KwanJong szemszögéből:
Ma van a nyár legelső napja. Lemerem fogadni, hogy a korosztályom még nagyban alszik, vagy lazít az ágyában, egyedül vagy valaki mással. Én is szívesen aludtam volna Jimin Oppával, de sajnos nem sok hely volt a szobájában mert már megint itt aludtak a fiúk. Vajon ki feküdhet az én Oppám mellett?
Felülök és az órámra meredek. Fél hat. Erősen kétlem, hogy ilyenkor bárki is ébren van... Lerúgom a takaróm és kikelek az ágyamból. Egy szál pólóban és bugyiban hagyom el a szobámat és indulok Jiminéhez. A kilincsre teszem a kezem, de nem nyitok be. Hülyének fognak nézni ha csak így besétálok. Kell egy indok... Mindig is elhitte Oppa , hogy rosszat álmodok. Biztosra merek fogadni, hogy most is elfogja hinni.
Benyitok és meglátom, hogy az ágy körül alszanak és Jimin mellett YoonGi szunyókál. Megindulok az ágy felé és hirtelen én magam is kipirulok. Oppa félmeztelenül alszik az ágyában. Az ágyra mászok és leülök a fiúk lábához. Csak pislogok rájuk, majd YoonGi kinyitja a szemét és rám néz. Több se kell neki. Feljebb rúgja magát az ágyon és szinte már nőiesen kezd sikítani. Jimin azonnal fel kell és fel kapcsolja a lámpát.
- Mi az ördög van már?! - akad ki JungKook. - KwanJong?
- Mit csinálsz itt? - törli meg a szemét Jimin.
- Cs-Csak... rosszat álmodtam... - kezdek a kezeimmel játszani mind valami kisgyerek akit rajta kaptak, hogy elcsent valamit. - Sajnálom...
- Komolyan megijedtél tőle? - kezd kuncogni TaeHyung.
- Sötét volt és nem tudtam, hogy ő az! - mentegetőzik Suga. - Nem megijedtem csak így szóltam nektek, hogy itt van... - kezd durrogásba.
- Kwong biztos nem tudsz egyedül aludni? - nyúl a pólójáért, majd magára veszi. Sajnos...
- Oppa! - szólok rá. - És ha elkapja a lábam?! Azt akarod, hogy meghaljak? - kezdek mű könnyeket hullatni. - Nem is szeretsz engem!
- V-Várj! - ül közelebb hozzám. - Maradhatsz, ha nem zavarod a fiúkat.
Rá nézek és elmosolyodok. Nem leszarom, hogy bárkit is zavarok-e? Ők zavarnak most minket.
- Édes mindegy. - kezd aranyos mosolygásba YoonGi.
- YoonGi-sshi... feküdj le a földre. Most... - utasítja a barátját Jimin.
- Felőlem maradhat. - mosolyodok el és azonnal Jimin párnájára fekszem.
- K-Kwong! - szól rám a bátyám, majd betakar. - A menekülés közben igazán magadra vehettél volna egy nadrágot!
- Maradj csendben, Oppa... - nézek rá fél szemmel. - Valakik aludni akarnak.
Magában mérgelődve fekszik mellém és takarja be magát, majd lenyomja a lámpát amint mindenki elhelyezkedett. Szinte azonnal hozzá bújok mire ő átkarol és homlokon puszil. Nem tudok elaludni a finom férfias illatától, csak csukott szemekkel fekszem és hozzá simulok.
Kevesebb mint három óra múlva arra eszmélek rá, hogy valaki hátulról átkarol. Kinyitom a szemem és látom, hogy Jimin előttem fekszik. Hátra pillantok és YoonGival találom magam szemben. Eltávolodok Jimintől, majd Suga felé fordulok és távolabb tolom magamtól. Persze felébred és csak ledöbbenve mered rám.
- Baj van? - teszi fel a kérdést.
- Ezt inkább nekem kellett volna kérdeznem. - pislogok rá és közelebb kúszok hozzá. - Félsz valamitől, hogy hozzám bújtál?
- M-Mi? - lepődik meg és hátrébb mászik, hogy tartsa a távolságot. - Ez nem igaz!
- Azok után, hogy pislogás nélkül néztél mikor ajtót nyitottam neked... Nem meglepő. - kerülök még közelebb hozzá, de hirtelen eltűnik. A szerencsétlen leesett az ágyról én pedig csak fel ülök és lenézek rá.
- Mi történt? - mászik mellém Jimin, majd csatlakozik hozzá Jin is és JungKook is.
- YoonGi már megint megijedt. - kezdek halk nevetésbe. - Pedig csak rá néztem.
- É-Én nem ijedtem meg! - néz rám mérgesen. - Rám nyomult!
NamJoon hangos nevetésben tőr ki TaeHyungal együtt. Még én is elmosolyodok azon amit mond. Teljesen igaza van, csak sajnos nem azért tettem mert örülten bele vagyok zúgva. Ha ő és Jimin össze vesznek az én Oppamnak sokkal több ideje lesz rám mint a barátaira.
- Min. Yoon. Gi. - Jimin azonnal átmegy egy gyilkoló gépbe. - Ugye nem gondolsz arra? - mászik át az ágyon, mire a földön ülő fiú egészen az ablakig hátrál, kúszva.
- N-Nem gondolok rá! Eszembe sem jutott! - rázza meg a fejét Suga.
Még mielőtt leverhetne neki egyet megcsörren Jimin telefonja amire egyből ugrik és fel is veszi. A mosoly lefagy az arcomról amikor úgy köszön bele, hogy "Szia, édes.". Elkap a gyűlölet és a féltékenység. Azonnal fel állok az ágyról és oda ugrok hozzá. Kikapom a kezéből a telefonját és a földre ejtem.
- Mi bajod van KwanJong?! - förmed rám és lehajol a telefonjáért. - Teljesen elment az eszed? - veszi a kezébe. - Király... Szét tört...
- Sajnálom Oppa! - nyúlnék a keze után, de nem engedi meg, hogy megfogjam.
- Menj a szobádba... - fordít nekem hátat.
Nem mondok semmit csak kiszaladok és meg sem állok a szobámig. Magamra zárom az ajtót és az ágyamra vetődve sírni kezdek.
Jimin szemszögéből:
Mérges vagyok rá. Nagyon is! Mi baja van az utóbbi napokban? Ennyire az agyára ment volna az a hülye kék hajú liba, hogy azt hiszi bármit megtehet? Szeretem a húgom, de ma még aludni is alig tudtam miatta... Egyszerűen zavar, hogy olyan közel van hozzám időnként.
- Ez annyira kegyetlen volt, Jimin-ah... - áll fel a földről YoonGi. - Nem kellett volna vele így ordítanod.
- Fogd be! - ordítok rá. - Ne oktasson ki egy perverz. - lépek az íróasztalomhoz és leteszem rá a törött telefonom.
- Mióta együtt vagy Bunggal, csak körülötte járnak a gondolataid. Néha tényleg idegesítő, hogy beszélgetünk és amint oda jön hozzánk a barátnőd mi teljesen le vagyunk szarva. - mondja gúnyos hangnemben J-Hope.
- Ő a barátnőm! - fordulok feléjük. - Nem kérem, hogy a barátaim legyetek...
- Hülye vagy, Park Jimin! - lép hozzám V és fejbe csap. - Akkor is a barátaid vagyunk, ha az anyáddal kúrsz!
- Esküszöm beteg vagy. - mosolyodok el.
- Csak őszinte vagyok a ribancommal. - von vállat.
- Beteg állat...
KwanJong szemszögéből:
Talán ha egy órán keresztül bőgtem amikor valaki kopogott az ajtómon. Feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Jimin állt az ajtóm előtt egy sötét kék farmerben és egy szürke trikóban, a fején egy fordítva feltett fekete sapkával.
- Mit akarsz? - mordulok rá. Egy percre se veszem le róla a szemem.
- Bocs, hogy úgy kiakadtam... - kezdi a tarkóját simogatni és elnéz rólam. - Remélem nem vagy túl mérges.
- Én kérek bocsánatot, hogy össze törtem a telefonod... Megígérem, hogy többet nem megyek a közeledbe... - zárnám be az ajtót, de nem engedi.
- Istenkém Kwong... - mosolyodik el. - Örülök, hogy ilyen jóba vagyunk. Csak máskor kicsit... ne nyúlj a cuccomhoz. Rendben?
- Igen is... - bólintok egyet, mire kinyitja az ajtót és megölel.
- Jut eszembe... - motyogja el. - Ebéd után teniszezni mennénk apa egyik kollégájával. Mivel én viszem magammal a fiúkat, te is hozz valakit magaddal.
- Ugye nem azok akikkel voltunk tavaly is? - kérdezek vissza.
- Sajnos, de... Ott lesz az a csaj is, de ne érdekeljen mit mond. - enged el.
- Bung is jön? - forgatom meg a szemem.
- Sajnos nem ér rá. - mosolyodik el. - Kérlek ne azt a szörnyeteget hozd!
- Szörnyeteg? - döntöm oldalra a fejem. - IlYunra gondolsz?
- Igen...
- Ő a barátom Jimin! Mióta meghalt a nevelő apja azóta még közelebbi barátom lett. Ne akard, hogy eldobjam mert te nem kedveled. Én se szólom le egyik barátodat sem... - teszem keresztbe a karom.
- Nem is mondtad, hogy nem bírod őket. - döbben le.
- Mert elviselhetők, Oppa... - rázom meg a fejem. - Viszont ha nem baj szeretném össze pakolni a cuccom és átöltözni.
- Rendben sajnálom. - mosolyodik el. - Húsz perc múlva gyere le a nappaliba.
- Igen is.
Bezárom az ajtót és gyorsan össze pakolom a tenisz felszerelésem az ütőmmel együtt. Gyorsan fogat mosok és felöltözöm. Egy farmer rövidnadrágot veszek fel egy has pólóval és a hajamat lófarokba fogom. Amint kész vagyok fel hívom Int. Két hete kötöttünk alkut és azóta csak még jobb barátok lettünk. Kicseng a telefon és szinte azonnal fel is veszi.
- Szia kislány! Lökjed mi a baj? - szól bele a készülékbe IlYun.
- Nincs kedved teniszezni jönni velünk? - ülök le az ágyamra.
- Apád ennyire laza lett? Vagy hirtelen megkedvelte a punkokat?
- Lehet jó napja van. - mosolyodok el. - Akkor jössz?
- Még szép! Mit vigyek?
- Magadat, egy kis vizet, kaját és valami olyan cuccot amit nyugodtan össze izzadhatsz. Siess hozzánk. Öt perced van.
- Meglesz, de nem öt percre laksz! Talán tíz. - hallom, hogy pakolni kezd.
- Csak siess. Szia. - leteszem és hátra fekszem az ágyamon és lehunyom a szemem.
~~~
Arra keltem, hogy valaki az arcomat simogatja. Lemertem volna fogadni, hogy Jimin az, de amint kinyitottam a szeme valaki kék haja lógott az arcomba.
- Amikor alszol nagyon aranyos vagy. - mosolyodik el. - Ki se nézném belőled, hogy embereket ölsz.
- Ugye nem pusziltál meg? - ülök fel és megtörlöm a szemem.
- Már megbocsáss. - kezd nevetni. - Attól, hogy aranyos vagy, az nem jelenti azt, hogy rögtön beindulok amint meglátlak. - támaszkodik a kezére az ágyamon.
- Nagyon vicces vagy. - mosolyodok el. - A többiek megjöttek már? - fel állok és a tükrömhöz lépek és megigazítom a ruhám.
- Nem tudom. Mikor én jöttem akkor még nem voltak itt. Lehet, hogy megjöttek, de nem tudom. - ő is fel áll és mögém lép. - Mi tetszik Jiminben?
- Mi tetszik? - nézek a szemébe a tükörből. Ő csak bólint és én azonnal meg is találom az ideális fogalmat a válaszára. - Mindig is mellettem van és foglalkozik velem. Sokkal kedvesebb mint bárki más az életemben. Ezek mellett kedves és helyes is ami plusz pontnak bizonyul az amúgy is tízből tízes listán.
- Értem. - sétál az ágyamhoz és leül rá. - Én régen teljesen rá voltam kattanva az unokatesómra. Ő egy igazi lázadó már tizennégy éves kora óta, de ahogy teltek az évek rá jöttem, hogy nem is érte hanem a külsejéért voltam oda. - tűri a füle mögé a haját.
- És neked most van olyan aki tetszik? - fordulok hátra.
- Talán... - mosolyodik el.
- Ki az? - döntöm oldalra a fejem. - Ugye nem Jimin?
- Nem! Dehogy! - fagy le a derű az arcáról. - Túl fiatal hozzám!
- Akkor? - lépkedek közelebb felé. - Ki az? - lehajolok hozzá, és csak pislogok, de ő nem mond semmit. - Ha nem mondod el kiszedem belőled.
A vállánál fogva lököm az ágyra és mászok rá és a derekán helyet foglalok. Nevetni kezd, majd elkezdem a nyakát piszkálni amire ő még jobban nevetni kezd és közben sikoltozza, hogy hagyjam abba, közben pedig próbálja lefogni a kezem, de nem megy neki. Még én is nevetni kezdek. Nevetni? Mi az a nevetés? Egyáltalán mikor nevettem utoljára úgy, hogy Jimin Oppa nem volt egy szobában velem? Volt olyan, hogy kivillanó fogakkal élveztem az élet apró örömét? Nem is emlékszem olyan nevetésre mikor nem borított tetőtől talpig vér.
- Kwong indulunk. - nyit be a szobába Jimin.
Abba hagyom In kínzását és az ajtóra pillantok. Nem csak az Oppám áll ott hanem a drága barátai is. Ledöbbenve merednek ránk. Csak az járhat a fejükben, hogy mi a fenét csinálunk. Valami olyat amit még sosem éreztem. Boldog vagyok IlYun mellett. Sose volt még olyan barátom mint ő. Nem is igazán voltak barátaim. Soha.
- Mit csináltok? - kérdezi a bátyám és beljebb lép.
- In nem akart elmondani valamit és próbáltam kiszedni belőle. - állok fel a lányról. - Mikor megyünk? - teszem a hátam mögé a kezem és lehunyom a szemem, hogy még aranyosabbnak tartson az előttem álló fiú.
- Most. - elhagyják a szobát. Észre se vette, hogy mennyire aranyos voltam az elmúlt húsz másodpercben.
A számra harapok és elkap a méreg. Mi baja van most? Nem is tűnt fel neki, hogy milyen ennivaló voltam?
- Szép színészi játék, hercegnő. - áll fel az ágyamról In. - Szerepelned kellene egy filmben! Azonnal díjat kapnál!
- Menjünk. - kapom a kezembe a tenisz cuccom, de amikor az ütőért nyúlnék IlYun veszi az ujjai közé.
- Segítek vinni. - a hátára kapja a saját, kopott, vászon táskáját és elhagyjuk a szobám.
Egészen a nappaliig sétálunk ahol már apa vár ránk, minden bizonnyal anya már a limuzinban van. Ahogy meglátja In-t végig nézi, majd gúnyosan elmosolyodik. Megakar szólalni, de előtte rám néz és hatalmas levegőt vesz és inkább hagyja a csúnya megnyilvánulásait.
- Menjünk... - fordít nekünk hátat és kivonulunk a házból. Apám rögtön beül anyámhoz és bezárja az ajtót.
A fekete limuzin mögött álló fehér modern kisbuszhoz megyünk és beszállunk. Az ülések a kocsi szélén helyezkednek el körben. A leghátuljába ülök, majd rögtön levágódik mellém In és rajtam keresztül kezd kifelé bámulni az ablakon. Amint mind felszálltunk el is indulunk.
- Milyen hosszú az út? - néz az arcomra.
- Azt hiszem fél óra. - pislogok rá.
- Hogy, hogy ilyen jóba vagy a húgommal? - teszi fel a váratlan kérdést a barátnőmnek Jimin. - Nem találtál más befolyásolható gazdag lányt? Tisztában vagy vele, hogy már elmúltál nagykorú?
- Megnyugodhatsz Jimin. - kezd nevetni. - Majd ha lopni megyek akkor magammal viszem Kwongot is. - teszi a fejemre a kezét. - Sőt! Őt fogom előre küldeni.
- Ez nem vicces... - komolyodik el a bátyám. - Kinézem belőled, hogy képes lennél rá...
- Istenem... Ameddig nem lett egy nagy rakás szar az életem addig én is pont olyan voltam mint a húgod... Attól, hogy kék a hajam, cigizek és időnként drogozok nem jelenti azt, hogy képes lennék lopni, vagy betörni bárhova is... - emeli le a kezét a fejem tetejéről. - De ha jól érzem ti se kerülitek el a vízipipát... Ide érzem azt a vacaknak az illatát amit szívtok. - teszi keresztbe a lábát.
A nőies póz értelmét veszti rá nézve. A szakadt, hosszú farmer a magas szárú tornacipővel... Ki sem nézném belőle, hogy pár éve olyan volt mint én. A haja kiengedve lóg és egy fekete sapka van a fején.
- Meg sem kérdezem, hogy rá gyújthatok-e mert kidobnál a kocsiból, Mrs. Tökéletes.
- IlYun... - nézek fel rá. - Hagyd abba...
- S-Sajnálom... - pillant rám és távolabb ül tőlem.
Nem tudom, hogy képes lennék-e bántani őt... Annyira... Jó barátom... Talán sose tudnám leszúrni annak ellenére sem, hogy Jimin Oppát hergeli. Szeretem Int... Szeretem, mert ő az első barátom.
