Sok pozitív visszajelzés

Huh... Jó ideje rá se néztem erre a blogomra. Úgy voltam vele, ha nincs ötlet meg se nézem. És csak most látom mennyi embernek tetszett anno. Nem tudom mikor sikerül folytatnom, de amint lesz kapacitásom befejezem a történetet, amit nem tervezek olyan hosszúra. Maximum még 6-7 fejezetet tervezek jrni, hogy össze álljon a történet. Köszönöm a sok kommentet. 

7. Fejezet: A célom érdekében minden szabad

Jimin szemszögéből:

Megfagyott a mosdóban a levegő. Csak állunk mind ketten és egymás szemébe nézünk. Még az én tekintetemből harag sugárzik az övéből az értelem hiánya és a döbbenet.

- Mi... Miről beszélsz Jimin? - teszi fel a kérdést.

- Ne játszd a hülyét, te rohadék! - szorítok a fogásomon és közelebb lépek hozzá.

- Áruld már el mi bajod van, baszki! - lök el magától. Egészen a piszoárig hátrálok még meg nem csúszok és el nem esek. Fenékre ülök és úgy nézek fel rá. - El mondod végre?

- Tudod te is! - szólok vissza.

- Jimin-ah... - nyújtja nekem a kezét, de ahelyett, hogy megfognám egyszerűen elütöm és egyedül állok fel. - Kérlek Jimin!

- Emlékszel amikor Általános suli utolsó évébe jártam és te már a középsüli padját koptattad? - szegezem neki a kérdést mire ő némán bólint meghökkenve. - És emlékszel arra a lányra aki elsős volt középsuliba? - ismét bólint és hatalmasat nyel amint végig fut az agyán az egész történet.

- Én már mondtam, hogy sajnálom! Az csak egy véletlen bibi volt! - teszi a vállamra a kezét biztatás képen.

- Véletlenül smároltad le a randinkon! - rántok a vállamon és leesik a kacsója.

- Már megbocsáss! - vonja össze a szemöldökét. - KwanJong a húgod, nem a kiszemelt lány akibe halálosan szerelmes vagy! - bök mellkason.

- A-Akkor is! - kezdem a mellkasom simogatni. - Nem tetszik, hogy Kwong körül legyeskedsz... Ő egy kislány aki most lesz tizenhét éves még te húsz. Remélem érzed a különbséget, Suga...

- Pofám leszakad... - neveti el magát a helyzeten és hátat fordít nekem. - Te még mindig itt tartasz? - fordul vissza.

- Igen, mert a legjobb barátom vagy és nagyon nem tetszik, hogy az egyetlen húgomat akarod felszedni. Lásd be, hogy ez is csak egy fellángolás mint az eddigiek. - döntöm oldalra a fejem.

- Fellángolás? - ráncolja a homlokát. - Azt hiszed minden szembe jövő lányba "beleszeretek"? Szerinted én ilyen borzalmas vagyok szerelem téren...?

- YoonGi én... - eljut az eszemig, hogy mit mondtam, de amikor szépíteni akarok nem hagy beszélni.

- Nem így gondoltad, igaz? - indul meg az ajtó felé, majd kicsapja és egészen a többiekig futólépésben igyekezik.

- Várj! Istenem, YoonGi-sshi! - próbálom utolérni, de egyáltalán nem megy. Felkapja a cuccát és kifelé indul a tenisz pályáról. - Hallgass meg! - ordítok utána.

- Szopd le magad! - emeli fel a kezét és azzal együtt a középső ujját.

- Min YoonGi! - ordítok neki utoljára, de hiába.

Kivágja a fa kerítést és lelép. Soha nem vesztem még ennyire össze vele azóta mikor lekapta a lányt aki tetszett. Napokig nem beszéltünk és nem szóltunk egymáshoz. Reménykedtem, hogy soha többet nem kapunk így össze, de most... Istenem mennyire utálhat... De ami igaz az igaz... YoonGi soha nem volt még igazából szerelmes. Mindig próbálja az elérhető lányokat becserkészni, de amikor eljutna addig a pontig, hogy ne csak csók és tapi legyen ő megijed és feladja. Szakít a lánnyal és kész. Akár egy szűz kislány.

- Mint mondtál neki? - fordul felém Jin.

- Szóba hoztam a szereli életét... - sóhajtok egy hatalmasat és leülök a padra.

- Shiii... - rázza meg a fejét Kooki. - Ezt nem kellett volna. Tudod mennyire utálja ezt a témát.

- Mi történt? - ül le mellém Kwong. - Minden rendben vele?

- KwanJong... - pillantok rá. - Téged zavar, hogy YoonGi felakar szedni?

- Felszedni? - pislog rám a nagy barna - szinte már fekete - szemeivel. - Nagyon aranyos YoonGi.

Elmosolyodok és a kezére pillant. A húgomnak is bejön a haverom? Na jó... Valahogy ki kell békülnöm YoonGival.

KwanJong szemszögéből:

Utálok rögtönözni, de most ez tűnt a legjobb ötletnek. Ha össze jövök YoonGival Jiminnek nem lesz ideje az édes barátnőjére, majd azon fog járni a feje, hogyha Sugával vagyok mit csinálhatunk. Ha YoonGi beindul és elveszi a fejét elmondhatom Jiminnek, hogy erőszakos volt velem és sokkal jobban össze vesznek mint most. De az is elég ha szakítunk. Ismerem az én Oppám... Engem fog vigasztalni, nem a barátját.

- Na jól van kislány... - fekszik ki az ágyamon IlYun. Csak egy póló és egy bugyi virít rajta, de a halvány rózsaszín pólómat a vizes haja áztatja el. Most fürdött, de nem volt kedve haza menni. Örülök, hogy itt marad estére legalább el mondhatja mit kellene tennem egy fiúval. - Mi is volt ez az egész? Most akkor Jimin vagy YoonGi jön be? Teljesen nem értelek... - kezdi a hajamat piszkálni. Előtte zuhanyoztam, de még mindig nedves a hajam.

- Csak Jimin Oppa... De a tervemhez szükségem van áldozatokra... - dőlök mellé a hátamra.

- És én is egy áldozat vagyok? - ül fel, hogy az arcomra tudjon nézni.

- Nem. - mosolyodok el. - Te olyan... segítő vagy.

- Mint... Arielnek az a hal? - mosolyodik el.

- Igen. - bólintok rá. - In... - Te hogyan hozol zavarba egy fiút?

- Hogyan? Csak nem YoonGin akarod alkalmazni? - perverz vigyor ül az arcára. Ismét bólintok mire ő feláll az ágyam elé és rám néz. - Állj fel.

Kérdés nélkül állok fel és lépek elé, a szemébe nézek, majd várom, hogy folytassa amit elkezdett.

- Olyan kislányos vagy. - megfogja a kezem és az arcomra néz. - Simán vissza tudsz élni vele. Csak arra kel figyelned, hogy sose nézz teljesen bele a szemébe mikor vele beszélsz. Vagy a mellkasát, agy a kezét figyeld, akkor is ha éppen azt fogod. Időnként nézz fel a szemébe, de csak óvatosan, hogy lássa mennyire félsz a szemébe nézni. 

- Értem... - engedem el a kezét. - És ha leakar velem feküdni? 

- Utasítsd vissza. - ül vissza az ágyamba. 

- És ha... Azt akarom, hogy ne hagyjon békén? Olyan... erőszakos legyen? - fordulok felé és az arcát kezdem figyelni. 

- Utasítsd vissza miután az ágyba rángatott és megszabadult a pólójától. Ha beindul tuti nem lesz képes leállni. Én már csak tudom. Ahogy elnézem YoonGi biztos sok lányt csinált fel... 

- Én nem fogok vele lefeküdni... Az én testemhez csak Jimin Oppa érhet. 

Suga szemszögéből:

Mérges vagyok! Hihetetlenül haragszom Jiminre! Hogy képes azt mondani, hogy mindenkibe beleesek? Mekkora hülyeség ez! A többiek is így gondolhatják? Áh... Elegem van mindenkiből és mindenből. Csak egyedül akarok lenne a szobámban egy zacskó chips-el és egy üveg kólával. 

Az ágyamban fekszem és valami ősrégi filmet bámulok ami csodák csodájára a barátságról szól. Mi másról szólhatna? Fekszek a párnámnak dőlve és tömöm magam a sajtos sült krumplival. Amikor az egyik srác bocsánatot kér a másiktól azért mert lefeküdt a másik pali feleségével elő tört belőlem a szingli néni. A zacskóba nyúltam és darabokra törtem a szirmokat. 

- Ugyan úgy átfog vágni te hülye! - ordítom el magam és a kijelzőt chips darabokkal jutalmazom. 

A kis akcióm hallatán valaki kopog az ajtómon. Természetesen beengedem a szobámba, de amint észre veszem, hogy ki az legszívesebben az egész zacskót neki vágnám. 

- Tűnj el! - pattanok fel az ágyamról. - Most!

- Had mondjam el amit akarok! - zárja be az ajtót és neki támaszkodik. - Kérlek! 

- Elmondhatod oda kint a ház előtt! - hozzá lépek és kiakarom dobni, de nem hagyja magát. Könnyedén kerül ki és kerül mögém. Látszik rajta, hogy hihetetlen jól kisarazik... - Jó... Két percet kapsz. 

- Köszönöm. - mosolyodik el. - Beszéltem Kwonggal. - Felrántom a szemöldököm és keresztbe fűzöm a mellkasom előtt a karom. - A lényeg, hogy azt mondta aranyos vagy és ha ő is beléd van esve akkor nem állok közétek... De számolj vele, hogy mindent látok és hallok! Ha megtudom, hogy erőszakos voltál vele egy pillanatra is halál fia vagy. - lép elém. - Szóval... Bánj vele úgy mint én. 

- K-Köszi... - hajtom le a fejem és a tarkómra simítok. - Sajnálom amiket mondtam a tenisz pályán... 

- Már megszoktam Tae-től! - neveti el magát. - Mit nézel? - pillant a tévére. 

- Valami... hülye filmet. - nézek én is a képernyőre. 

- Nem nézzünk Másnaposokat? Tudom, hogy nagyon bírod az ilyen filmeket. - fekszik be az ágyamba és kezébe kapja a laptopom. Azonnal hozzá köti a tévét és megkeresi a filmet. - Gyere! Hagy öleljelek meg te mérges öreg medve! - tárja szét a karját. 

- Meg ne merd tenni! - ülök le mellé. 

Annak ellenére, hogy figyelmeztettem azonnal a nyakamba ugrik és ölelgetés közben puszilgatni kezd. Mire sikerül levakarnom magamról a huszadik puszi után elkezdjük nézni a filmet, de ő nem sokáig bírja. Azonnal elalszik és nekem dőlve szuszog. Istenem Jimin... Veled élmény filmet nézni. Csak remélni tudom, hogy napok múlva Kwong lesz az aki filmet fog velem nézni és ugyan így bealszik, majd. 

Boldog karácsonyt!

"Kivétel nélkül újra rám talált a Karácsony.

Egy ideje már, hogy valóra vált a debüt álmom.

Bár befutottam, Idén is csak gyakorlás a Karácsonyi ajándék

De hálás vagyok, mert mellettem állsz." 

Bangtan Boys - A Typical Idol's Christmas

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

6. Fejezet: Nem adom!

KwanJong szemszögéből:

Megáll a busz és mi azonnal az öltöző felé vesszük az irányt. Beérnünk és ledobjuk a cuccunkat a padra. Elővesszük a cuccainkat, de nem szólunk egymáshoz a buszban történtek óta. Azt hiszi mérges vagyok rá és bántanám? Hülyeség.

- KwanJong... - motyogja el a nevem. - Most utálsz? - pislog rám még én leveszem a pólóm.

- Nem. - fordítom felé a fejem. - Miért lennék? Nem tettél semmit csak kicsit gúnyosan beszéltél Jimin Oppával. - veszem a kezembe a fekete sport toppom és felveszem. A nadrágomat is kicserélem egy halvány rózsaszín szoknyára.

- T-Tényleg...? Nem akarsz... Megölni...? - suttogja el és csak áll a pad előtt, a kezét tördelve.

-  Nem tudnálak bántani... - mosolyodok el és megkötöm a cipőm. - A barátnőm vagy.

- Ohh... - mosolyodik el.

Átöltözik, a farmert egy rövid nadrágra cseréli és a pólót egy sima fehérre. Össze fogja a haját és indulunk ki a pályára. Bérlünk neki egy ütőt és megyünk a lefoglalt pályára. A hármas, négyes és az ötös pálya a miénk.

- Megmutatod, majd, hogy hogyan kell? - pislog rám nagy szemekkel.

- Nem vagyok valami jó... - nézek a fekete rózsaszín ütőmre. - De Jin nagyon jó benne. Ha megkéred, majd ő segít.

A padunkhoz érünk és letesszük rá az ivós üvegeket. Hirtelen fojtó parfüm bűz csapja meg az orrom. Itt van... Eom Ha Min... A legundorítóbb teremtmény az egész világon.

Vöröses fekete haj. Mindig kisminkelve arc és vér vörös rúzs...

Hátra fordulok és szembe találom a velem egyidős HaMinnel magam. Kiskorom óta idegesít. Mindig is annyira nagyra volt magával, mivel az egyik szülője az idolok világában foglal helyet és az anyja modellkedik. Azt hiszi azért mert az anyja szép ő is az.

Egy mini topp van rajta ami teljes mértékbe ki van vágva, de szegénynek semmi melle csak a melltartó nyomja fel neki. A szoknyája ugyan olyan hosszú mint az enyém, de nekem jobban áll...

- Nem gondoltam, hogy eljössz? - mosolyodik el és végig mér. - Apám azt mondta ma nyugodtan megalázhatlak. Legalább Jimin Oppa is látja, majd mennyire jó vagyok. - dobja hátra a haját és elhalad mellettem.

Utána fordulok és látom, hogy Jiminék előtt vonul el, majd igényesen lehajol és a kezébe veszi az ütőjét. Elő villan a fogom és megforgatom a kezemben az ütőm, majd a tenyerembe fogom és megszorítom. Esküszöm megölöm! Az ütővel fogok agyon verni!

- Győzd le a kurvát... - suttogja a fülembe In.

A pálya másik oldalára megyek és újra megforgatóm a kezemben az ütőm. HaMin elneveti magát, majd feldobja a labdát és elkapja.

- Egy év alatt csak ezt tanultad? - ordítja nekem.

Elkapom az ütőt és várakozó állásba állok, majd újra kivillannak a fogaim. Igaz most nem a dühtől. Elmosolyodok és várom a labdát, elüti és én vissza. Jó darabig ez megy még én olyan távolságra nem ütöm tőle, hogy nem tudja elérni. Ebben a tudatban maradok és leengedem az ütőm. Sajnos sikerül vissza ütnie, de nem tudok olyan gyorsan reagálni ezért a labda egyenesen homlokon kap. A fenekemre ülök és a fejemhez emelem a kezem amiből az esés során kiesett az ütő. Kinyírom.

- Gyerünk! Állj fel! - ordít nekem IlYun. - Rúgd seggbe! - kezd a levegőbe bokszolni hatalmas mosollyal az arcán.

A kezembe veszem az ütőt és két lábra állok. Látom, hogy HaMin máris szerzet egy új labdát.

- Üssed, ribanc... - motyogom el.

Újra üti, de most sikerül eltalálnom, így teljes erőmből tudom megküldeni a kis labdát. A tenisz labda egyenesen száguld a hárpia felé. Nem fogja tudni vissza ütni. Az ütőt maga elé tartja és lehunyja a szemét. Én magam se hiszek a szememnek. A labda átszakítja az ütő hálóját és egyenesen orron találja. Felordít és most ő ül a földre. Szinte azonnal rohan hozzá az anyja és két lábra állítja. Kivezeti a pályáról, majd utána nézek, de a tekintetem vissza talál Oppára és aranyosan kezdek mosolyogni. Ő is elmosolyodik, de ahogy látom apám, most jobban örül mint bármikor máskor.

- Ő az én lányom! - ordít az apám. - Nem volt valami szabályos, de szép volt!

- Igazán mondhatnál valamit neki... - rázza meg a fejét anyám. - Nem volt sportszerű a játéka.

- Szép volt! - rohan hozzám In és felkap, majd megpörget.

- Tegyél le... - suttogom el.

Abba hagyja a pörgetésem és két lábra tesz a földre. A szemébe nézek és megigazítom a ruhám.

- Bocsi... - hajol meg és vár ameddig azt nem mondom, hogy elég. Nem mondok semmit csak elsétálok mellette. Utánam rohan és egyenesen a padhoz sétálok ahol az üvegeink vannak és ahol HaMin ül. Az anyja a véres orrát ápolja, de amikor hozzá tenné a zsebit ő felordít.

- Ne! Ne érj hozzá! - üt az anyja kezére. A véres kezével törli le az arcán pihenő könnyeket, majd rám néz, de azonnal elfordul tőlem. - Hagyj békén, anya...

Az anyja látja, hogy semmi értelme vitatkoznia vele ezért ott hagyja. Leülök mellé és inni kezdek az üvegemből.

- Most rohadt boldog vagy... Igaz? - suttogja el.

- Mondjuk... - zárom le a palackot. - Talán baj? - fordítom felé a fejem.

- Nem. - rázza meg a fejét. - Nem várok mást egy gyilkostól... - suttogja a fülembe. - Tudod, hogy én is a halálba kergettem a bátyám, de csak utána jöttem rá, hogy semmit nem érzek iránta. - von vállat.

- Honnan veszed ezt a hülyeséget? - kezdek pislogni rá.

- Ha most beszélgetnék Jiminnel biztos találnál valamit amivel könnyen kicsinálhatnál. Olyan fura, hogy a suliban három fiú halt meg, majd amikor vissza jöttél a kék hajú nevelő apja is "öngyilkos" lett. - mutat idéző jelet az ujjaival. - Nem vagyok hülye. Tudom, hogy te se vagy százas.

- Örülök, hogy ezzel ennyire tisztába vagy... - állok fel a padról és a kezembe veszem az ütőm. - Szép jelenet volt...

- Csak annyira fájt mint neked. - mosolyodik el.

Nem teljesen tudom mi volt HaMin és a bátyával, de abban biztos vagyok, hogy rossz vége lett.

Nem foglalkozok tovább vele. Egyenesen Jiminékhez sétálok. Nagyban beszélgetnek, de nem érdekel. Elkapom Oppa kezét és mellé állok.

- Oppa! - nézek fel az arcára. - Játszunk! - kezdem rángatni, de nem akar mozdulni. - Jimin? - pillantok vissza.

- Sajnálom, Kwong, de most nincs kedvem játszani. - mosolyodik el és zavarában a tarkójára simít.

- Miért...? - engedem el a kezét és a sport cipőjét kezdem bámulni.

- Nincs kedvem. - mondja. - De Suga szeretne játszani.

YoonGira nézek. Elmosolyodok és a csuklóját fogva kezdem ráncigálni a pályára. Jimin ennyire utál? Azt hittem kibékültünk, de most... Lepattint és elküld azzal játszani aki nyomul rám. Szép... Nem tudom miért ilyen megint.

A pályára vonszolom a fiút, majd fel állunk és én szerválok. Feldobom a labdát és izomból ütöm meg. A labda száguld YoonGi felé, de az utolsó pillanatban vissza üti és most a labda felém kezd repülni. Talán van húsz ide oda ütés amikor sikerül annyira megküldenem, hogy Sugának muszáj ki ugrania előre. Mi szándékom van YoonGival? Talán annyi, hogy Jimin összes barátját elüldözzem körüle. Az oppám csak szomorú, ha barátai vannak, mert nem lehetek vele, de ha egyedül van csak én maradok neki. Egyedül én... Bár ha már itt tartunk... Kíváncsi vagyok mennyire lenne féltékeny Jimin, ha YoonGival törődnek.

- Jól vagy YoonGi?! - ordítók a fiúnak aki a nyakát simogatva sétál vissza a pályára.

- Igen... - mosolyodik el. - Minden oké.

- Nagyon sajnálom. - magam elé emelem az ütőt  és meghajolok. Csak, hogy még aranyosabb legyek.

- Mondom! Semmi baj! Ez csak egy hülye játék! - kezd nevetni. 

Folytatjuk a játékot, egészen addig még meg nem szerzem a győzelem édes és utolsó pontját. YoonGi a földre borul és lihegni kezd. Elmosolyodok és rohanok IlYun-hoz. A kezembe kapom az üvegem és innék, de teljesen üres. Én ittam meg? Nem is emlékszem rá... 

- IlYun. Te voltál? - emelem fel a flakont és a barátnőmre nézek. 

- T-Talán... - néz le rólam. - Bocsi... 

- Legalább megkérdeznéd. - teszem vissza a padra. - Most mehetek kunyizni Oppától. 

Ő csak nevetni kezd és leül a padra. Láttam, hogy a második pontomnál Jin és In egész sokáig gyakoroltak, majd valami történt a barátnőmmel... 

Mosolyogva igyekeztem Jiminhez. Megálltam előtte és eszembe jutott valami. Féltékennyé akarom tenni Jimint. Azonnal YoonGihoz fordulok és rá mosolygok. 

- YoonGi Oppa. - nyávogom el. - Kérhetek tőled inni? Az enyém elfogyott. 

- P-P-Persze... - adja a kezembe az sötét kék üvegét. 

Kinyitom és csukott szemekkel kezdem szopogatni az üveg kis csőrét, majd iszok belőle. Pár kortyot nyelek le és vissza adom Sugának. Csak fél szemmel nézek Jiminre. Le sem veszi rólam a szemét... 

Jimin szemszögéből: 

- Miért nem te mentél vele játszani? - teszi fel a kérdést Jin, miután Suga kis híján meghalt Kwong labdájától. 

- Nem tudom... Olyan mintha... Félnék tőle. - hajtom le a fejem egy hatalmas sóhaj társaságában. 

- Hát én se szívesen játszanék vele az előző után. - kezd nevetni JungKook. - Kicsit életveszélyes. 

- SeokJin. - csatlakozik a beszélgetésünkhöz a kék hajú szörnyeteg. - Megmutatnád, hogyan kell játszani? - néz az ütőjére. - Nem igazán tudom, hogy kell és Kwong azt mondta, hogy te nagyon jó vagy benne... 

- Tényleg? - mosolyog a lázadóra Jin. - Ez aranyos tőletek. Szívesen segítek. 

Elindulnak az egyik szabad pálya felé, majd elkezdenek gyakorolni. Mi van ezzel a csajjal? Olyan lett Jin közlében mint egy kis cica! Nem értem a lányokat... Byung is teljesen ki volt ma akadva... Nem tudom miért nem képes megérteni, hogy mi történt a telefonommal. J-Hope mobilján keresztül küldött el a franca, hogy csak úgy letettem. Időnként annyira idegesít... 

A fiúk folyamatosan beszélnek, de én csak a húgomat figyelem és a legjobb barátomat. Még mindig szörnyen haragszom rá a reggeli akció után. A húgom nem nyomulna fiúkra... Nagyából tíz perc múlva Jin tér vissza hatalmas mosollyal az arcán. 

- Mit mosolyogsz? - lököm oldalba. - Valami történt? 

- Randira megyünk. - jelenti be. 

Persze nem csak az én állam kezdi a földet seperni. NamJoon is ugyan így reagál, viszont a fiatalok azonnal az áldásukat adják rájuk. Jin hatalmas hülyeségbe vágta a fejszéjét. Az a csaj nem érdemli meg, hogy Jinnel legyen. Teljes ellentétek... 

Arra eszméltem fel, hogy Suga teljesen leizzadva rohan hozzánk. A húgomra  pillantok akin mindössze a kontya csúszott lentebb. Ennyire meg izzasztotta egy kislány a nagy tenisz játékost? 

- Vesztetem. - jelenti be mosolyogva. 

- Egy afrikai család elélne rajta. - nevet Tae. - Annyi víz van rajtad. - adja az idősebnek a törölközőjét. 

- Jimin-ah, a húgod nagyon jól játszik! - teszi le az ütőjét a padra és fel veszi az ivós üvegét. Inna bele amikor megjelenik Kwong. 

Elém áll, majd Suga felé fordít. 

- YoonGi Oppa. - nyávogja el. - Kérhetek tőled inni? Az enyém elfogyott. 

- P-P-Persze... - azonnal a húgomnak adja. 

Nem tudom hova tenni a történteket. Kwong nem tőlem kért... inni? Miért nem engem hív Oppának!? Miért YoonGit?! Mérges leszek a barátomra és a húgomra is aki kikerekedett szemekkel és vörös arccal nézi a húgomat aki akár egy baba a csőrős üvegből iszik. Amint végez vissza adja a jogos tulajdonosának. 

- Köszönöm, Oppa. - fordít hátat nekünk, de amint tesz két lépés vissza néz rám. - Mikor megyünk haza, Jimin? 

A szívem darabokra törik. Hol marad az Oppa szó...? Az csak engem illet! Sugának semmi köze az édes húgomhoz. De ellopta... 

- Nem tudom... - kezdem a földet bámulni. - Majd szólók... 

- Oké. 

Ott hagy, egy ölelés és puszi nélkül. Hogy meri... Hogy van mersze elvenni a testvéremet! 

A kezem ökölbe szorul és vigyorogni kezdek. 

- YoonGi-sshi... elkísérnél a vécére...? - motyogom el. - Az ajtót nem lehet bezárni... 

- Mintha kislány lennél, Jimin-ah! - indul el nevetve a ház felé Suga,

Utána megyek. Belépek a házba és a vécébe megyünk, de a piszoár helyett YoonGit találom meg. Hátra fordulok és a vécé ajtónak lökve nézek a szemébe. Nem érti az egész helyzetet és ledöbbenve mered, még én dühtől és féltékenységtől fűtve a pólója nyakát szorongatom. 

- Mi...? - suttogja el.

- Szállj le KwanJongról! - ordítom el magam. - Ne vedd el őt is tőlem!  

5. Fejezet: Szeretlek első lázadó barátnőm

KwanJong szemszögéből:

Ma van a nyár legelső napja. Lemerem fogadni, hogy a korosztályom még nagyban alszik, vagy lazít az ágyában, egyedül vagy valaki mással. Én is szívesen aludtam volna Jimin Oppával, de sajnos nem sok hely volt a szobájában mert már megint itt aludtak a fiúk. Vajon ki feküdhet az én Oppám mellett?

Felülök és az órámra meredek. Fél hat. Erősen kétlem, hogy ilyenkor bárki is ébren van... Lerúgom a takaróm és kikelek az ágyamból. Egy szál pólóban és bugyiban hagyom el a szobámat és indulok Jiminéhez. A kilincsre teszem a kezem, de nem nyitok be. Hülyének fognak nézni ha csak így besétálok. Kell egy indok... Mindig is elhitte Oppa , hogy rosszat álmodok. Biztosra merek fogadni, hogy most is elfogja hinni.

Benyitok és meglátom, hogy az ágy körül alszanak és Jimin mellett YoonGi szunyókál. Megindulok az ágy felé és hirtelen én magam is kipirulok. Oppa félmeztelenül alszik az ágyában. Az ágyra mászok és leülök a fiúk lábához. Csak pislogok rájuk, majd YoonGi kinyitja a szemét és rám néz. Több se kell neki. Feljebb rúgja magát az ágyon és szinte már nőiesen kezd sikítani. Jimin azonnal fel kell és fel kapcsolja a lámpát.

- Mi az ördög van már?! - akad ki JungKook. - KwanJong?

- Mit csinálsz itt? - törli meg a szemét Jimin.

- Cs-Csak... rosszat álmodtam... - kezdek a kezeimmel játszani mind valami kisgyerek akit rajta kaptak, hogy elcsent valamit. - Sajnálom...

- Komolyan megijedtél tőle? - kezd kuncogni TaeHyung.

- Sötét volt és nem tudtam, hogy ő az! - mentegetőzik Suga. - Nem megijedtem csak így szóltam nektek, hogy itt van... - kezd durrogásba.

- Kwong biztos nem tudsz egyedül aludni? - nyúl a pólójáért, majd magára veszi. Sajnos...

- Oppa! - szólok rá. - És ha elkapja a lábam?! Azt akarod, hogy meghaljak? - kezdek mű könnyeket hullatni. - Nem is szeretsz engem!

- V-Várj! - ül közelebb hozzám. - Maradhatsz, ha nem zavarod a fiúkat.

Rá nézek és elmosolyodok. Nem leszarom, hogy bárkit is zavarok-e? Ők zavarnak most minket.

- Édes mindegy. - kezd aranyos mosolygásba YoonGi.

- YoonGi-sshi... feküdj le a földre. Most... - utasítja a barátját Jimin.

- Felőlem maradhat. - mosolyodok el és azonnal Jimin párnájára fekszem.

- K-Kwong! - szól rám a bátyám, majd betakar. - A menekülés közben igazán magadra vehettél volna egy nadrágot!

- Maradj csendben, Oppa... - nézek rá fél szemmel. - Valakik aludni akarnak.

Magában mérgelődve fekszik mellém és takarja be magát, majd lenyomja a lámpát amint mindenki elhelyezkedett. Szinte azonnal hozzá bújok mire ő átkarol és homlokon puszil. Nem tudok elaludni a finom férfias illatától, csak csukott szemekkel fekszem és hozzá simulok.

Kevesebb mint három óra múlva arra eszmélek rá, hogy valaki hátulról átkarol. Kinyitom a szemem és látom, hogy Jimin előttem fekszik. Hátra pillantok és YoonGival találom magam szemben. Eltávolodok Jimintől, majd Suga felé fordulok és távolabb tolom magamtól. Persze felébred és csak ledöbbenve mered rám.

- Baj van? - teszi fel a kérdést.

- Ezt inkább nekem kellett volna kérdeznem. - pislogok rá és közelebb kúszok hozzá. - Félsz valamitől, hogy hozzám bújtál?

- M-Mi? - lepődik meg és hátrébb mászik, hogy tartsa a távolságot. - Ez nem igaz!

- Azok után, hogy pislogás nélkül néztél mikor ajtót nyitottam neked... Nem meglepő. - kerülök még közelebb hozzá, de hirtelen eltűnik. A szerencsétlen leesett az ágyról én pedig csak fel ülök és lenézek rá.

- Mi történt? - mászik mellém Jimin, majd csatlakozik hozzá Jin is és JungKook is.

- YoonGi már megint megijedt. - kezdek halk nevetésbe. - Pedig csak rá néztem.

- É-Én nem ijedtem meg! - néz rám mérgesen. - Rám nyomult!

NamJoon hangos nevetésben tőr ki TaeHyungal együtt. Még én is elmosolyodok azon amit mond. Teljesen igaza van, csak sajnos nem azért tettem mert örülten bele vagyok zúgva. Ha ő és Jimin össze vesznek az én Oppamnak sokkal több ideje lesz rám mint a barátaira.

- Min. Yoon. Gi. - Jimin azonnal átmegy egy gyilkoló gépbe. - Ugye nem gondolsz arra? - mászik át az ágyon, mire a földön ülő fiú egészen az ablakig hátrál, kúszva.

- N-Nem gondolok rá! Eszembe sem jutott! - rázza meg a fejét Suga.

Még mielőtt leverhetne neki egyet megcsörren Jimin telefonja amire egyből ugrik és fel is veszi. A mosoly lefagy az arcomról amikor úgy köszön bele, hogy "Szia, édes.". Elkap a gyűlölet és a féltékenység. Azonnal fel állok az ágyról és oda ugrok hozzá. Kikapom a kezéből a telefonját és a földre ejtem.

- Mi bajod van KwanJong?! - förmed rám és lehajol a telefonjáért. - Teljesen elment az eszed? - veszi a kezébe. - Király... Szét tört...

- Sajnálom Oppa! - nyúlnék a keze után, de nem engedi meg, hogy megfogjam.

- Menj a szobádba... - fordít nekem hátat.

Nem mondok semmit csak kiszaladok és meg sem állok a szobámig. Magamra zárom az ajtót és az ágyamra vetődve sírni kezdek.

Jimin szemszögéből:

Mérges vagyok rá. Nagyon is! Mi baja van az utóbbi napokban? Ennyire az agyára ment volna az a hülye kék hajú liba, hogy azt hiszi bármit megtehet? Szeretem a húgom, de ma még aludni is alig tudtam miatta... Egyszerűen zavar, hogy olyan közel van hozzám időnként.

- Ez annyira kegyetlen volt, Jimin-ah... - áll fel a földről YoonGi. - Nem kellett volna vele így ordítanod.

- Fogd be! - ordítok rá. - Ne oktasson ki egy perverz. - lépek az íróasztalomhoz és leteszem rá a törött telefonom.

- Mióta együtt vagy Bunggal, csak körülötte járnak a gondolataid. Néha tényleg idegesítő, hogy beszélgetünk és amint oda jön hozzánk a barátnőd mi teljesen le vagyunk szarva. - mondja gúnyos hangnemben J-Hope.

- Ő a barátnőm! - fordulok feléjük. - Nem kérem, hogy a barátaim legyetek...

- Hülye vagy, Park Jimin! - lép hozzám V és fejbe csap. - Akkor is a barátaid vagyunk, ha az anyáddal kúrsz!

- Esküszöm beteg vagy. - mosolyodok el.

- Csak őszinte vagyok a ribancommal. - von vállat.

- Beteg állat...

KwanJong szemszögéből:

Talán ha egy órán keresztül bőgtem amikor valaki kopogott az ajtómon. Feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Jimin állt az ajtóm előtt egy sötét kék farmerben és egy szürke trikóban, a fején egy fordítva feltett fekete sapkával.

- Mit akarsz? - mordulok rá. Egy percre se veszem le róla a szemem.

- Bocs, hogy úgy kiakadtam... - kezdi a tarkóját simogatni és elnéz rólam. - Remélem nem vagy túl mérges.

- Én kérek bocsánatot, hogy össze törtem a telefonod... Megígérem, hogy többet nem megyek a közeledbe... - zárnám be az ajtót, de nem engedi.

- Istenkém Kwong... - mosolyodik el. - Örülök, hogy ilyen jóba vagyunk. Csak máskor kicsit... ne nyúlj a cuccomhoz. Rendben?

- Igen is... - bólintok egyet, mire kinyitja az ajtót és megölel.

- Jut eszembe... - motyogja el. - Ebéd után teniszezni mennénk apa egyik kollégájával. Mivel én viszem magammal a fiúkat, te is hozz valakit magaddal.

- Ugye nem azok akikkel voltunk tavaly is? - kérdezek vissza.

- Sajnos, de... Ott lesz az a csaj is, de ne érdekeljen mit mond. - enged el.

- Bung is jön? - forgatom meg a szemem.

- Sajnos nem ér rá. - mosolyodik el. - Kérlek ne azt a szörnyeteget hozd!

- Szörnyeteg? - döntöm oldalra a fejem. - IlYunra gondolsz?

- Igen...

- Ő a barátom Jimin! Mióta meghalt a nevelő apja azóta még közelebbi barátom lett. Ne akard, hogy eldobjam mert te nem kedveled. Én se szólom le egyik barátodat sem... - teszem keresztbe a karom.

- Nem is mondtad, hogy nem bírod őket. - döbben le.

- Mert elviselhetők, Oppa... - rázom meg a fejem. - Viszont ha nem baj szeretném össze pakolni a cuccom és átöltözni.

- Rendben sajnálom. - mosolyodik el. - Húsz perc múlva gyere le a nappaliba.

- Igen is.

Bezárom az ajtót és gyorsan össze pakolom a tenisz felszerelésem az ütőmmel együtt. Gyorsan fogat mosok és felöltözöm. Egy farmer rövidnadrágot veszek fel egy has pólóval és a hajamat lófarokba fogom. Amint kész vagyok fel hívom Int. Két hete kötöttünk alkut és azóta csak még jobb barátok lettünk. Kicseng a telefon és szinte azonnal fel is veszi.

- Szia kislány! Lökjed mi a baj? - szól bele a készülékbe IlYun.

- Nincs kedved teniszezni jönni velünk? - ülök le az ágyamra.

- Apád ennyire laza lett? Vagy hirtelen megkedvelte a punkokat? 

- Lehet jó napja van. - mosolyodok el. - Akkor jössz?

- Még szép! Mit vigyek? 

- Magadat, egy kis vizet, kaját és valami olyan cuccot amit nyugodtan össze izzadhatsz. Siess hozzánk. Öt perced van.

- Meglesz, de nem öt percre laksz! Talán tíz. - hallom, hogy pakolni kezd. 

- Csak siess. Szia. - leteszem és hátra fekszem az ágyamon és lehunyom a szemem.

~~~ 

Arra keltem, hogy valaki az arcomat simogatja. Lemertem volna fogadni, hogy Jimin az, de amint kinyitottam a szeme valaki kék haja lógott az arcomba. 

- Amikor alszol nagyon aranyos vagy. - mosolyodik el. - Ki se nézném belőled, hogy embereket ölsz. 

- Ugye nem pusziltál meg? - ülök fel és megtörlöm a szemem.

- Már megbocsáss. - kezd nevetni. - Attól, hogy aranyos vagy, az nem jelenti azt, hogy rögtön beindulok amint meglátlak. - támaszkodik a kezére az ágyamon.

- Nagyon vicces vagy. - mosolyodok el. - A többiek megjöttek már? - fel állok és a tükrömhöz lépek és megigazítom a ruhám.

- Nem tudom. Mikor én jöttem akkor még nem voltak itt. Lehet, hogy megjöttek, de nem tudom. - ő is fel áll és mögém lép. - Mi tetszik Jiminben?

- Mi tetszik? - nézek a szemébe a tükörből. Ő csak bólint és én azonnal meg is találom az ideális fogalmat a válaszára. - Mindig is mellettem van és foglalkozik velem. Sokkal kedvesebb mint bárki más az életemben. Ezek mellett kedves és helyes is ami plusz pontnak bizonyul az amúgy is tízből tízes listán.

- Értem. - sétál az ágyamhoz és leül rá. - Én régen teljesen rá voltam kattanva az unokatesómra. Ő egy igazi lázadó már tizennégy éves kora óta, de ahogy teltek az évek rá jöttem, hogy nem is érte hanem a külsejéért voltam oda. - tűri a füle mögé a haját.

- És neked most van olyan aki tetszik? - fordulok hátra.

- Talán... - mosolyodik el.

- Ki az? - döntöm oldalra a fejem. - Ugye nem Jimin?

- Nem! Dehogy! - fagy le a derű az arcáról. - Túl fiatal hozzám!

- Akkor? - lépkedek közelebb felé. - Ki az? - lehajolok hozzá, és csak pislogok, de ő nem mond semmit. - Ha nem mondod el kiszedem belőled.

A vállánál fogva lököm az ágyra és mászok rá és a derekán helyet foglalok. Nevetni kezd, majd elkezdem a nyakát piszkálni amire ő még jobban nevetni kezd és közben sikoltozza, hogy hagyjam abba, közben pedig próbálja lefogni a kezem, de nem megy neki. Még én is nevetni kezdek. Nevetni? Mi az a nevetés? Egyáltalán mikor nevettem utoljára úgy, hogy Jimin Oppa nem volt egy szobában velem? Volt olyan, hogy kivillanó fogakkal élveztem az élet apró örömét? Nem is emlékszem olyan nevetésre mikor nem borított tetőtől talpig vér.

- Kwong indulunk. - nyit be a szobába Jimin.

Abba hagyom In kínzását és az ajtóra pillantok. Nem csak az Oppám áll ott hanem a drága barátai is. Ledöbbenve merednek ránk. Csak az járhat a fejükben, hogy mi a fenét csinálunk. Valami olyat amit még sosem éreztem. Boldog vagyok IlYun mellett. Sose volt még olyan barátom mint ő. Nem is igazán voltak barátaim. Soha.

- Mit csináltok? - kérdezi a bátyám és beljebb lép.

- In nem akart elmondani valamit és próbáltam kiszedni belőle. - állok fel a lányról. - Mikor megyünk? - teszem a hátam mögé a kezem és lehunyom a szemem, hogy még aranyosabbnak tartson az előttem álló fiú.

- Most. - elhagyják a szobát. Észre se vette, hogy mennyire aranyos voltam az elmúlt húsz másodpercben.

A számra harapok és elkap a méreg. Mi baja van most? Nem is tűnt fel neki, hogy milyen ennivaló voltam?

- Szép színészi játék, hercegnő. - áll fel az ágyamról In. - Szerepelned kellene egy filmben! Azonnal díjat kapnál!

- Menjünk. - kapom a kezembe a tenisz cuccom, de amikor az ütőért nyúlnék IlYun veszi az ujjai közé.

- Segítek vinni. - a hátára kapja a saját, kopott, vászon táskáját és elhagyjuk a szobám.

Egészen a nappaliig sétálunk ahol már apa vár ránk, minden bizonnyal anya már a limuzinban van. Ahogy meglátja In-t végig nézi, majd gúnyosan elmosolyodik. Megakar szólalni, de előtte rám néz és hatalmas levegőt vesz és inkább hagyja a csúnya megnyilvánulásait.

- Menjünk... - fordít nekünk hátat és kivonulunk a házból. Apám rögtön beül anyámhoz és bezárja az ajtót.

A fekete limuzin mögött álló fehér modern kisbuszhoz megyünk és beszállunk. Az ülések a kocsi szélén helyezkednek el körben. A leghátuljába ülök, majd rögtön levágódik mellém In és rajtam keresztül kezd kifelé bámulni az ablakon. Amint mind felszálltunk el is indulunk.

- Milyen hosszú az út? - néz az arcomra.

- Azt hiszem fél óra. - pislogok rá.

- Hogy, hogy ilyen jóba vagy a húgommal? - teszi fel a váratlan kérdést a barátnőmnek Jimin. - Nem találtál más befolyásolható gazdag lányt? Tisztában vagy vele, hogy már elmúltál nagykorú?

- Megnyugodhatsz Jimin. - kezd nevetni. - Majd ha lopni megyek akkor magammal viszem Kwongot is. - teszi a fejemre a kezét. - Sőt! Őt fogom előre küldeni.

- Ez nem vicces... - komolyodik el a bátyám. - Kinézem belőled, hogy képes lennél rá...

- Istenem... Ameddig nem lett egy nagy rakás szar az életem addig én is pont olyan voltam mint a húgod... Attól, hogy kék a hajam, cigizek és időnként drogozok nem jelenti azt, hogy képes lennék lopni, vagy betörni bárhova is... - emeli le a kezét a fejem tetejéről. - De ha jól érzem ti se kerülitek el a vízipipát... Ide érzem azt a vacaknak az illatát amit szívtok. - teszi keresztbe a lábát.

A nőies póz értelmét veszti rá nézve. A szakadt, hosszú farmer a magas szárú tornacipővel... Ki sem nézném belőle, hogy pár éve olyan volt mint én. A haja kiengedve lóg és egy fekete sapka van a fején.

- Meg sem kérdezem, hogy rá gyújthatok-e mert kidobnál a kocsiból, Mrs. Tökéletes.

- IlYun... - nézek fel rá. - Hagyd abba...

- S-Sajnálom... - pillant rám és távolabb ül tőlem.

Nem tudom, hogy képes lennék-e bántani őt... Annyira... Jó barátom... Talán sose tudnám leszúrni annak ellenére sem, hogy Jimin Oppát hergeli. Szeretem Int... Szeretem, mert ő az első barátom.

4. Fejezet: Jéghideg fürdő

KwanJong szemszögéből:

 Lassan nyitom ki a szemem és csodák csodájára egy kék hajú lány nyomkodja mellettem a telefonját. A bal kezemmel a szememhez nyúlok és kitörlöm belőle az álmot ami ma sem több mint egy üres szoba.

- Jó reggelt álom szuszék - mosolyog rám IlYun. - Azt hittem sose kelsz fel.

- Hány óra van? - motyogom és felültem.

- Fél kilenc múlt - kuncog. - Pedig azt mondtad, hogy te leszel az első aki fel kell. Őszintén szólva, igazán kíváncsi lettem volna, hogy mit csinálsz a két ribivel amíg alszanak.

- Nem tudtam elaludni az este... - rúgom le a takaróm és körbenézek onnan, ahol tegnap elaludtam.

Minden olyan, mint tegnap este. Annyi különbséggel, hogy ahol a lányok aludtak, most csak az ágyneműjük van. Egyedül IlYung nem hajtogatta össze. Ragaszkodott hozzá, hogy az este mellettem aludjon. Nagyon sokat beszélt nekem az anyja barátjáról, és amennyit tudok róla én is csak azt tudom leszűrni, hogy egy rohadt nagy szemét láda. Hihetetlen sokszor próbálta megerőszakolni In-t, és nagyon sokszor sikerült is neki... Ha IlYun nem lenne olyan amilyen, olyan lenne mint SungBok akkor minden alkalommal megtörtént volna. Velem egyszer se tette volna meg az a köcsög. Az első adandó alkalommal elvágtam volna a torkát, halálra vertem volna, vagy csak össze vissza szurkáltam volna egy ollóval vagy ceruzával.

- Én könnyen elaludtam a négy szelet pizza után - vetődik le mellém a takarómra. - A pizza után csak jó álmaim vannak - keresi elő a cigijét. Kihúz egy szálat, majd még vissza nyúl az öngyújtójáért és meggyújtja a cigit. Hátra dől és az ölébe kapja a hamu tartót.

- Mit álmodtál? - teszem fel a kérdést, mire ő beleszív a dohányba, majd kifújja a füstöt.

- Azt, hogy kinyírom a szemetet... - sziszegi el dühvel az arcán.

Magam is meglepődtem a kijelentésén. Képes lenne megölni egy élő embert? Képes lenne bűntudattal élni le az életét? Arra sem képes, hogy fájdalom nélkül haljon meg egy késsel a csuklóján. Hogy akar valakit eltenni láb alól, ha még ő se képes elviselni, vagy feldolgozni a fájdalom és a halál fogalmát? Amit mond csak üres szavak... Képtelen lenne kést ragadni és elpusztítani az anyja pasiját. Ő ehhez túl ügyetlen és tapasztalatlan. Viszont.. Mind ketten utáljuk a lányokat akik ezen a hülye "bulin" vannak. Úgy érzem, hogy segítenem kell neki idő előtt végezni azzal a rohadékkal.

- Tényleg nagyon utálhatod, ha végezni akarsz vele - mosolyodok el. - Ha akarod segíthetek...

- T-Tessék...? - nyomja el a cigijét.

Kikerekedett szemekkel kezd nézni mire én hátra fordulok és a kezembe veszem az asztalon pihenő kést amivel tegnap pizzát vágtunk. Megforgatom a kezemben, majd leengedem.

- Boldogabb lennél, ha nem élne? - döntöm oldalra a fejem, mire ő bólint. - Akkor egy valamit kell tenned - az épp tenyerembe vágok egy két centis sebet, majd az ő kezéért nyúlok. - Ha bárkinek is szólsz arról amit megfogadtunk vissza veszem a vérem. - nagyot nyel és hagyja, hogy neki is megvágjam a kezét amire ő szisszen egyet, majd össze nyomom a tenyerünket. - A következő három napban eltüntetem az életedből őt.

- Szóval... - kezd kuncogni. - Nem ő lesz az első akit megölsz. Igaz?

- Igen - bólintok és csak a szemét nézem.

- Volt már olyan aki megszegte a vér esküd? - teszi fel az újabb kérdést amire én ismét csak bólintok. Nagy levegőt vesz és folytatja. - WooMin is bele ment az eskübe? Ő mit kért?

- Részben ugyan azt amit te.. Annyi különbséggel, hogy csak akkor tegyem meg amikor újra történik vele valami - engedem el a kezét.

- És mit kérsz cserébe? - néz rám riadtan. - Drogot? Cigit? Pénzt?

- Egyiket se. Csak annyit, hogy segíts szét szedni Jimint és Bungot - a számhoz emelem a kést és lassan nyalom végig a kést amin az én és IlYun vére van.

- Beteg vagy... - jelenti ki. - Minek akarod ennyire szét szedni őket? Valamit érzel Bung iránt?

- Fúj! - teszem le a kést vissza az asztalra. - Dehogy tetszik az a kurva - ráncolom a homlokom.

- Akkor... Ji...Min? - dadogja el. - Komolyan őrült vagy!

- Egyéb kérdés? - állok fel és ledobom a pizsi felsőm. - Ha nincs akkor lassan jön Jimin és kimegyek a ház elé. - a kezembe veszem a melltartóm és felveszem.

- És ha te nem tudod megölni három nap alatt? - mosolyodik el. - Akkor saját magadat ölöd meg?

- Igen.. De még egyszer se telt el a második nap mire már a kiszemelt halott volt - veszem fel a pólóm, majd a nadrágomat.

- Eddig hány embert végeztél ki? - dől hátra és a kezével kezdi el támasztani magát.

- Nem tudom - bújok be a cipőmbe, majd megkötöm.

Lassan telt az idő és In minden fontos dolgot megadott. A telefon számát és azt, hogy hol laknak. Talán még ma délután benézek hozzájuk. Az anyja nem lesz otthon mivel ma "dolgozik". Azt is megtudtam, hogy általában ilyenkor szokta bántani IlYunt. De most nem lesz rá alkalma.

Jimin szemszögéből:

Arra kelek, hogy Suga már megint magához ölel. Kihámozom magamat a keze alól, majd felülök és a hajamba túrok. Hány óra lehet? A telefonomért nyúlok, de csak JungKook mobilja akad a kezembe. Felnyitom a kijelzőt és beugrik az arcomba egy szám amitől rosszul leszek. Tíz óra tizenkettő. Kikerekedik a szemem és lerúgom a takaróm.

- Srácok! - pattanok ki az ágyból és meztelenre vetkőzök. - Keljetek fel! - megkerülöm a földön fekvőket és a szekrényemben kezdek kutatni. A ruha darabokat amiket felakarok venni azokat az ágyra, illetve YoonGi-sshire dobálom.

- Mi van Ji...? - szólal meg Jin. - Az istenit! Öltözz már fel!

Vissza húzom a beépített szekrény ajtaját, majd magamra kezdem kapkodni a cuccaimat. Megigazítom a hajam és rohannék ki a szobámból.

- Mi van Jimin-ah? - töröli meg a szemét Suga.

- Tízre Bunghoz kell érnem, hogy haza hozzam Kwongot! - vissza lépek a telefonomért és amikor megnyomom az oldalán levő gombot be villan egy üzenet.

Megállok és megnyitom. Megnyugszom, de mérges leszek. Vissza zárom a telefonom és magam mellé ejtem a kezem. A padlót kezdem nézni.

- Mi van Jimin? Nem mész a húgodért? - ásított V.

- Egyszer a rajz tanárral barátkozik, most meg egy kibaszott emós kurvával! - ordítom el magam. - Az kell még, hogy megint vissza essen! És az a rohadt ribanc biztos rá szoktatja a cigire és a drogokra is!

- Nyugi van! - lép mellém Jin. - In tudja, hogy KwanJong csak egy kislány. - neveti el magát Hyung. - Amúgy meg IlYun soha nem adna 16 éves kislánynak cigit. Nyugodj meg.

- Megölöm a csajt, ha megint baja lesz a húgomnak - vetődök vissza az ágyamra YoonGi mellé.

- Szóval akkor KwanJong nem ér vissza egyre? - néz rám Suga boci szemekkel.

Én csak a kezembe kapom a párnám és arcon vágom mire mindenki nevetni kezd. Suga lassan néz fel rám, majd elmosolyodik és én se bírom megállni, hogy egy mosoly ne törjön az arcomra. Végül mind a heten rohadt hangosan kezdünk el nevetni, amitől az egész szobám beremeg.

KwanJong szemszögéből:

Csak ültem IlYun ágyán a kezemben egy konyha késsel és egy kis ollóval a farzsebemben. In-t elküldtem innen. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön, hogy itt járt. Jobb lesz, ha csak én fogom az egészet végig csinálni, egyedül.

Ahogy meghallom a lépéseket a szoba előtt oda fordítom a fejem az ajtó felé és várok. Nyílik az ajtó és a srác lép be. Eltűnik az arcáról a mosoly ahogy meglát.

- Te meg ki vagy? - vonja össze a szemöldögét.

Nem mondok semmit csak fel állok és megforgatom a kezemben a kést, úgy, hogy szúrni tudjak vele, majd egy lépet teszek felé elég gyorsan, de sajnos hátrébb lép ezért csak a pólóját sikerül felsértenem. Ő azonnal vissza támad. Az ágyra lök és a csípőmre ül, majd azon van, hogy lefogja mindkét kezem és kivegye belőle a kést. A lélegzet vétele hatalmas a helyzet miatt. Sikerül kivenni-e a kezemből a kést, majd lefogja a kezem és végig mér.

- Hol van IlYun?! - ordít rám, de én csak rángatom a fejemet. - Mond el vagy téged kúrlak halálra!

Nem mondtam semmit és ő azonnal a nyakamat kezdi csókolgatni. Kirántom a kezem az övéből és a farzsebembe nyúlok. Előhúzom a kis ollót, majd egy könnyű mozdulattal a mellkasába állítom. Ledől rólam és nincs más dolgom, még ő szenved azzal, hogy kihúzza az ollót addig én a késért nyúlok és a markomba fogom. A fiú derekára ülök és egy könnyű mozdulattal szúrom át a kezét és nyomom beljebb az ollót a testébe, minden valószínűséggel az olló hegye kikandikál a hátán.

Leszállok róla és nagy levegőt veszek. Meghalt... Többet nem fog fájdalmat okozni a barátnőmnek. In szoba tükréhez fordulok. Szerencsére egy csepp vér sincs rajtam. A kezembe veszek egy zsepit és elkezdem a kezét törölgetni, majd egyszerűen a késhez emelem a bal kezét. A kés nyelére markoltatom, majd a zsebit elteszem. Minden kész... Nem fogok nyomot hagyni. Hallom, hogy valaki bejön a lakásba, majd meglátom IlYunt.

- Na? Kész va... - belép és meglátja a hullát. - Istenem! Nagyon komoly vagy!

- Csak hívd a rendőröket - indulok meg az ablaka felé. Szerencse nyitva volt. - Ne fogj meg semmit és, ha valaki kérdezi akkor mond, hogy így találtad - kimászok az ablakon és hatalmas kerülőt téve elindulok haza felé.

~~~

Ahogy beestem a lakásba azonnal a szobámba vettem az irányt. Könnyen is ment volna, ha apám el nem kap a lépcsőn felfelé menet. Vissza nézek rá és kicsit megforgatóm a szemem. Szinte azonnal ki is szúrja a "sértő" viselkedésemet. Persze szóvá is teszi...

- Későn jössz haza és ezek mellett még szemtelen is vagy? - lép közelebb hozzám és a lépcső korlátjára támaszkodik. - Hol voltál?

- A Barátnőmnél - jelentem ki maga biztosan.

Csak szemeszünk egymással egészen addig még YoonGi és Jimin nem jönnek lefele a lépcsőn. Ahogy meglátják a lélek harcot apám és köztem a bátyám azonnal közbe lép.

- Lassan le kéne feküdnie és még nem fürdött le. Hagyd egy kicsit apa - teszi a vállamra a kezét az én szeretett Oppám.

- Jó éjt - indul vissza a nappaliba apa.

Én is indulnék fel, de Jimin megállít. Rá nézek és elmosolyodok. Látom, hogy YoonGi egy pillanatra se veszi le rólam a szemét.

- Minden rendben? - keresi a tekintetem Jimin. - Hol maradtál eddig?

- Csak sétáltunk IlYunnal, Oppa. - döntöm oldalra a fejem és még szélesebb lesz az arcomon a mosolyom amint oldalra döntöm a fejem. - Jól vagyok, csak szeretnék megmosakodni.

- Rendben... - ölel meg és kinyitom a szemem.

YoonGi még mindig engem nézz szemrebbenés nélkül. Annyira idegesítő... Folyton utánam rohangál és néz... Nem mintha nem lenne helyes, de az én szívem már másé. YoonGi túl... Romantikus.

Hátrébb lépek Jimintől és elindulok felfelé a lépcsőn. Csodálkozok, hogy Jiminnek nem tűnt fel a kezem. Felérek és azonnal a szobámba megyek. Belépve az ajtón találkozok a szobalánnyal. Rám néz és térdig hajol, majd felegyenesedik és bezárja a szekrényem ajtaját amibe most pakolt be.

- Segíthetek valamiben? - fordul felém.

- Csak fürdeni szeretnék. - veszem le pulcsim, majd a pólóm és a földre dobom.

- Meleg, vagy langyos víz? - veszi fel a szennyesem a földről.

- Hideget... És kérek jég kockákat is. - mielőtt le venném a nadrágom elő veszem a telefonom, és utána bújok ki a farmeromból.

Amint lent van elindulok a fürdő felé és út közben kicsatolom a melltartóm. Félmeztelenül mentem be a mellékhelységbe és a telefonomat kezdtem bámulni. Mi lesz már In?! Bámulom a kijelzőt, majd megcsörren és azonnal felveszem.

- Szia - szólok bele vidám hangon.

- KwanJong... - motyogja el a nevem sírás közben. - Megölték anyám pasiját... - kezd hisztérikus sírásba.

Hihetetlen, hogy mennyire tudd színészkedni és hazudni! Hallom, hogy a sírástól alig tud beszélni. Csak a könnyei nem éppen azért vannak amiért hiszik... Ezek a könnyek a boldogságtól áztatják el az arcát.

- Mi történt? - kérdezek vissza és a tükör elé lépek. - Jól vagy?

- Igen... Azt mondták a rendőrök, hogy öngyilkosság volt... Először nem ment ezért egy nagyobb késsel próbálkozott a szobámban...

- Holnap, majd beszélünk. Rendben? Elmegyek hozzád ha szeretnéd - nézek végig magamon egészen a fedetlen mellemig.

- Rendben... Örülnék, ha átjönnél, vagy ha átmehetnék annak jobban örülnék... Viszont leteszem, még haza kell mennünk anyával a rendőrségről. Szia, jó éjt.

- Szia. Neked is. - leteszem a telefonom és a csapnak dőlök, majd elmosolyodok és hagyom, hogy a hajam elrejtse az arcom.

A szobalány besiet utánam a fürdőbe, a szennyest elteszi, majd hideg vízzel kezdi el feltölteni a kádat. Megkeresi a törölközőm és a kád melletti kis akasztóra teszi, hogy elérjem. Kirobog és minden bizonnyal jégért siet. Jó darabig nézem magam a tükörben, majd valaki kopog az ajtómon. Lekapom az akasztóról a törölközőm és magamra terítem, de csak úgy, hogy épp a mellemet takarja. A szoba ajtómhoz megyek és kinyitom. Csodámra YoonGi áll előttem. Először az arcomra mered, majd lejjebb néz és a mellemen megáll a tekintete. Az arca kipirul és nagyot nyel.

- Mi az, YoonGi? - lépek közelebb hozzá. Érzem, hogy a törölköző lecsúszik a mellemről, így az előttem álló fiú teljes látványt kap a fedetlen cicimből.

- É-É-Én csak... J-J-Jimin azt kérdezi mekkora a melled... Vagyis! Mit kérsz, majd vacsira. - a légzése felgyorsul és a homlokán megcsillannak az első izzadság cseppek.

- Nem vagyok éhes - lépek hátrébb és bezárnám az ajtót, de meglátom a szobalányt, hogy jéggel púposra pakolt két bögrével siet hozzám. Beengedem, majd még egyszer YoonGira mosolygok és bezárom az ajtót. A lány után sietek. Elzárja a vizet, majd beleönti a jeget és távozik. Vissza rakom a helyére a törölközőm, majd kibújok a bugyimból és a szennyesbe teszem. A kád mellé lépek, majd gondolkodás nélkül ülök bele a jég hideg vízbe. Szinte azonnal felmegy az adrenalin szintem és elmerülök benne. Percekig a víz alatt vagyok nyitott szemmel, majd amint elfogy a levegőm vissza megyek a felszínre. Hátra tűröm a vizes hajam és a kád peremének dőlök. A halvány barna csempét kezdem bámulni, akár csak egy porcelán baba.

Suga szemszögéből:

Még mindig ledöbbenve meredek az ajtóra ami előtt még pár perce KwanJong állt fedetlen keblekkel. Annyira kerek és szép mellei vannak! Istenem! Egyáltalán nem olyan mint a pornó filmekben! Sokkal szebb! Csoda, hogy tudtam magam türtőztetni és nem löktem beljebb a szobájába, kaptam a melle után.

Teljesen vörös fejjel megyek le a konyhába. Semmi kedvem nem volt haza menni ezért maradhatok éjszakára. Mázli, hogy jók rám Jimin ruhái.

Leérek és a konyhába megyek ahol csak Jimin van és nyugiban kajál a nagy üveg asztalnál. Rám néz, majd elneveti magát. Az arcomra mutat és csak röhög.

- Mi van? - ülök le elé a székre.

- Olyan piros az arcod! - nyeli le az ételt a szájából. - Kisminkelted fent magad?

- Ha elmondom mi volt nem leszel ilyen boldog - nézek le róla.

- Hadd halljam! - harap bele a szendvicsébe.

- Kwong meztelenül nyitott ajtót nekem... - nézek vissza a barátomra. Kiesik a kezéből, majd később a szájából a kaja és ledöbbenve mered rám. - Ne legyél nagyon kiakadva! Nem is néztem rá!

- YoonGi én megöllek... Ha csak egyszer is vissza mersz rá gondolni megfojtalak! - áll fel.

- Hogy ne tudnék vissza emlékezni azokra a szép, feszes cicikre! - állok fel én is.

- N-Ne beszélj a húgom melléről! - pirul el ő is. - Fejezd be a perverz gondolatokat és egyél. - ül vissza még mindig vörös fejjel. - Nem akarom elhinni, hogy a húgom képes bárkinek ajtót nyitni pucéron... - veszi a kezébe a szendvicset.

- Volt rajta bugyi... Egy fekete francia... - veszek egy szendvicset az asztalon lévő nagy tányérból és azt kezdem rágcsálni.

- Fejezd már be! - csap az asztalra.

- Gyerekek! - siet be a konyhába Jimin anyukája. - Mi ez a nagy ricsaj? A húgod már aludna! Próbáljatok meg nem óbégatni az éjszaka kellős közebén! - néz rajtunk végig. - Nektek is aludnotok kellene. Holnap suli. Még egy hét és vége a félévnek. Örülnék, ha nem rontanál a végén Jimin... - a fia háta mögé lép és végig simítja azt.

- Jó... - Jimin feláll és ledobja a szendvicset a tányérra. Persze a két szelet kenyér könnyen ketté jön és a benne lévő dolgok kiesnek. - Jössz YoonGi? - néz rám.

Csak bólintok, a számba tömöm a szendvics maradékát, felállok és megköszönöm a vacsorát meghajolással, majd Jimin után sietek az emeletre. Nagyon gyorsan fel húzott! Csak a szobájában érem utól. Benyitok és szegény az ágyán hasal és a párnába nyomja a fejét. Beljebb megyek és leülök mellé.

- Minden oké? - pislogok rá, de ő csak morog egyet a párnájába és megrázza a fejét. - Mi a baj?

A hátára fordul, majd felül és rám néz. Fújtat egyet, majd bele kezd.

- A következő félév első hetén az összes elsős osztály osztálykirándulásra megy és pár végzős kíséri őket. Ha KwanJong ott is eljátssza ezt a meztelenkedős szart akkor az egyik nyilvános vécében fogják felcsinálni a felső évesek - néz rám kétségbe esetten.

- Én már elvállaltam, hogy elmegyek rá, épp mint Jin. Mi, majd vigyázunk rá! - teszem a vállára a kezem.

- Én is kifogom harcolni, hogy mehessek! - dől hátra. - Ha nem is velem lesz egy szobában, de a közelében leszek...

- Szörnyű vagy - fekszek mellé és lehunyom a szemem.

3. Fejezet: Tetszik a húgod, ugye nem baj?

KwanJong szemszögéből:

Szombat reggel van. Hétfőn lesz egy hete, hogy megfogadtam az ígéretem. Sajnos még Bung és Jimin nem szakítottak. Szomorúan hallom... Úgy érzem, hogy valamelyik este meg kell látogatnom a bátyám barátnőjét. A napokban több ezer ötlet jutott eszembe, hogy hogyan tudnám eltenni a képből. A jobbakat leírtam és a szekrényem fiókjának az aljára ragasztottam, hogy senki ne találja meg. Nem örülnék, ha valaki megtalálná. Szerintem én csak jobbá teszem a világot és megvédem Jimint. Mellettem örökké biztonságban lenne! Nem engedném, hogy bárki is bántsa.

Ahogy megérzem a reggeli illatát lassan ülök fel és lehajtom a lábamról a vékony, puha rózsaszín paplant, majd a lábamat lelógatom az ágy széléről. Az órámra pillantok ami az ágy fölött lóg. A fehér cica a farkát csóválva hajtja a leghosszabb mutatót. Fél tíz. Felállók az ágyamból és a szekrényemhez kezdek sétálni. Kihúzom a gardrób ajtaját és keresgélni kezdtem. Egy fekete szűk farmert dobtam ki az ágyamra. Egy fehér trikót és egy szürke hosszú ujjú pulcsit amin egy fekete szívecske virított. Kikerestem a cipőim közül a pulcsim színével megegyező magas szárú tornacipőt. Kerestem tiszta fehérneműt, majd felöltöztem. Ki fésültem a tükör előtt a hosszú szőke hajamat. Tökéletes akarok lenni ma. Azt akarom, hogy Jimin Oppa ma tökéletesnek lásson és gyönyörűnek. Lesiettem a lépcsőn egészen a konyhába ahol már anyáék ültek és reggeliztek. Jimint sehol nem láttam. Lehet még nem kelt fel.

- Jó reggelt kicsim! - mosolygott rám anyám, majd megtörölte a száját a fehér selyem szalvétába.

Utálom őt... Undorító amit csinál. Mű és semmilyen. Mintha egy vissza taszító kerámia baba lenne. A gond, hogy a kerámia babákat mindennél jobban imádom. Na jó... Jiminnél nem.

- Nem vagy éhes? - kérdezte az apám egy hangúan, de véletlenül se nézett volna rám, akár fél szemmel se. - Egyél valamit... Talán, ha felszedsz pár kilót kicsit nőiesebb leszel.

Magamra néztem. Mit ért az alatt, hogy nőiesebb? Már így is hatalmasak a melleim. Nem értem mit akart ezzel. De nálam csak azt éri el, hogy kifordulok az étkezőből és az emeletre megyek egészen Jimin szobájához. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Nem akarok benyitni. Újra kopogtam kicsit hangosabban, de semmi. A kilincsre tette a kezem és lassan nyitottam be. Ahogy beértem megláttam, hogy a sötétítő függöny még be van húzva és az ágyban Jimin fekszik. Egy fehér trikó fedve a felső testét semmi több, de, hogy mi van a takaró alatt az már más kérdés.

Halkan zártam be magam után az ajtót és léptem az ágyhoz. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és dögös alvás közben?! Az oldalára fordulva, csukott szemekkel és kócos hajjal alszik. Leguggoltam az arcához és az arcára tettem a kezem, majd simogatni kezdtem a pofiját. Sokat fogyott, biztos apa miatt fogyókúrázott, viszont egész izmos lett. A szájára vetődik a pillantásom. A puhának tűnő, rózsaszín ajkaira amik résnyire nyitva vannak és halk szuszogást add ki. Lassan emelem a kezem a kereplőjéhez és óvatosan érintem hozzá. Megakarom csókolni! Elveszem a kezem és hajolnék a szájához, hogy egy könnyed csókot lopjak tőle, de nem megy, mert kinyitja a szemét és rám mosolyog. Kénytelen vagyok leengedni a kezem és vissza mosolyogni rá.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek. - szólalok meg. Végig őt nézem. Ha nem is a szemét, de az arcáról nem veszem le a szemem.

- Amúgy se aludtam olyan mélyen. - fordult a hátára és lassan felült. Felhúzta a lábát, majd a plafonért kezdett nyújtózkodni és egy hatalmas ásítás hagyta el a száját. - Hány óra van? - pillant rám álmos fejjel.

- Azt hiszem tíz. - amint válaszolok leülök a földre törökülésbe.

- Tíz? - mered rám ledöbbenve. - Olyan késő?

- Talán programod volt Bunggal? - fordítom el a fejem róla és a szürke falat kezdem bámulni. Talán kicsit gúnyosan mondtam.

- Nem. Nem erről van szó. Csak elszoktam a későn keléstől. - a fejemre tette a kezét és vissza fordította maga felé az arcom. - Egyébként lett volna programom vele, de lemondta. Ma tart valami hülye csajos pizsi bulit. Szeretné, hogy elmenj mert jobban megakar veled ismerkedni. Ha szeretnél akkor elviszlek. - állt fel az ágyról és a szekrényéhez lépett. Megfordultam és néztem ahogy előveszi a mai ruháját.

Bung biztos népszerű lány. Rengetegen lesznek ott a buliján. Nem tudom akkor kinyírni, mert valaki biztos észre venne. Az össze lányt pedig nem tehetem el láb alól. Túl fura lenne, hogy csak én éltem volna túl a békés pizsama bulit. A mai nap nem alkalmas... De arra igen, hogy felderítsem mi hol van és, hogy hol tudok bemenni.

- Na? Akkor elvigyelek? - dobta az ágyára a pólóját. - Mert ha menni akarsz akkor felhívom. Nem akarom rád erőltetni. - mosolyodott el és leguggolt hozzám.

- Szívesen megyek. - derült fel az arcom. Nem. Nem vagyok boldog azért mert egy csapat ribanccal tölthetem az estét, de legalább megtudom, hogy mit gondolnak a lányok az én édes Oppámról

- Király! Akkor felhívom és délután elkísérlek a házukig. Igazság szerint örülök, hogy elmész. Anyáék nem engedték volna meg, hogy átjöjjenek a fiúk, ha itthon vagy. Mivel ma apa valamelyik munkatársánál vacsorázik anyával szabad az egész ház. - dobott a póló után egy farmert.

- Biztos jól fogunk szórakozni a lányokkal! - álltam fel és megöleltem. - Reggel értem jössz? - szuszogtam a fülébe és a vállára tettem az állam.

- Igen. - simította végig a hátam. - Reggel tíz jó lesz? Vagy túl korán van? - tolt el és a szemembe nézett.

- Felőlem korábban is jöhetsz. - egyenesen a barna szemeibe néztem.

Olyan szép szemei vannak! Hogy lehet Jimin ennyire tökéletes? Izmos, jóképű, kedves. SungBok nem érdemli meg őt! Az a lány... Ki se akarom mondani. Biztos kavar valakivel a bátyám háta mögött.

- Akkor, majd ötkor elviszlek. Addigra legyen kész a cuccod. - az ágyához lépett.

- Oké.

Elhagytam a szobáját, hogy nyugodtan felöltözhessen, majd a sajátomba vonultam. Az ágyamra ültem és a telefonomat kezdtem nyomogatni. Elkezdtem egy stratégiai játékkal játszani. Egész sokáig játszhattam vele, mert mire észbe kaptam a nyolcvankettedik pályán jártam. Eddig az összeset három csillagosra sikerült megcsinálnom, de ez a pálya nem akar menni. Lassan öt perce ülök felette, de csak két csillagot sikerül elérnem. Majdnem meg volt az utolsó is amikor lejárt az idő. Felültem az ágyon és a falnak vágtam a telefonom.

- Rohadt játék! - néztem a telefonom után. Ahogy elnézem nem lett semmi baja... Ha még is apa úgy is vesz egy jobbat.

Felálltam az ágyról és a telefonomért mentem lehajoltam érte és felvettem. Kutya baja... Még egy karcolás se lett rajta. Sóhajtottam és kiléptem a játékból, majd az ágyamra hajítottam a telefonom és én is leültem az alvóhelyemre.

- Minden rendben? - szólt be az egyik szoba lány. - Valami baj történt? - kopogott be.

- Nem. - szóltam ki. - Semmi bajom.

- Rendben, hölgyem.

Hallottam, hogy tovább megy. Minden bizonnyal anyáék szobájába. A faliórámra fél öt lesz. Nagyon sokáig játszhattam. Össze szedtem magam és a cuccaimat. Nem igazán tudom mit vigyek egy ilyen "bulira". Kerestem tiszta fehérneműt, alsót és felsőt. Egy rövidnadrágot és egy trikót aminek a hátulja olyan mintha kötve lenne. Ja! És persze egy pizsit. Bedobáltam az összes cuccom egy táskába, majd a hátamra dobtam és kimentem a szobámból. Leandalogtam a nappaliba ahol apa tévézgetett. Amint meglátott lehalkította a tévét és rám nézett.

- Hol voltál ma? Egész nap nem láttalak. - maga mellé tette a szófán a távkapcsolót, de nem nézett le az arcomról.

- A szobámban voltam. Játszottam. - beljebb léptem a nappaliba és a tévére néztem. Mint mindig a híradót nézte. Amint feljött a következő hír vissza fordult a tévé felé és hangosított rajta. Nagyon érdekli, hogy hova megyek...

- Hát te szívem? - lépett mellém az anyám és a vállamra tette a kezét. - Mész valahova?

Éreztem a parfümje bűzét. Pocsék ez a szag... Rá nézni se merek. Biztos most is agyon van sminkelve.

- Jimin barátnőjének lesz egy pizsi partija és szeretné, ha elmennék. - fordultam ki a helységből és vissza mentem az előszobába a lécsőhöz. Ledobtam a táskám a harmadik lécső fogra és mellé ültem.

- Elkísér a bátyád? - jött utánam anya.

Egyszerűen  a hányinger kapott el amikor megláttam. Már elmúlt 30 éves! Miért kell neki ilyen mini, szűk szoknyát viselni? Megértem, hogy a sok műtét miatt bomba alakja van, de akkor is. Gusztustalan, hogy tudom hány éves valójában. A póló ami rajta van a hét legvisszafogottabb ruhadarabja. Egy hosszú ujjú fekete póló aminek a nyaka alig van kivágva.

- Igen, igen elfog. - bólintottam és a kettőnk közti fényes padlót kezdtem bámulni.

- És mikor mentek? - sétált hozzám közelebb. Egészen olyan közel, hogy leült mellém.

- Ötkor. - vágtam rá és a telefonom kijelzőén lévő órára pillantottam. Pont ötre váltott az óra amikor Jimin a pulcsiját vette felfelé és kettesével szedte levele a lépcső fokokat. Felkapta a táskám a lépcsőről és a saját vállára dobta. Ahogy az utolsó lépcső fokot is elhagyta szembe fordult velünk és végig mért minket.

- Mehetünk? - kérdezte.

Válasz képpen csak felálltam és elindultam az ajtó felé. Sikerült volna elhagynunk a házat, de anya is felállt a lépcsőről és utánunk szólt.

- Puszi? Csak holnap jössz.

Megfordultam és vissza léptem hozzá. Az arcára nyomtam egy puszit és kisiettem a házból. Jimin azt mondta Bung csak pár utcányira lakik, szóval odáig gyalogoltunk. Befordultunk jobbra és eltűntünk a két méteres bokrok mögött, majd egy kocsi feljárón találtuk magunkat. Láttam a nagy két ajtós bejárati ajtót az amúgy is nagy ház utca felőli oldalán. Egy bejárat amit biztos minden este bezárnak. A főbejárat kilőve. Lefogadom, hogy a háznak van hátsó és még talán pince ajtaja is.

- Innen már betalálsz. Ugye? - adta a hátamra a hátizsákomat.

- Persze. - mosolyogtam rá. - Akkor holnap tízkor jössz?

- Megígértem. - a két keze közé fogta az arcom és a homlokomra nyomott egy apró csókot. - Na menj. Szia.

- Szia.

Láttam, ahogy haza indul zsebre tett kézzel. Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt. Felléptem a lépcsőn és csengettem. Egy perc sem telt el SungBok azonnal ajtót nyitott. Egy hosszú póló volt rajta és egy fekete térdig érő cica nadrág bentről a házból lány csevegés hallatszott.

- Azt hittem már sose jössz! - rántott beljebb a karomnál fogva, majd bezárta az ajtót. - Nem jöttél ezért nélküled kezdtük el. - indult befele a ház fő folyosólány.

- Mit kezdtetek el? - lépkedtem utána.

Befordultunk egy egész nagy nappaliba ahol öt lány ült és beszélgetett. Azonnal kiszúrtam KiDut. A kanapén ült törökülésben és valamiről nagyon vitáztak a lányok. Beljebb léptem és mindenki rám nézett.

- Szia! - köszöntek nekem kórusban.

- Hello... - köszöntem vissza és ledobtam a hátamról a táskám, majd a kanapé oldalának támasztottam.

- Gyere ülj le! - fogta meg a kezem és maga mellé rántott KiDu. - Napról napra szebb vagy KwanJong!

- Köszi. - kihúztam a kezem a kezéből és feljebb ültem a díványon.

- El is felejtettem. KwanJong ő TaeShi... - mutatott a hosszú ezüst színű hajú lányra. - A sulinkba jár, Min YoonGi osztályzása. Ő SamJun. - a barna haja éppen, hogy súrolta a vállát. Egész kedves lánynak tűnik. - KiDu és az én osztálytársam ShinGivel együtt. - a barna hajú lány mellett egy vöröses árnyalatú hajú lány ült. Mellettük egy kék hajú lány. A fél feje teljesen le volt borotválva. Tipikus lázadó típus. Nem csak a haja hanem az öltözködése és az arcát díszítő pirszingek is mutatják. Ahogy látom az egész oldalát egy hatalmas tetoválás fedi. - Már két éve befejezte a sulit. Ő IlYun. Lányok ő Park Kwan Jong. Jimin húga ahogy már meséltem.

- Mit csináltatok mielőtt jöttem? - néztem Bungra.

- Elkezdtük kibeszélni a fiúkat. - nevetett TaeShi. - Eddig csak HoSeokig jutottunk.

- De ez így nem lesz jó Bung! Ha itt van KwanJong akkor Jimint nem beszélhetjük ki! - szomorodott el SamJun.

- Nyugodtan beszélhettek róla. - mosolyodtam el. - Engem egyáltalán nem zavar!

De... Nagyon is zavar, hogy az én Oppámat akarják kibeszélni. Legalább megtudom, hogy mit gondolnak róla. Talán még az is szóba kerül, hogy mi volt azon az éjszakán amikor etye-petyéltek. Nem igazán vagyok otthon a szeretkezéses témában. Semennyire.

- Tényleg nagyon aranyos! - nevetett IlYun és a térdére támaszkodott. - Nem baj ha rá gyújtok, SungBok? - nézett a mellettem ülő lányra.

- Engem nem zavar, de ha lehet akkor ne a kanapéra szórd a hamut. - nevetett Bung.

- Igenis anyuci!

Előkapta a zsebéből a doboz cigijét, majd kikapott egy szálat és a fém öngyújtójával meggyújtotta. A szájába vette és hosszan megszívta és végül kifújta a füstöt.

- Nos akkor... - szívott bele ismét a cigarettába. - Mit gondoltok Jinről?

- Jin? Tipikus jó fiú! - legyintett ShinGi. - Nekem nem igazán az esetem az ilyen fiúk... Unalmas velük az élet... Nem sportol és még parancsolgat is nekünk!

- Tudod mennyi pénze lesz amint befejezte a sulit?! - nézett rá TaeShi. - Jó... Nem annyi mint YoonGinak, de akkor is!

- Mikor még én jártam a sulitokba már akkor is ilyen volt. - kezdett nevetni IlYun, majd elnyomta a cigit az üveg hamutálban. - Két évvel volt nálam fiatalabb mégis mindig azon volt, hogy neveljen engem. Nem mondom... Nem rossz srác.

- Bejön? - kerekedett ki a lányok szeme.

- Nem az esetem. Nem bukok azokra akik még egy szál cigit se képesek megszívni... Amilyen merev a suliban, biztos olyan az ágyban is... - vont vállat és feltette a lábát az asztalra. A fekete csizmája tele volt tüskékkel. Nem csak a viselkedése, de még az öltözködése is más.

- Nekem TaeHyung jön be. - kuncogott ShinGi. - Ő nem olyan merev! Nagyon, nagyon, nagyon laza és menő srác! Vicces és szórakoztató! Annyira jó neked, hogy olyan sok időt töltesz a fiúkkal, Bung!

- Én csak Jiminnel töltök sok időt! - vette fel az asztalon álló sörös üveget SungBok és bele ivott.

- Még nem is beszéltél az estéről mi, hogyan történt! Mindig csak azt hajtogattad amikor szóba jött a téma, hogy most nem alkalmas! Most senki nem zavar minket! - rakta keresztbe a lábát KiDu. - Hagy halljuk!

- Semmi érdekes nem volt. - tette le az üveget a helyére. - Csak csókolóztunk, majd megtörtént a szobámban. Ennyi! Semmi érdekes nem volt.

- És, hogy csináltátok? Jó kislányt játszottál, vagy rosszat? - hajolt hozzá közelebb IlYun. - Leszoptad?

- Dehogy! - kapta fel az egyik díszpárnát Bung és arcon vágta a lázadót. - Ő volt felül, semmi több nem volt.

- Tipikus te! - rázta meg a fejét KiDu. - Mindig mások irányítanak téged! Jimin is ezt teszi veled! Mindig az van amit ő akar! A lábadra kellene állnod és neked kellene irányítanod őt. Lefogadom csak akkor feküdtök össze amikor Ő akarja!

- Jimin nem ilyen! - szóltam közbe, mire mind annyian rám néztek. - Ő nem irányít senkit csak azt teszi ami szerinte jó!

- Bírom a csajt. - nevetett IlYung és felemelte a kezét ökölbe szorítva.

Nem értettem mit akar, de aztán rá jöttem. Leöklöztem vele, majd hátra dőlt a kanapén. Ő a legszimpatikusabb.

- Jimin mesélte, hogy nagyon jóba vagy Mrs.Honggal. - nézett rám Bung.

- Igen. WooMin a barátnőm. - mosolyodtam el.

- Barátnő? - nevetett ShinGi. - Hogy lehet annak a nőnek valaki a barátnője? Sokan azt mondják, hogy látták, hogy lesmárolt egy másik nőt egy étteremben. Vissza taszító egy leszbikussal barátkozni...

Rá kaptam a fejem. Undor terítette be az egész arcát. Hogy mer így beszélni a legjobb barátomról!? Hogy mer így beszélni WooMinről!? Ő ezerszer jobb mint a szobában bárki! Attól, hogy más nem jelenti azt, hogy nem rendes!

- Ő nagyon rendes! - talán még SungBok előtt ShinGit fogok elpusztítani.

- Csak nem meleg vagy te is? - nevetett SamJun. - Csókolóztatok már?

- Én nem vagyok meleg! - álltam fel a kanapéról.

Képes lennék a kezembe venni az üres sörös üveget és mind két szajhát hason szúrni. Egy pillanatra se néztem le róluk. Megijedtek azon ahogy reagáltam.

- És ha megcsókolta? - kérdezte IlYun. - Én is sok dolgot kipróbáltam 16 évesen. Füvet. Alkoholt, Édes hármast lányokkal és mégis heteró vagyok. Sőt! Akkor lettem Punk. Hosszú történtet... Csak más akartam lenni.

- Más? - néztem rá és mintha elfújták volna a dühömet. - Hogy érted ezt?

- Már nem vagy kislány. Ideje lenne egy utat választanod magadnak. Lefogadom, hogy Barbi szobád van tele rózsaszín holmikkal és a ruháid nagy része még mindig pink színű. Szívesen elmennék veled vásárolni. - pattant fel és elém lépett. - Tök menő lennél fekete hajjal. Vagy ha nem is az egész lenne fekete, de a hajad alja is jól nézne ki úgy. - mosolygott és a hajamat kezdte piszkálni. - Ha van időd akkor hívj fel és elmehetünk csinálni valamit.

- Rendben. - bólintottam és felhúztam a szám oldalát.

- Ti meg feküdjetek össze egymással, ha ennyire a melegek ellen vagytok! - nézett a két lányra mérgesen. - Lefogadom, hogy már ti is töltöttetek együtt egy másik lánnyal egy estét amellett, hogy sorban dugtok a fiúkkal.

- IlYun! - pattant fel ShinGi. - Én sose feküdnék össze más lánnyal! - fűzte össze a melle előtt a karját.

- É-Én se! - nézett az idős lányra SamJun.

- Persze. - kuncogott IlYun. - Mi lenne, ha hanyagolnánk ezt a témát és folytatnánk a fiúk kibeszélését? - ült vissza a díványra.

Mindenki vissza ült a seggére és folytattuk a beszélgetést a fiúkról. Egész sokáig beszélgettünk. Egészen este kilencig. Szinte mindenkit kibeszéltünk az egész suliban. Kivéve egy embert. Min Yoon Git.

- És YoonGi? - kérdezte KiDu. - Sokan állítják, hogy még szűz.

- Persze, hogy az! - nevetett Bung. - Jimin mesélte, hogy sose mert tovább menni egy csóknál.

- 19 éves és még nem feküdt le senkivel? - nézett végig rajtunk IlYun. - Biztos jó fej lehet. - halászta elő a telefonját a zsebéből és megnyomta az oldalán levő gombot. - Király... Anya már megint tiszta ideg beteg... - sóhajtott és vissza tette a zsebébe a mobilját.

- Valami baj van? - néztem rá.

- Nem... Csak azt hiszi megint valami klubban vagyok és részegre iszom magam... - fel állt a kanapéról és a hajába túrt. - Rendeljünk pizzát vagy csináljuk?

- Rendeljünk! - vágta rá a két kurva egyszerre. - Nagyon cuki a pizza kihordós fiú!

- Nekem mindegy. - nevetett IlYun. - Viszont ha nem baj akkor elmegyek rendbe rakom magam a fürdőben. - indult kifele a nappaliból.

- Kell törölköző? - nézett utána SungBok.

- Ha kell, majd találok! - szólt vissza a lány.

- Bung. - néztem a bátyám barátnőjére aki a hajával szórakozott. - Körbe nézhetek a házban?

- Persze! De ne nagyon mászkálj el. - mosolygott rám.

Nem erre a válaszra vártam, be kell vallanom. Azt hittem azt mondja inkább ne, maradj itt. Kellemeset csalódtam.

Felálltam a kanapéról és kimentem a szobából. A nappalival szemben volt a nappali amiből nyílt a konyha és a konyhából ugyan ide nyílt egy ajtó. Beléptem a konyhába és éreztem a nyári szellőt az arcomon. Kint már lement a nap és elég sötét van. Látszott még a házak között a napnak a sugarai, de percről percre egyre kevesebb fénye lett. Ezért kerek a föld.

Szét néztem, de semmit nem találtam. Az étkező asztal melletti szekrényben csak pár toll, csekkek és egyéb - számomra - haszontalan dolgok voltak. Tovább folytattam a keresgélést a konyhában. A konyhapulton egy késes állvány amibe elég sok kés van bele szurkálva, de egy... hiányzik? Egy kis kés. De nincs sehol. Se a mosogatóba, se a mosogató gépbe. Eltűnt? Vagyis... Biztos valahol van a lakás többi pontján. Remélem nem valamelyik lány vette magához. Nem lenne biztonságos csitrik kezébe kést adni. Nem mintha félteném tőlük az életem, de a végén még magukat ölnék meg...

Itt sincs semmi szokatlan. A hűtő tele van kajával és piával. Látszik, hogy SungBok családja a közép kategória felett helyezkedik el. Ha apa megtudja, hogy Jimin egy ilyen lánnyal jár ki fog akadni. Előre látom mekkora balhé lesz ebből az egészből. Már most érzem...

Vissza tértem a folyosóra. Szemben egy csiga lépcső van az emeltre. Gondolom fent van a fürdő és oda ment IlYun is. Nem nagyon volt lent több dolog egy kis vécén kívül amin az ablak is akkora volt, hogy talán egy anorexiás átfért volna. A csapnál a szekrényben pár doboz gyógyszer volt és egy doboz koton. Érdekes szülei vannak Bungnak... Ha szülő lennék én a saját szobámban tartanám az ilyen dolgokat, nem ott ahonnan még a lányom is kivehet és bármelyik sráccal megdughatja magát. Mindegy... Ez nem az én dolgom. Kimentem a vécéből és az emeletre vettem az irányt. Felérve egy újabb folyosóval találtam szembe magam. A folyosón négy ajtó volt. Az első ajtón - ami nekem valamiért a jobb oldali volt - benyitottam. Ahogy beértem egy egész komoly háló szobában kötöttem ki. A fal barnára van kifestve. Tökéletesen illik a sötét parkettához amint egy fehér szőnyeg véd az ágy lábánál. Csak a szülök hálója lehet. Nem akarok illetlen lenni, de muszáj körbe néznem. Benyitottam gardróbba. Sok-sok ruha és cipő mint két nemnél. Elhagytam a szobát és a vele szembelévőt sajátítottam ki. Egy fiú szoba volt. Mi árulta el? Rendetlen és a fal tele van félmeztelen lányokkal, akik vagy egymást falják, vagy motorokon, autókon vagy csak a földön fekve pózolnak. A szennyes nem a szennyes tartóban hevert hanem fél méterre mellette. Nincs ennyi ereje elvánszorogni a szennyes tárolóig és beledobni? Rendetlen és perverz... Vajon ő vagy Bung az idősebb?

Nem nagy kedvem volt ebben a szobában keresgélni. Az ablakot meg sem lehet közelíteni a szeméttől és a ruhadaraboktól, amik már meglehetne állítani az oldalán. Inkább kihátráltam a szobából és halkan bezártam az ajtót. Tovább lépkedtem. Az utolsó előtti ajtón lépnék be. Amint beteszem a lábam és felnézek, látom, hogy IlYun fehérneműben áll a tükör előtt és a hiányzó kést amit a konyhából hozott a csuklójához szorította és az első vér cseppek elő buggyantak a vágáson keresztül.

- KwanJong? - nézett rám könnyes szemekkel. - K-Kérlek menj el!

- Hagyd abba! - léptem hozzá közelebb, hogy kivegyem a kezéből a kést, de a kis hülye felemelte a kést és rám akarta fogni, de elkaptam az élét.

- Hagyd abba... - suttogtam el, majd lehúztam a kezem a késről, amit akkora már a vérem díszített. Egyáltalán nem fájt. Nem is éreztem semmit, még azt se, hogy elvágtam a kezem.

- M-Miért...? - suttogta el és kiesett a kezéből a kés. Nagy hanggal ért földet a fürdőszoba csempe padlóján.

- De nem olyan vagy mint... ők. - pillantottam a kezemre. - Mi történt? - a csuklóján végig folyt az erős, vörös színű vére.

- Teljesen mindegy... - fordult a csap felé és megnyitotta. Alá tette a kezét és fel szisszent. - Fene... Neked nem fáj?

- Mit írt neked anyukád? - tereltem a kérdését. Lehajoltam a késért és letettem a porcelán csap szélére.

- Üzenetben közölte a ribanc, hogy lenyúlta a pénzem és elment valami köcsöghöz akivel már hetek óta kavar... - kihúzta a kezét a csap alól. Kinyitotta a fürdőszoba szekrényt és egy elsősegély ládát vett elő. A csuklójára ragasztott egy sebtapaszt, majd az én kezemért nyúlt amiből folyamatosan folyt a vérem. A víz alá tette a kezem. Piros színű víz folyt le a tenyeremről. Mit mondok, majd Jiminnik?

- Csak emiatt? - néztem az arcára.

- Csak emiatt?! - zárta el a csapot. - A srác... Anyám olyan hamar belemegy a dolgokba... Nem akarom, hogy az a farok legyen az apám! Nem csak azért mert vissza akarom kapni a normális családom, a srác három évvel idősebb és amikor tudd... - egy könnyed, zavaros sóhaj hagyta el a száját. - Nem tudom, hogy mennyire érted amit mondok.

- Mond tovább. - utasítottam.

- Az a rohadt szadista állat, már az első találkozáskor rám mászott. Túl fiatal anyához... Hogy képes az anyám egy nála 20 évvel fiatalabb sráccal hemperegni?! És hogy képes azok után, hogy tudja mit csinál velem?! - kezdte körbe tekerni a vágást a kezemen egy fáslival. Persze alá egy kézlapot tett, hogy ne vérezzen át nagyon. - Miért markoltál rá arra a szarra? A végén még beteg leszel a vérem miatt. - nevetett kínjában és megtörölte a könnyes szemét.

- Csak cigi. - vontam vállat.

- A lányok előtt olyan félénk vagy. Sőt. Teljesen más. Van egy olyan érzésem, hogy ez az igazi személyiséged... - megmozdult a bal kezem. - De nagyon tetszik. - mosolyodott el.

Kihúztam a kezem a kezéből. Nagyon jól ellátta a vágást. Vissza néztem rá és láttam, hogy vissza veszi a ruháit. Ahogy látom most tusolt le. Viszont így nincs alkalmam benézni Bung szobájába. Fenébe... Viszont legalább így ő nem tett kárt magában... annyira.

- Jut eszembe. - húzta fel a sliccét. - Mit kerestél itt fent? - fordult felém.

- Csak szét néztem. - vontam vállat.

- Értem... - vette a kezébe a kést és elkezdte lemosni. - Mit csináljuk a késsel? - pillantott rám a tükörből.

- Megoldom... - vettem ki a kezéből. - Te csak töröld fel a vérem a földről.

- Meglesz kapitány! - kapta a fejéhez a kezét, de már a következő pillanatban a kezébe vette a csap melletti szivacsot és a földet kezdte súrolni. Remek... Most van időm bemenni SungBok szobájába. Kocogva nyitottam be az utolsó szobába. Beértem és magam mögött halkan bezártam az ajtót, majd befelé fordultam. Halvány lila színű falak, fehér padlóval és függönnyel. Rend. Meg van ágyazva és minden szennyes a szennyes tartóban van. Szemé sincs. Az ablak pedig tárva nyitva. Csak remélhetem, hogy minden este nyitva van és szellőztet. gyorsan az ablakhoz léptem és kidobtam a bokrok közé a kést. Legalább tudom, majd, hogy hol kell keresnem.

Indultam volna kifele amikor IlYun lépett be a szobába.

- A kés? - pillantott a kezembe. - Kidobtad?

- Aha. - bólintottam.

- Menő! - nevetett. - Menjünk vissza mielőtt a ribik felzabálják a pizzát! Az előbb jött meg, de véletlenül se szóltak volna. - nyitotta ki az ajtót amin könnyedén kisétáltam és ő jött utánam. - Csak legyen vége ennek a kibaszott estének...

Jimin szemszögéből:

Fél hét múlt. Jinen kívül mind a hatan a szobámban ültünk és beszélgettünk, miközben a vízipipa körbe-körbe járt. Suga kedvéért most banános ízűt szívunk. Nagyából harminc perce jöttek.

- Egyébként. - dőlt ki a padlón JungKook. - Hol van Jin? - a kezét a feje alá tette és felhúzta a lábát.

- Azt mondta siet. - vettem a számba a pipát és megszívtam. Kivettem a számból és kifújtam a gőzt ami fel szállt, majd eltűnt a szobában banán illatot hagyva maga után. - Szerintem megint elfelejtett valamit.

- Lehet... - motyogta NamJoon és kivette a kezemből a pipát. - Biztos megint főz.

- Remélem hozz valami kaját! - csattant fel TaeHyung. - Éhen halok!

- Biztos fog nekünk valamit hozni. - nevetett Suga. - Tényleg, Jimin-ah! KwanJong hol van? - pislogott rám YoonGi nagy barna szemeivel.

- Pizsi bulin SungBoknál. - válaszoltam neki.

Be kell vallanom. Nem igazán örülök annak, hogy Suga folyton a 16 éves húgom után rohangál. Nem gondolja, hogy ő és Kwong kicsit más létrafokon állnak? Suga már felnőtt! A húgom pedig csak egy kislány. Remélem tudja, ha rá nyomul az már kiskorú elleni erőszak.

- Bejön ChimChim húga? - nevetett V és Suga felé fordult. - Hallod Jimin? Megakarja kúrni a húgod!

- N-Nem! Nem akarom!!! - ordított YoonGi. Az arca eltorzult a dühtől. - Jó... Talán kicsit tetszik...

- Olyan vagy mint egy tíz éves... - rázta meg a fejét NamJoon. - Mi lenne ha a korosztályodra indulnál be és nem egy ártalmatlan kislányra aki még a 17-et se töltötte be. Sok dögös lány van a suliban!

- Miért baj, ha távolról csodálom...? - hajtotta le a fejét a barátom. - Régen nem volt ilyen szép...

- Régen fekete volt a haja... - sóhajtottam. - Nem tudom mi volt nála ez a szőke mánia...

- Jól áll neki! - ült fel Kooki. - De már nem azért Jimin... - nézett rám és a nyakára simított. - Kicsit... fura... Mesélte neked, hogy mit rajzolt rajzórán?

- N-Nem... - ráncoltam össze a homlokom.

- Nagyon ijesztő volt... Egy fekete lyukat rajzolt. Őszintén én nagyon megijedtem amikor megláttam. Nem tudom mi van KwanJong agyában, de érdekes...

- Régen járt pszichologikushoz, de már három éve a gyógyszereit se szedi. - dőltem hanyatt az ágyon és a homlokomra tettem a kezem. lehunytam a szemem és folytattam amit elkezdtem. - Lehet szólnom kellene anyáéknak, hogy orvoshoz kellene vinni...

- Miért járt pszi... izére? - tette fel a kérdést Hopi.

- Szorongásos zavarai voltak... Mindig vagdosta a kezét... Soha nem értettem, hogy miért teszi. - fordultam az oldalamra, majd felültem. - Az orvos szerint a gyógyszerek is közrejátszottak abban, hogy vagdosta magát.

- És, hogy-hogy nem csinálja már? - kezdte a kezét tördelni YoonGi, de nem mert rám nézni.

- Nem... Nem tudom... - ültem le a földre és kivettem NamJoon kezéből a pipát. Hosszan szívtam bele. Sugának igaza van. A banános íz nagyon ellazít. - Nem terelhetnénk a témát?

- De. Persze! - bólintott az arcán egy mosollyal V. - Mi a helyzet SungBokkal?

- Mi lenne? Járunk. - vontam vállat és vissza tettem a számba vettem a pipa nyílását.

- Ne már Jimin! - szólt rám NamJoon. - Össze nyálazod!

- Ez az enyém. Nem ez az első, hogy a számba tartogatom. - mosolyodtam el, amire ő megtörölte a száját és undor ült az arcára. - Egész este itt maradtok?

- Még szép! Túl késő van ahoz, hogy haza menjünk majd! - nevetett Kooki.

Tíz perc múlva megérkezett Jin megpakolva kajával. Tévézés közben ettük magunkat halálra, majd megágyaztunk. Mint mindig én és Suga aludtunk az ágyamon egymás mellett. A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogy mit csinálhatnak a lányok, de a gondolat menetembe Suga sóhaja zavart bele.

- Jimin-ah... - suttogta a bal oldalamról. - Soha nem másznék rá a húgodra...

- Tudom YoonGi-sshi... - fordultam felé.

Az oldalán feküdt mellkasig betakarva és engem nézett. Nem sok mindent láttam az arcából a sötét miatt, de tudtam, hogy engem néz a fekete szemeivel.

- É-Én csak kedves akartam lenni... - pislogott nagyokat.

- Tudom YoonGi-sshi... - ásítottam, de a kezemet nem emeltem a szám elé, túl fáradt vagyok hozzá.

- Igazság, hogy... kicsit tetszik, de nem mászok rá...

- Tudom YoonGi-sshi... - csuktam le a szemem. - Mit mondtál? - pattant ki a szemem amikor észbe kaptam és eljutott az agyamig, hogy mit is mondott. - Mi az, hogy tetszik a 16 éves húgom?

- Felejtsük el... - fordult a másik oldalára. - Hagyj mert aludni akarok... Jó éjt...

- YoonGi... Tudom, hogy nem tudsz aludni, ha bűntudatod van... - húzódtam közelebb hozzá. Egészen olyan közel, hogy az alfelének préseltem férfiasságom. - És azt is tudom, hogy nagyon zavarba tudsz jönni a közelségemtől... 

- Hagyj békén, Park Jimin! - ordította el magát. Hátrébb kúsztam tőle és abban a pillanatban ült fel az ágy mellett NamJoon. 

- Kussoljatok már! - szólt ránk, majd vissza dőlt a hátára. 

- Utállak, Jimin... - nézett rám Suga. - Nagyon! 

- Mindig is olyan kis félénk voltál! - kezdtem kuncogni. - nagyon vicces vagy amikor zavarodban kiakadsz!

- Fejezd be! - figyelmeztetett megint, majd a nyakáig húzta a takaróját. - Ha még egyszer ezt csinálod felpofozlak... Idióta... 

- Neked is jó éjt piroska! - csuktam le a szemem és pár pillanat múlva elnyomott az álom.