Bevezető ◉

Kwong szemszögéből:

Mint minden nap. Ma is élek. Élek, de fogalmam sincs miért. A legjobb dolog az egészben, hogy azt sem tudom néha, hogy ki vagyok. Lehet talán több időt kellene magammal töltenem nem pedig a gondolataimmal. Azt se tudom, hogy jelenleg milyen nap van, vagy, hogy hány óra és arról ne is beszéljek, hogy azt se tudom milyen órán ülök. Egy dolog jár a fejemben. Lassan itt a nyár és haza mehetek Jimin Oppához. Csak látni akarom a pufi arcát és a nagy barna szemeit! Az apró kezét és az izmos hasát ami csak az enyém! Már fél éve nem igazán láttam. Nagyon várom, hogy újra találkozhassak vele és megölelhessem, majd együtt fürödjünk.
- KwanJong. - hallottam a tanár rekedtes férfias hangját. - Tudja a választ?
Csak fel emeltem a fejem és fél szemmel néztem rá. Nem mintha baj lenne a bal szememmel, de nem látok semmit a hajamtól. Csak néztem rá még ő megkerülte az asztalát, majd rá ült és engem kezdett nézni. Csak várt és várt, de én meg sem akartam szólalni.
- Rendben... - sóhajtott. - Valaki más? - nézett szét a teremben.
Nagyából két hónapja játszok némát. Azóta amióta eljöttem otthonról.
Lassan vége lett az órának én meg úgy döntöttem, hogy az ebéd szünetet a főző teremben töltöm. Bementem a terembe. Teljesen üres volt. Egy két ablak nyitva volt és még érezni lehetett az előző órán elkészített sült hús illatét. Leültem az egyik asztalhoz és elő vettem a táskámból egy füzetet, majd rajzolgatni kezdtem amikor pár srác rontott be a terembe. Hangosan csapták ki az ajtót, de én teljesen nyugodtan néztem fel rájuk. Három magas fiú. Talán harmadikosok, esetleg negyedikesek.
- Végre, hogy megtaláltunk. - mosolygott az egyik és felém kezdett közeledni még az egyik barátja bezárta az ajtót.
Csak néztem rá. Nem tudom mit akar, de jobban őrülnék, ha hagyná, hogy folytassam a rajzol Jimin Oppáról. Mellém sétált és a füzetre pillantott.
- Ki az a homokos akit rajzolgatsz? - egészen mögém sétált, még nem a kezét a vállamra tette és simogatni kezdett.
Kikerekedett a szemem. Hogy volt mersze Jimint melegnek nevezni?! Ökölbe szorult a kezem, de uralkodtam magamon.
- Annyira jó, hogy nem beszél! - nevetett a barátja. - Remélem közben sem fog, majd ordibálni... - lépett ő is közelebb hozzám.
Mind a hárman körbe vettek. A fiú aki mögöttem állt szép lassan elkezdte a kezét lefele vezetni a vállamon. Már, majdnem a mellemnél járt a keze amikor fel kaptam egy kést és a tapogatós kezébe állítottam. Szerencse csak kenő kés volt és addig nem jutott el, hogy belém álljon.
- Ribanc! - kapta el a kezét rólam.
Az ablakhoz hátrált, majd csak kiesett rajta. Erősen kétlem, hogy túl tudta élni. A harmadikon vagyunk.
- M-Mi az isten...? - motyogta az egyik srác.
Én csak rá néztem, majd az első dolgot ami a kezembe akadt a mellkasába dobtam. Szerencsére az nem egy kenő kés volt. A késre nézett ami ki állt belőle, majd rám. Az arca hófehér volt az ijedségtől. Kiakarta magából húzni, de nem ment. Csak a saját vérét tudta kiköpni a szájából. Valamilyen érzék szervét eltalálta. Szerencsémre a másik nyitott ablak előtt állt. Csak oda léptem hozzá és kilöktem. Vissza fordultam a maradékhoz. Hátra lépett és fel emelte a kezét a mellkasához.
- É-Én csak... Kérlek ne bánts! - csukta be a szemét.
Sajnos azt nem tehetem meg. Elfecsegné mindenkinek engem meg egy életre elzárnának Jimin Oppától. Csak a kezembe vettem a tollat amivel rajzoltam. Közelebb léptem hozzá. Megnyomtam a toll végén lévő gombot és a hegye elő bújt. Gyors mozdulattal állítottam bele a nyakába. Nem dőlt el, de biztosra veszem, hogy nem kap levegőt. A feje lila lett és a torkához nyúlt. Csak elmosolyodtam és megfogva a kezét a tollhoz tettem és rá markoltattam. Az ablakhoz kísértem és kilöktem rajta. Ugyan úgy földet ért mint a másik kettő. Mind a hármuk alatt vér tócsa volt. Össze pakoltam a cuccom és elhagytam a termet.
A folyosón hallottam, hogy sikítozva rohannak a többiek az udvarra én is arra fele vettem az irányt. Leérve észre vettem a tömeget a fiúk holttesténél. Kénytelen voltam elmosolyodni. Így jár az, ha valaki a fülem hallatára szidja Jimin Oppát. Felőlem azt tettek volna velem amit akarnak, de nem hagyom senkinek, hogy olyat mondjon ami nem igaz. Remélem most büszke vagy rám, Jimin!