KwanJong szemszögéből:
Szombat reggel van. Hétfőn lesz egy hete, hogy megfogadtam az ígéretem. Sajnos még Bung és Jimin nem szakítottak. Szomorúan hallom... Úgy érzem, hogy valamelyik este meg kell látogatnom a bátyám barátnőjét. A napokban több ezer ötlet jutott eszembe, hogy hogyan tudnám eltenni a képből. A jobbakat leírtam és a szekrényem fiókjának az aljára ragasztottam, hogy senki ne találja meg. Nem örülnék, ha valaki megtalálná. Szerintem én csak jobbá teszem a világot és megvédem Jimint. Mellettem örökké biztonságban lenne! Nem engedném, hogy bárki is bántsa.
Ahogy megérzem a reggeli illatát lassan ülök fel és lehajtom a lábamról a vékony, puha rózsaszín paplant, majd a lábamat lelógatom az ágy széléről. Az órámra pillantok ami az ágy fölött lóg. A fehér cica a farkát csóválva hajtja a leghosszabb mutatót. Fél tíz. Felállók az ágyamból és a szekrényemhez kezdek sétálni. Kihúzom a gardrób ajtaját és keresgélni kezdtem. Egy fekete szűk farmert dobtam ki az ágyamra. Egy fehér trikót és egy szürke hosszú ujjú pulcsit amin egy fekete szívecske virított. Kikerestem a cipőim közül a pulcsim színével megegyező magas szárú tornacipőt. Kerestem tiszta fehérneműt, majd felöltöztem. Ki fésültem a tükör előtt a hosszú szőke hajamat. Tökéletes akarok lenni ma. Azt akarom, hogy Jimin Oppa ma tökéletesnek lásson és gyönyörűnek. Lesiettem a lépcsőn egészen a konyhába ahol már anyáék ültek és reggeliztek. Jimint sehol nem láttam. Lehet még nem kelt fel.
- Jó reggelt kicsim! - mosolygott rám anyám, majd megtörölte a száját a fehér selyem szalvétába.
Utálom őt... Undorító amit csinál. Mű és semmilyen. Mintha egy vissza taszító kerámia baba lenne. A gond, hogy a kerámia babákat mindennél jobban imádom. Na jó... Jiminnél nem.
- Nem vagy éhes? - kérdezte az apám egy hangúan, de véletlenül se nézett volna rám, akár fél szemmel se. - Egyél valamit... Talán, ha felszedsz pár kilót kicsit nőiesebb leszel.
Magamra néztem. Mit ért az alatt, hogy nőiesebb? Már így is hatalmasak a melleim. Nem értem mit akart ezzel. De nálam csak azt éri el, hogy kifordulok az étkezőből és az emeletre megyek egészen Jimin szobájához. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Nem akarok benyitni. Újra kopogtam kicsit hangosabban, de semmi. A kilincsre tette a kezem és lassan nyitottam be. Ahogy beértem megláttam, hogy a sötétítő függöny még be van húzva és az ágyban Jimin fekszik. Egy fehér trikó fedve a felső testét semmi több, de, hogy mi van a takaró alatt az már más kérdés.
Halkan zártam be magam után az ajtót és léptem az ágyhoz. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és dögös alvás közben?! Az oldalára fordulva, csukott szemekkel és kócos hajjal alszik. Leguggoltam az arcához és az arcára tettem a kezem, majd simogatni kezdtem a pofiját. Sokat fogyott, biztos apa miatt fogyókúrázott, viszont egész izmos lett. A szájára vetődik a pillantásom. A puhának tűnő, rózsaszín ajkaira amik résnyire nyitva vannak és halk szuszogást add ki. Lassan emelem a kezem a kereplőjéhez és óvatosan érintem hozzá. Megakarom csókolni! Elveszem a kezem és hajolnék a szájához, hogy egy könnyed csókot lopjak tőle, de nem megy, mert kinyitja a szemét és rám mosolyog. Kénytelen vagyok leengedni a kezem és vissza mosolyogni rá.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek. - szólalok meg. Végig őt nézem. Ha nem is a szemét, de az arcáról nem veszem le a szemem.
- Amúgy se aludtam olyan mélyen. - fordult a hátára és lassan felült. Felhúzta a lábát, majd a plafonért kezdett nyújtózkodni és egy hatalmas ásítás hagyta el a száját. - Hány óra van? - pillant rám álmos fejjel.
- Azt hiszem tíz. - amint válaszolok leülök a földre törökülésbe.
- Tíz? - mered rám ledöbbenve. - Olyan késő?
- Talán programod volt Bunggal? - fordítom el a fejem róla és a szürke falat kezdem bámulni. Talán kicsit gúnyosan mondtam.
- Nem. Nem erről van szó. Csak elszoktam a későn keléstől. - a fejemre tette a kezét és vissza fordította maga felé az arcom. - Egyébként lett volna programom vele, de lemondta. Ma tart valami hülye csajos pizsi bulit. Szeretné, hogy elmenj mert jobban megakar veled ismerkedni. Ha szeretnél akkor elviszlek. - állt fel az ágyról és a szekrényéhez lépett. Megfordultam és néztem ahogy előveszi a mai ruháját.
Bung biztos népszerű lány. Rengetegen lesznek ott a buliján. Nem tudom akkor kinyírni, mert valaki biztos észre venne. Az össze lányt pedig nem tehetem el láb alól. Túl fura lenne, hogy csak én éltem volna túl a békés pizsama bulit. A mai nap nem alkalmas... De arra igen, hogy felderítsem mi hol van és, hogy hol tudok bemenni.
- Na? Akkor elvigyelek? - dobta az ágyára a pólóját. - Mert ha menni akarsz akkor felhívom. Nem akarom rád erőltetni. - mosolyodott el és leguggolt hozzám.
- Szívesen megyek. - derült fel az arcom. Nem. Nem vagyok boldog azért mert egy csapat ribanccal tölthetem az estét, de legalább megtudom, hogy mit gondolnak a lányok az én édes Oppámról
- Király! Akkor felhívom és délután elkísérlek a házukig. Igazság szerint örülök, hogy elmész. Anyáék nem engedték volna meg, hogy átjöjjenek a fiúk, ha itthon vagy. Mivel ma apa valamelyik munkatársánál vacsorázik anyával szabad az egész ház. - dobott a póló után egy farmert.
- Biztos jól fogunk szórakozni a lányokkal! - álltam fel és megöleltem. - Reggel értem jössz? - szuszogtam a fülébe és a vállára tettem az állam.
- Igen. - simította végig a hátam. - Reggel tíz jó lesz? Vagy túl korán van? - tolt el és a szemembe nézett.
- Felőlem korábban is jöhetsz. - egyenesen a barna szemeibe néztem.
Olyan szép szemei vannak! Hogy lehet Jimin ennyire tökéletes? Izmos, jóképű, kedves. SungBok nem érdemli meg őt! Az a lány... Ki se akarom mondani. Biztos kavar valakivel a bátyám háta mögött.
- Akkor, majd ötkor elviszlek. Addigra legyen kész a cuccod. - az ágyához lépett.
- Oké.
Elhagytam a szobáját, hogy nyugodtan felöltözhessen, majd a sajátomba vonultam. Az ágyamra ültem és a telefonomat kezdtem nyomogatni. Elkezdtem egy stratégiai játékkal játszani. Egész sokáig játszhattam vele, mert mire észbe kaptam a nyolcvankettedik pályán jártam. Eddig az összeset három csillagosra sikerült megcsinálnom, de ez a pálya nem akar menni. Lassan öt perce ülök felette, de csak két csillagot sikerül elérnem. Majdnem meg volt az utolsó is amikor lejárt az idő. Felültem az ágyon és a falnak vágtam a telefonom.
- Rohadt játék! - néztem a telefonom után. Ahogy elnézem nem lett semmi baja... Ha még is apa úgy is vesz egy jobbat.
Felálltam az ágyról és a telefonomért mentem lehajoltam érte és felvettem. Kutya baja... Még egy karcolás se lett rajta. Sóhajtottam és kiléptem a játékból, majd az ágyamra hajítottam a telefonom és én is leültem az alvóhelyemre.
- Minden rendben? - szólt be az egyik szoba lány. - Valami baj történt? - kopogott be.
- Nem. - szóltam ki. - Semmi bajom.
- Rendben, hölgyem.
Hallottam, hogy tovább megy. Minden bizonnyal anyáék szobájába. A faliórámra fél öt lesz. Nagyon sokáig játszhattam. Össze szedtem magam és a cuccaimat. Nem igazán tudom mit vigyek egy ilyen "bulira". Kerestem tiszta fehérneműt, alsót és felsőt. Egy rövidnadrágot és egy trikót aminek a hátulja olyan mintha kötve lenne. Ja! És persze egy pizsit. Bedobáltam az összes cuccom egy táskába, majd a hátamra dobtam és kimentem a szobámból. Leandalogtam a nappaliba ahol apa tévézgetett. Amint meglátott lehalkította a tévét és rám nézett.
- Hol voltál ma? Egész nap nem láttalak. - maga mellé tette a szófán a távkapcsolót, de nem nézett le az arcomról.
- A szobámban voltam. Játszottam. - beljebb léptem a nappaliba és a tévére néztem. Mint mindig a híradót nézte. Amint feljött a következő hír vissza fordult a tévé felé és hangosított rajta. Nagyon érdekli, hogy hova megyek...
- Hát te szívem? - lépett mellém az anyám és a vállamra tette a kezét. - Mész valahova?
Éreztem a parfümje bűzét. Pocsék ez a szag... Rá nézni se merek. Biztos most is agyon van sminkelve.
- Jimin barátnőjének lesz egy pizsi partija és szeretné, ha elmennék. - fordultam ki a helységből és vissza mentem az előszobába a lécsőhöz. Ledobtam a táskám a harmadik lécső fogra és mellé ültem.
- Elkísér a bátyád? - jött utánam anya.
Egyszerűen a hányinger kapott el amikor megláttam. Már elmúlt 30 éves! Miért kell neki ilyen mini, szűk szoknyát viselni? Megértem, hogy a sok műtét miatt bomba alakja van, de akkor is. Gusztustalan, hogy tudom hány éves valójában. A póló ami rajta van a hét legvisszafogottabb ruhadarabja. Egy hosszú ujjú fekete póló aminek a nyaka alig van kivágva.
- Igen, igen elfog. - bólintottam és a kettőnk közti fényes padlót kezdtem bámulni.
- És mikor mentek? - sétált hozzám közelebb. Egészen olyan közel, hogy leült mellém.
- Ötkor. - vágtam rá és a telefonom kijelzőén lévő órára pillantottam. Pont ötre váltott az óra amikor Jimin a pulcsiját vette felfelé és kettesével szedte levele a lépcső fokokat. Felkapta a táskám a lépcsőről és a saját vállára dobta. Ahogy az utolsó lépcső fokot is elhagyta szembe fordult velünk és végig mért minket.
- Mehetünk? - kérdezte.
Válasz képpen csak felálltam és elindultam az ajtó felé. Sikerült volna elhagynunk a házat, de anya is felállt a lépcsőről és utánunk szólt.
- Puszi? Csak holnap jössz.
Megfordultam és vissza léptem hozzá. Az arcára nyomtam egy puszit és kisiettem a házból. Jimin azt mondta Bung csak pár utcányira lakik, szóval odáig gyalogoltunk. Befordultunk jobbra és eltűntünk a két méteres bokrok mögött, majd egy kocsi feljárón találtuk magunkat. Láttam a nagy két ajtós bejárati ajtót az amúgy is nagy ház utca felőli oldalán. Egy bejárat amit biztos minden este bezárnak. A főbejárat kilőve. Lefogadom, hogy a háznak van hátsó és még talán pince ajtaja is.
- Innen már betalálsz. Ugye? - adta a hátamra a hátizsákomat.
- Persze. - mosolyogtam rá. - Akkor holnap tízkor jössz?
- Megígértem. - a két keze közé fogta az arcom és a homlokomra nyomott egy apró csókot. - Na menj. Szia.
- Szia.
Láttam, ahogy haza indul zsebre tett kézzel. Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt. Felléptem a lépcsőn és csengettem. Egy perc sem telt el SungBok azonnal ajtót nyitott. Egy hosszú póló volt rajta és egy fekete térdig érő cica nadrág bentről a házból lány csevegés hallatszott.
- Azt hittem már sose jössz! - rántott beljebb a karomnál fogva, majd bezárta az ajtót. - Nem jöttél ezért nélküled kezdtük el. - indult befele a ház fő folyosólány.
- Mit kezdtetek el? - lépkedtem utána.
Befordultunk egy egész nagy nappaliba ahol öt lány ült és beszélgetett. Azonnal kiszúrtam KiDut. A kanapén ült törökülésben és valamiről nagyon vitáztak a lányok. Beljebb léptem és mindenki rám nézett.
- Szia! - köszöntek nekem kórusban.
- Hello... - köszöntem vissza és ledobtam a hátamról a táskám, majd a kanapé oldalának támasztottam.
- Gyere ülj le! - fogta meg a kezem és maga mellé rántott KiDu. - Napról napra szebb vagy KwanJong!
- Köszi. - kihúztam a kezem a kezéből és feljebb ültem a díványon.
- El is felejtettem. KwanJong ő TaeShi... - mutatott a hosszú ezüst színű hajú lányra. - A sulinkba jár, Min YoonGi osztályzása. Ő SamJun. - a barna haja éppen, hogy súrolta a vállát. Egész kedves lánynak tűnik. - KiDu és az én osztálytársam ShinGivel együtt. - a barna hajú lány mellett egy vöröses árnyalatú hajú lány ült. Mellettük egy kék hajú lány. A fél feje teljesen le volt borotválva. Tipikus lázadó típus. Nem csak a haja hanem az öltözködése és az arcát díszítő pirszingek is mutatják. Ahogy látom az egész oldalát egy hatalmas tetoválás fedi. - Már két éve befejezte a sulit. Ő IlYun. Lányok ő Park Kwan Jong. Jimin húga ahogy már meséltem.
- Mit csináltatok mielőtt jöttem? - néztem Bungra.
- Elkezdtük kibeszélni a fiúkat. - nevetett TaeShi. - Eddig csak HoSeokig jutottunk.
- De ez így nem lesz jó Bung! Ha itt van KwanJong akkor Jimint nem beszélhetjük ki! - szomorodott el SamJun.
- Nyugodtan beszélhettek róla. - mosolyodtam el. - Engem egyáltalán nem zavar!
De... Nagyon is zavar, hogy az én Oppámat akarják kibeszélni. Legalább megtudom, hogy mit gondolnak róla. Talán még az is szóba kerül, hogy mi volt azon az éjszakán amikor etye-petyéltek. Nem igazán vagyok otthon a szeretkezéses témában. Semennyire.
- Tényleg nagyon aranyos! - nevetett IlYun és a térdére támaszkodott. - Nem baj ha rá gyújtok, SungBok? - nézett a mellettem ülő lányra.
- Engem nem zavar, de ha lehet akkor ne a kanapéra szórd a hamut. - nevetett Bung.
- Igenis anyuci!
Előkapta a zsebéből a doboz cigijét, majd kikapott egy szálat és a fém öngyújtójával meggyújtotta. A szájába vette és hosszan megszívta és végül kifújta a füstöt.
- Nos akkor... - szívott bele ismét a cigarettába. - Mit gondoltok Jinről?
- Jin? Tipikus jó fiú! - legyintett ShinGi. - Nekem nem igazán az esetem az ilyen fiúk... Unalmas velük az élet... Nem sportol és még parancsolgat is nekünk!
- Tudod mennyi pénze lesz amint befejezte a sulit?! - nézett rá TaeShi. - Jó... Nem annyi mint YoonGinak, de akkor is!
- Mikor még én jártam a sulitokba már akkor is ilyen volt. - kezdett nevetni IlYun, majd elnyomta a cigit az üveg hamutálban. - Két évvel volt nálam fiatalabb mégis mindig azon volt, hogy neveljen engem. Nem mondom... Nem rossz srác.
- Bejön? - kerekedett ki a lányok szeme.
- Nem az esetem. Nem bukok azokra akik még egy szál cigit se képesek megszívni... Amilyen merev a suliban, biztos olyan az ágyban is... - vont vállat és feltette a lábát az asztalra. A fekete csizmája tele volt tüskékkel. Nem csak a viselkedése, de még az öltözködése is más.
- Nekem TaeHyung jön be. - kuncogott ShinGi. - Ő nem olyan merev! Nagyon, nagyon, nagyon laza és menő srác! Vicces és szórakoztató! Annyira jó neked, hogy olyan sok időt töltesz a fiúkkal, Bung!
- Én csak Jiminnel töltök sok időt! - vette fel az asztalon álló sörös üveget SungBok és bele ivott.
- Még nem is beszéltél az estéről mi, hogyan történt! Mindig csak azt hajtogattad amikor szóba jött a téma, hogy most nem alkalmas! Most senki nem zavar minket! - rakta keresztbe a lábát KiDu. - Hagy halljuk!
- Semmi érdekes nem volt. - tette le az üveget a helyére. - Csak csókolóztunk, majd megtörtént a szobámban. Ennyi! Semmi érdekes nem volt.
- És, hogy csináltátok? Jó kislányt játszottál, vagy rosszat? - hajolt hozzá közelebb IlYun. - Leszoptad?
- Dehogy! - kapta fel az egyik díszpárnát Bung és arcon vágta a lázadót. - Ő volt felül, semmi több nem volt.
- Tipikus te! - rázta meg a fejét KiDu. - Mindig mások irányítanak téged! Jimin is ezt teszi veled! Mindig az van amit ő akar! A lábadra kellene állnod és neked kellene irányítanod őt. Lefogadom csak akkor feküdtök össze amikor Ő akarja!
- Jimin nem ilyen! - szóltam közbe, mire mind annyian rám néztek. - Ő nem irányít senkit csak azt teszi ami szerinte jó!
- Bírom a csajt. - nevetett IlYung és felemelte a kezét ökölbe szorítva.
Nem értettem mit akar, de aztán rá jöttem. Leöklöztem vele, majd hátra dőlt a kanapén. Ő a legszimpatikusabb.
- Jimin mesélte, hogy nagyon jóba vagy Mrs.Honggal. - nézett rám Bung.
- Igen. WooMin a barátnőm. - mosolyodtam el.
- Barátnő? - nevetett ShinGi. - Hogy lehet annak a nőnek valaki a barátnője? Sokan azt mondják, hogy látták, hogy lesmárolt egy másik nőt egy étteremben. Vissza taszító egy leszbikussal barátkozni...
Rá kaptam a fejem. Undor terítette be az egész arcát. Hogy mer így beszélni a legjobb barátomról!? Hogy mer így beszélni WooMinről!? Ő ezerszer jobb mint a szobában bárki! Attól, hogy más nem jelenti azt, hogy nem rendes!
- Ő nagyon rendes! - talán még SungBok előtt ShinGit fogok elpusztítani.
- Csak nem meleg vagy te is? - nevetett SamJun. - Csókolóztatok már?
- Én nem vagyok meleg! - álltam fel a kanapéról.
Képes lennék a kezembe venni az üres sörös üveget és mind két szajhát hason szúrni. Egy pillanatra se néztem le róluk. Megijedtek azon ahogy reagáltam.
- És ha megcsókolta? - kérdezte IlYun. - Én is sok dolgot kipróbáltam 16 évesen. Füvet. Alkoholt, Édes hármast lányokkal és mégis heteró vagyok. Sőt! Akkor lettem Punk. Hosszú történtet... Csak más akartam lenni.
- Más? - néztem rá és mintha elfújták volna a dühömet. - Hogy érted ezt?
- Már nem vagy kislány. Ideje lenne egy utat választanod magadnak. Lefogadom, hogy Barbi szobád van tele rózsaszín holmikkal és a ruháid nagy része még mindig pink színű. Szívesen elmennék veled vásárolni. - pattant fel és elém lépett. - Tök menő lennél fekete hajjal. Vagy ha nem is az egész lenne fekete, de a hajad alja is jól nézne ki úgy. - mosolygott és a hajamat kezdte piszkálni. - Ha van időd akkor hívj fel és elmehetünk csinálni valamit.
- Rendben. - bólintottam és felhúztam a szám oldalát.
- Ti meg feküdjetek össze egymással, ha ennyire a melegek ellen vagytok! - nézett a két lányra mérgesen. - Lefogadom, hogy már ti is töltöttetek együtt egy másik lánnyal egy estét amellett, hogy sorban dugtok a fiúkkal.
- IlYun! - pattant fel ShinGi. - Én sose feküdnék össze más lánnyal! - fűzte össze a melle előtt a karját.
- É-Én se! - nézett az idős lányra SamJun.
- Persze. - kuncogott IlYun. - Mi lenne, ha hanyagolnánk ezt a témát és folytatnánk a fiúk kibeszélését? - ült vissza a díványra.
Mindenki vissza ült a seggére és folytattuk a beszélgetést a fiúkról. Egész sokáig beszélgettünk. Egészen este kilencig. Szinte mindenkit kibeszéltünk az egész suliban. Kivéve egy embert. Min Yoon Git.
- És YoonGi? - kérdezte KiDu. - Sokan állítják, hogy még szűz.
- Persze, hogy az! - nevetett Bung. - Jimin mesélte, hogy sose mert tovább menni egy csóknál.
- 19 éves és még nem feküdt le senkivel? - nézett végig rajtunk IlYun. - Biztos jó fej lehet. - halászta elő a telefonját a zsebéből és megnyomta az oldalán levő gombot. - Király... Anya már megint tiszta ideg beteg... - sóhajtott és vissza tette a zsebébe a mobilját.
- Valami baj van? - néztem rá.
- Nem... Csak azt hiszi megint valami klubban vagyok és részegre iszom magam... - fel állt a kanapéról és a hajába túrt. - Rendeljünk pizzát vagy csináljuk?
- Rendeljünk! - vágta rá a két kurva egyszerre. - Nagyon cuki a pizza kihordós fiú!
- Nekem mindegy. - nevetett IlYun. - Viszont ha nem baj akkor elmegyek rendbe rakom magam a fürdőben. - indult kifele a nappaliból.
- Kell törölköző? - nézett utána SungBok.
- Ha kell, majd találok! - szólt vissza a lány.
- Bung. - néztem a bátyám barátnőjére aki a hajával szórakozott. - Körbe nézhetek a házban?
- Persze! De ne nagyon mászkálj el. - mosolygott rám.
Nem erre a válaszra vártam, be kell vallanom. Azt hittem azt mondja inkább ne, maradj itt. Kellemeset csalódtam.
Felálltam a kanapéról és kimentem a szobából. A nappalival szemben volt a nappali amiből nyílt a konyha és a konyhából ugyan ide nyílt egy ajtó. Beléptem a konyhába és éreztem a nyári szellőt az arcomon. Kint már lement a nap és elég sötét van. Látszott még a házak között a napnak a sugarai, de percről percre egyre kevesebb fénye lett. Ezért kerek a föld.
Szét néztem, de semmit nem találtam. Az étkező asztal melletti szekrényben csak pár toll, csekkek és egyéb - számomra - haszontalan dolgok voltak. Tovább folytattam a keresgélést a konyhában. A konyhapulton egy késes állvány amibe elég sok kés van bele szurkálva, de egy... hiányzik? Egy kis kés. De nincs sehol. Se a mosogatóba, se a mosogató gépbe. Eltűnt? Vagyis... Biztos valahol van a lakás többi pontján. Remélem nem valamelyik lány vette magához. Nem lenne biztonságos csitrik kezébe kést adni. Nem mintha félteném tőlük az életem, de a végén még magukat ölnék meg...
Itt sincs semmi szokatlan. A hűtő tele van kajával és piával. Látszik, hogy SungBok családja a közép kategória felett helyezkedik el. Ha apa megtudja, hogy Jimin egy ilyen lánnyal jár ki fog akadni. Előre látom mekkora balhé lesz ebből az egészből. Már most érzem...
Vissza tértem a folyosóra. Szemben egy csiga lépcső van az emeltre. Gondolom fent van a fürdő és oda ment IlYun is. Nem nagyon volt lent több dolog egy kis vécén kívül amin az ablak is akkora volt, hogy talán egy anorexiás átfért volna. A csapnál a szekrényben pár doboz gyógyszer volt és egy doboz koton. Érdekes szülei vannak Bungnak... Ha szülő lennék én a saját szobámban tartanám az ilyen dolgokat, nem ott ahonnan még a lányom is kivehet és bármelyik sráccal megdughatja magát. Mindegy... Ez nem az én dolgom. Kimentem a vécéből és az emeletre vettem az irányt. Felérve egy újabb folyosóval találtam szembe magam. A folyosón négy ajtó volt. Az első ajtón - ami nekem valamiért a jobb oldali volt - benyitottam. Ahogy beértem egy egész komoly háló szobában kötöttem ki. A fal barnára van kifestve. Tökéletesen illik a sötét parkettához amint egy fehér szőnyeg véd az ágy lábánál. Csak a szülök hálója lehet. Nem akarok illetlen lenni, de muszáj körbe néznem. Benyitottam gardróbba. Sok-sok ruha és cipő mint két nemnél. Elhagytam a szobát és a vele szembelévőt sajátítottam ki. Egy fiú szoba volt. Mi árulta el? Rendetlen és a fal tele van félmeztelen lányokkal, akik vagy egymást falják, vagy motorokon, autókon vagy csak a földön fekve pózolnak. A szennyes nem a szennyes tartóban hevert hanem fél méterre mellette. Nincs ennyi ereje elvánszorogni a szennyes tárolóig és beledobni? Rendetlen és perverz... Vajon ő vagy Bung az idősebb?
Nem nagy kedvem volt ebben a szobában keresgélni. Az ablakot meg sem lehet közelíteni a szeméttől és a ruhadaraboktól, amik már meglehetne állítani az oldalán. Inkább kihátráltam a szobából és halkan bezártam az ajtót. Tovább lépkedtem. Az utolsó előtti ajtón lépnék be. Amint beteszem a lábam és felnézek, látom, hogy IlYun fehérneműben áll a tükör előtt és a hiányzó kést amit a konyhából hozott a csuklójához szorította és az első vér cseppek elő buggyantak a vágáson keresztül.
- KwanJong? - nézett rám könnyes szemekkel. - K-Kérlek menj el!
- Hagyd abba! - léptem hozzá közelebb, hogy kivegyem a kezéből a kést, de a kis hülye felemelte a kést és rám akarta fogni, de elkaptam az élét.
- Hagyd abba... - suttogtam el, majd lehúztam a kezem a késről, amit akkora már a vérem díszített. Egyáltalán nem fájt. Nem is éreztem semmit, még azt se, hogy elvágtam a kezem.
- M-Miért...? - suttogta el és kiesett a kezéből a kés. Nagy hanggal ért földet a fürdőszoba csempe padlóján.
- De nem olyan vagy mint... ők. - pillantottam a kezemre. - Mi történt? - a csuklóján végig folyt az erős, vörös színű vére.
- Teljesen mindegy... - fordult a csap felé és megnyitotta. Alá tette a kezét és fel szisszent. - Fene... Neked nem fáj?
- Mit írt neked anyukád? - tereltem a kérdését. Lehajoltam a késért és letettem a porcelán csap szélére.
- Üzenetben közölte a ribanc, hogy lenyúlta a pénzem és elment valami köcsöghöz akivel már hetek óta kavar... - kihúzta a kezét a csap alól. Kinyitotta a fürdőszoba szekrényt és egy elsősegély ládát vett elő. A csuklójára ragasztott egy sebtapaszt, majd az én kezemért nyúlt amiből folyamatosan folyt a vérem. A víz alá tette a kezem. Piros színű víz folyt le a tenyeremről. Mit mondok, majd Jiminnik?
- Csak emiatt? - néztem az arcára.
- Csak emiatt?! - zárta el a csapot. - A srác... Anyám olyan hamar belemegy a dolgokba... Nem akarom, hogy az a farok legyen az apám! Nem csak azért mert vissza akarom kapni a normális családom, a srác három évvel idősebb és amikor tudd... - egy könnyed, zavaros sóhaj hagyta el a száját. - Nem tudom, hogy mennyire érted amit mondok.
- Mond tovább. - utasítottam.
- Az a rohadt szadista állat, már az első találkozáskor rám mászott. Túl fiatal anyához... Hogy képes az anyám egy nála 20 évvel fiatalabb sráccal hemperegni?! És hogy képes azok után, hogy tudja mit csinál velem?! - kezdte körbe tekerni a vágást a kezemen egy fáslival. Persze alá egy kézlapot tett, hogy ne vérezzen át nagyon. - Miért markoltál rá arra a szarra? A végén még beteg leszel a vérem miatt. - nevetett kínjában és megtörölte a könnyes szemét.
- Csak cigi. - vontam vállat.
- A lányok előtt olyan félénk vagy. Sőt. Teljesen más. Van egy olyan érzésem, hogy ez az igazi személyiséged... - megmozdult a bal kezem. - De nagyon tetszik. - mosolyodott el.
Kihúztam a kezem a kezéből. Nagyon jól ellátta a vágást. Vissza néztem rá és láttam, hogy vissza veszi a ruháit. Ahogy látom most tusolt le. Viszont így nincs alkalmam benézni Bung szobájába. Fenébe... Viszont legalább így ő nem tett kárt magában... annyira.
- Jut eszembe. - húzta fel a sliccét. - Mit kerestél itt fent? - fordult felém.
- Csak szét néztem. - vontam vállat.
- Értem... - vette a kezébe a kést és elkezdte lemosni. - Mit csináljuk a késsel? - pillantott rám a tükörből.
- Megoldom... - vettem ki a kezéből. - Te csak töröld fel a vérem a földről.
- Meglesz kapitány! - kapta a fejéhez a kezét, de már a következő pillanatban a kezébe vette a csap melletti szivacsot és a földet kezdte súrolni. Remek... Most van időm bemenni SungBok szobájába. Kocogva nyitottam be az utolsó szobába. Beértem és magam mögött halkan bezártam az ajtót, majd befelé fordultam. Halvány lila színű falak, fehér padlóval és függönnyel. Rend. Meg van ágyazva és minden szennyes a szennyes tartóban van. Szemé sincs. Az ablak pedig tárva nyitva. Csak remélhetem, hogy minden este nyitva van és szellőztet. gyorsan az ablakhoz léptem és kidobtam a bokrok közé a kést. Legalább tudom, majd, hogy hol kell keresnem.
Indultam volna kifele amikor IlYun lépett be a szobába.
- A kés? - pillantott a kezembe. - Kidobtad?
- Aha. - bólintottam.
- Menő! - nevetett. - Menjünk vissza mielőtt a ribik felzabálják a pizzát! Az előbb jött meg, de véletlenül se szóltak volna. - nyitotta ki az ajtót amin könnyedén kisétáltam és ő jött utánam. - Csak legyen vége ennek a kibaszott estének...
Jimin szemszögéből:
Fél hét múlt. Jinen kívül mind a hatan a szobámban ültünk és beszélgettünk, miközben a vízipipa körbe-körbe járt. Suga kedvéért most banános ízűt szívunk. Nagyából harminc perce jöttek.
- Egyébként. - dőlt ki a padlón JungKook. - Hol van Jin? - a kezét a feje alá tette és felhúzta a lábát.
- Azt mondta siet. - vettem a számba a pipát és megszívtam. Kivettem a számból és kifújtam a gőzt ami fel szállt, majd eltűnt a szobában banán illatot hagyva maga után. - Szerintem megint elfelejtett valamit.
- Lehet... - motyogta NamJoon és kivette a kezemből a pipát. - Biztos megint főz.
- Remélem hozz valami kaját! - csattant fel TaeHyung. - Éhen halok!
- Biztos fog nekünk valamit hozni. - nevetett Suga. - Tényleg, Jimin-ah! KwanJong hol van? - pislogott rám YoonGi nagy barna szemeivel.
- Pizsi bulin SungBoknál. - válaszoltam neki.
Be kell vallanom. Nem igazán örülök annak, hogy Suga folyton a 16 éves húgom után rohangál. Nem gondolja, hogy ő és Kwong kicsit más létrafokon állnak? Suga már felnőtt! A húgom pedig csak egy kislány. Remélem tudja, ha rá nyomul az már kiskorú elleni erőszak.
- Bejön ChimChim húga? - nevetett V és Suga felé fordult. - Hallod Jimin? Megakarja kúrni a húgod!
- N-Nem! Nem akarom!!! - ordított YoonGi. Az arca eltorzult a dühtől. - Jó... Talán kicsit tetszik...
- Olyan vagy mint egy tíz éves... - rázta meg a fejét NamJoon. - Mi lenne ha a korosztályodra indulnál be és nem egy ártalmatlan kislányra aki még a 17-et se töltötte be. Sok dögös lány van a suliban!
- Miért baj, ha távolról csodálom...? - hajtotta le a fejét a barátom. - Régen nem volt ilyen szép...
- Régen fekete volt a haja... - sóhajtottam. - Nem tudom mi volt nála ez a szőke mánia...
- Jól áll neki! - ült fel Kooki. - De már nem azért Jimin... - nézett rám és a nyakára simított. - Kicsit... fura... Mesélte neked, hogy mit rajzolt rajzórán?
- N-Nem... - ráncoltam össze a homlokom.
- Nagyon ijesztő volt... Egy fekete lyukat rajzolt. Őszintén én nagyon megijedtem amikor megláttam. Nem tudom mi van KwanJong agyában, de érdekes...
- Régen járt pszichologikushoz, de már három éve a gyógyszereit se szedi. - dőltem hanyatt az ágyon és a homlokomra tettem a kezem. lehunytam a szemem és folytattam amit elkezdtem. - Lehet szólnom kellene anyáéknak, hogy orvoshoz kellene vinni...
- Miért járt pszi... izére? - tette fel a kérdést Hopi.
- Szorongásos zavarai voltak... Mindig vagdosta a kezét... Soha nem értettem, hogy miért teszi. - fordultam az oldalamra, majd felültem. - Az orvos szerint a gyógyszerek is közrejátszottak abban, hogy vagdosta magát.
- És, hogy-hogy nem csinálja már? - kezdte a kezét tördelni YoonGi, de nem mert rám nézni.
- Nem... Nem tudom... - ültem le a földre és kivettem NamJoon kezéből a pipát. Hosszan szívtam bele. Sugának igaza van. A banános íz nagyon ellazít. - Nem terelhetnénk a témát?
- De. Persze! - bólintott az arcán egy mosollyal V. - Mi a helyzet SungBokkal?
- Mi lenne? Járunk. - vontam vállat és vissza tettem a számba vettem a pipa nyílását.
- Ne már Jimin! - szólt rám NamJoon. - Össze nyálazod!
- Ez az enyém. Nem ez az első, hogy a számba tartogatom. - mosolyodtam el, amire ő megtörölte a száját és undor ült az arcára. - Egész este itt maradtok?
- Még szép! Túl késő van ahoz, hogy haza menjünk majd! - nevetett Kooki.
Tíz perc múlva megérkezett Jin megpakolva kajával. Tévézés közben ettük magunkat halálra, majd megágyaztunk. Mint mindig én és Suga aludtunk az ágyamon egymás mellett. A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogy mit csinálhatnak a lányok, de a gondolat menetembe Suga sóhaja zavart bele.
- Jimin-ah... - suttogta a bal oldalamról. - Soha nem másznék rá a húgodra...
- Tudom YoonGi-sshi... - fordultam felé.
Az oldalán feküdt mellkasig betakarva és engem nézett. Nem sok mindent láttam az arcából a sötét miatt, de tudtam, hogy engem néz a fekete szemeivel.
- É-Én csak kedves akartam lenni... - pislogott nagyokat.
- Tudom YoonGi-sshi... - ásítottam, de a kezemet nem emeltem a szám elé, túl fáradt vagyok hozzá.
- Igazság, hogy... kicsit tetszik, de nem mászok rá...
- Tudom YoonGi-sshi... - csuktam le a szemem. - Mit mondtál? - pattant ki a szemem amikor észbe kaptam és eljutott az agyamig, hogy mit is mondott. - Mi az, hogy tetszik a 16 éves húgom?
- Felejtsük el... - fordult a másik oldalára. - Hagyj mert aludni akarok... Jó éjt...
- YoonGi... Tudom, hogy nem tudsz aludni, ha bűntudatod van... - húzódtam közelebb hozzá. Egészen olyan közel, hogy az alfelének préseltem férfiasságom. - És azt is tudom, hogy nagyon zavarba tudsz jönni a közelségemtől...
- Hagyj békén, Park Jimin! - ordította el magát. Hátrébb kúsztam tőle és abban a pillanatban ült fel az ágy mellett NamJoon.
- Kussoljatok már! - szólt ránk, majd vissza dőlt a hátára.
- Utállak, Jimin... - nézett rám Suga. - Nagyon!
- Mindig is olyan kis félénk voltál! - kezdtem kuncogni. - nagyon vicces vagy amikor zavarodban kiakadsz!
- Fejezd be! - figyelmeztetett megint, majd a nyakáig húzta a takaróját. - Ha még egyszer ezt csinálod felpofozlak... Idióta...
- Neked is jó éjt piroska! - csuktam le a szemem és pár pillanat múlva elnyomott az álom.
