2. Fejezet: Rajz

KwanJong szemszögéből:

Közeledni kezdtem hozzá, majd mögé léptem és amint a fejébe állítottam volna az éles vécé kefét nyílt az öltöző ajtaja és egy egész évfolyam lépett be rajta. Leeresztettem a kezem és hátrébb léptem a padon ülő lánytól.

- Sziasztok! - köszönt Bung.

- Szia..sztok... - nézett rám egy rövid fekete hajú lány. 

Mind két kezén fehér és barack színű csuklószorító volt. Az egyen fehér testnevelés póló tökéletesen illet rá, a fekete szűk rövid nadrággal A fehér magas szárú zoknija az egyik lábán a térdéről a bokájára volt lecsúszva. Annak ellenére, hogy úgy folyt róla a víz mintha most futotta volna le a maratont, a haja tökéletesen állt. Jól állt neki a fekete rövid haj. Hosszú pillái kihangsúlyozták a rózsaszín vékony, de vérrel telt ajkait. Nagyon csinos és aranyos lány. Nem Jimin Oppa esete a rövid haja miatt. 

- Ohh! - pattant fel SungBok a padról és felém fordult. - Ő Park Kwa... - nézett a kezemben lévő tárgyra. - Az miért van nálad?

- Én csak... - néztem én is a kezemre. - Sz-Szólni akartam, hogy ezt találtam. - néztem vissza a szemébe.

- Biztos valamelyik fiú lógott be! - nevetett a fekete hajú lány. - Uhm Ki Du vagyok. - lépett oda hozzám és kivette a kezemből a 'kefét. - Te vagy Park Kwan ...

- Jong. - néztem a fekete szemébe és befejeztem a nevem.

- Ő Jimin húga. - mosolygott Bung.

- Jiminnek van húga? - döbbent le KiDu, felváltva kezdett engem és SungBokot nézni. - Ő nagyon szép! - fordult felém. A döbbenet az arcáról eltűnt, majd kedvesen elmosolyodott. - Látszik, hogy testvérek. Pont olyan aranyos mint ő.

Csak néztem rá, majd meghallottam a kicsengőt. Felkaptam a táskám és kiviharzottam minden köszönés nélkül az öltözőből. Tudtam merről jöttem szóval örült sebességgel siettem Jiminhez. Már láttam YoonGit amikor egy csapat 190 centis srác rohant volna át rajtam, ha valaki nem kapja el a karom és ránt vissza.

- Jól vagy Kwong? - kérdezte Bung, közben még mindig a felkaromat szorongatta.

- Csaj Jimin Oppa hívhat így! - kaptam ki a kezéből a kezem, majd tovább mentem.

Ő jött utánam. Ahogy megláttam az vizes haját. Nekik is testnevelésük volt. Mit nem adnék, ha láthatnám, Jimin Oppát fél meztelenül futni, húzódzkodni, vagy egyszerűen ülni a padon.

- Kwong! - mosolygott Jimin. - Nagyon szép vagy.

- Köszönöm, Oppa! - fogtam meg a kezét egy könnyed mosollyal az arcomon.

A kezére nézett, majd az arcomra; le volt döbbenve. Éreztem, hogy a rövid tömzsi ujjai kicsúsznak a kezemből. Váratlanul ért. Soha nem szokott elhúzódni tőlem. A mögöttem álló Bunghoz lépett és átkarolta. A mosolyom lefagyott és ökölbe szorítottam a kezem. U-T-Á-L-O-M! Utálom Rhee Sung Bokot! Ellopta a bátyám!

Leesett a vállamról a táskám, de mielőtt földet ért volna YoonGi elkapta és a kezébe vette. Felnéztem az arcára. Büszke mosollyal az arcán tartotta a kezében a hátizsákom, majd a vállára dobta.

- Hallottam JungKook osztályába leszek. - szólalt meg YoonGi. - A következő órátok rajz. Segítek ha már a bátyád túl elfoglalt. - indult el.

JungKook utána ment. Jiminre néztem aki Bokot nyalta, majd Sugáék után rohantam. Mögöttük döcögtem csendben. YoonGi hátán nagyon jól állt a halvány rózsaszín táskám. Egy kérdés izgatott most: Volt már olyan ember aki egy táskával vert halálra valakit? Erősen kétlem...

Az rántott vissza az iskola folyosójára, hogy YoonGi és JeongGuk bekanyarodnak egy terembe. Én is jobbra kanyarodtam. Egy egész nagy terembe értünk. Az ablakon a reggeli fény szűrődött be, ezzel a hatalmas festő állványok teljesen fekete árnyékot rajzoltak a vöröses barna, - helyenként festékes - talajra. Szeretek rajzolni.

- Na én is megyek az órámra. - adta vissza a kezembe a táskám YoonGi. - Ha szeretnéd akkor kicsengőkor eljövök ide érted és elkísérlek a következő órádra, hogy ne egyedül járkálj. - tette a vállamra a kezét.

A kezére néztem. Nem volt rossz szándék abban amit tesz. Nagyon baráti gesztus volt, igaz nekem még sose volt igazi barátom, de valahogy érzem, hogy ő a barátjának tart engem.

Az arcára pillantottam. Rezzenés mentes arccal várta a válaszom, de amikor szóra nyitottam volna a szám egy hang se jött ki a torkomon. Válasz képpen csak megráztam a fejem. Akár mennyire is szeretne közelebb kerülni hozzám én ebből egyáltalán nem kérek. Megnyalta a száját, majd óvatosan az alsó ajkára harapott. Bólintott és hosszas csend után elindult kifele a teremből. Persze muszáj volt a kezét a zsebébe rejteni.

- Most biztos nagyon megsértődött. - kuncogott JungKook és az egyik festő állványhoz lépett. Utána léptem, vártam, hogy folytassa azt amit elkezdett. - Nem szokták a lányok lekoppintani őt. - formált idéző jelet az ujjaiból. - De ennyivel nem adja fel. Képes több ezer wont költeni egy lányra akibe "beleszeret". - ismét elő kerültek az idéző jelek. Kuncogni kezdett saját magán, majd helyet foglalt a székben ami a állvány előtt volt.

Leültem mellé és a fehér vászont kezdtem pislogás nélkül nézni. JeongGuk nagyon... érdekes? Talán ez a legjobb szó amivel feltudom címkézni. Ő sokkal furább mint én. Ha annyira oda van az idéző jelekért, akkor menjen és idézgessen könyvekből.

- Nem sokat beszélsz KwanJong. - fordult felém a széken Kooki. - Mesélhetnél magadról! Van hobbid? Gyűjtesz valamit? - rá néztem, de egyik kérdésére se válaszoltam.

- Befognád? - forgattam a szemem és vissza néztem a vászonra.

Nem akartam bunkó lenni, de egyszerűen nincs kedvem beszélni. Pedig JungKook biztos sok érdekes dolgot tud Jiminről. Végül is barátok. Lehet ő tudja, hogy hol lakik SungBok. Nem. Nem akarok csokit és virágot vinni neki. Tudom, hogy Oppa úgy is szakítani fog vele. Bízok benne, hogy szakítani fog vele. Egy hetet kap a szajha. Ha nem mennek szét akkor egy dolog fog szét menni...

- JungKook. - néztem rá. Azonnal rám kapta a fejét és kérdően kezdett bámulni. - Jimin és Bung szeretik egymást?

- Hogy érted ezt? - kezdett nevetni. - Járnak és le is feküdtek... Nem is egyszer... - vett a kezébe egy ecsetet és az állvány melletti festékbe nyúlt. - Ha jól tudom, Suga az egyetlen hetünk közül aki még nem volt lánnyal.

Egy erős piros vonalat húzott a fehér vászonra. Egyre több piros csíkot húzott. Semmi értelmeset nem rajta. Egy darabig rajzolt, majd letette az ecsetet és felém fordult.

- Pont egy ugyan ilyen van a házunkban. - mutatott a képre egy gúnyos mosollyal az arcán. - Csak az annyiba kerül mint az egész iskola.

Csak néztem a piros csíkokat. Pont olyan volt mintha végig folyt volna rajta valaki vére. Még mindig mosolygott, majd vissza fordult "a festményhez" és könnyű szerrel tépte le a vászont. Össze gyűrte és a kukát vette célpontba. Fel emelte a kezét és egyenesen a kukába dobta a festékes anyagot.

- Nagyon érdekes lány vagy KwanJong. - pillantott rám.

Felvontam a szemöldögöm és várta, hogy folytassa amit elkezdett. Igazán kíváncsi vagyok mit fog még mondani velem kapcsolatban.

- Ne gondolj semmi rosszra! - nevetett és hessegetni kezdte a rossz gondolatokat. - Aranyos vagy.

Amint rá jött mit is mondott kipirult az arca és mindenhova nézett a terembe, de rám nem. Képes volt saját magát kínos helyzetbe hozni. Nagyon vicces volt amit csinált. El mosolyogtam és nevetni kezdtem. Igaz nem olyan hangosan. A szám elé emeltem a kezem. Észrevette, hogy rajta nevetek és azonnal a szemembe nézett.

- Vicces vagy JungKooki. - fordultam a vászonhoz ami előttem volt.

Megszólalt a csengő és az osztály többi tagja a terembe vonult. Néztem a különböző méretű és nemű embereket, akik unott fejjel sétálnak az állvány elé és ülnek le. Mindenki helyet foglal és aki teheti beszélni kezd a mellette ülővel, - vagy a terem másik végében lévő emberrel. - olyan dolgokról amiket sajnos nem értek a zaj miatt. Kivágódik a terem ajtó és egy egész fiatal nő lép be. A kezében füzetek és a tolltartója. A haja kiengedve lóg a háta közepéig. Talán tovább érne, ha nem lenne ilyen göndör és nem ugrana fel. Egy rég kinyúlt méregzöld pulóver volt az amúgy csinos fehér ingen. Térdig erő vasalatlan halvány kék szoknyája tökéletesen árulkodik arról, hogy a nő igazán csinos annak ellenére, hogy a nagymamája ruháit hordja.

Beér a terembe és lepakol a tanári asztalra, majd félénken felénk fordul és feljebb tolja az orrán a vékony kerek szemüvegét. Kedves nőnek tűnik. Pont olyannak aki eddig még nem volt férfival.

- K-Kérlek maradjatok csendben. - szólal fel a tanárnő vékony, törékeny hangján amire senki se figyel. - Gyerekek! Óra van! - toppan egyet a lábával, amitől a szoknyája feljebb ugrik egészen a combjáig.

Senki nem hagyja abba a beszélgetést. Sőt. Jobban és hangosabban kezdenek el beszélni a mellettem ülő fiúk. Négy magas srác. A hajuk zselével hátra nyalva csillog. Nincs rajtuk az iskolai egyen zakó. Az ingük első köt gombja nincs össze gombolva és még a nadrágba sincs beletűrve. Igazi rossz fiúk...

- Ha tanárnő leveszi az ingét akkor mindenki csendben marad! - ordítja az egyik lenyalt hajú srác egy diadal íves mosollyal az arcán.

A tekintettem vissza téved az asztal előtt álló tehetetlen és zavarban lévő nőre. Az arca égni kezd a dühtől és a kínos mondattól. Válasz képpen csak lehajtja a fejét és ismét megigazítja a szemüvegét remegő kezekkel. Szegény a sírás szélére kerül az őt érő szavaktól. Látszik, hogy nem akar itt lenni. Utálja ezt az egészet amit csinál. Mély levegőt vesz, majd rám néz. Pislog párat és szóra nyitja a száját.

- Ohh... - szavak helyet csak ennyi jut ki a vérrel telt ajkain. - Új diák vagy?

Erre a kérdésre mindenki abba hagyja a beszédet és az össze figyelem rám irányul. Csak bólintok amire ő egy mosolyt erőltet magára.

- Hong Woo Min vagyok. - mutatkozik be. Megindul felém és amikor elém ér a vászonra néz, majd vissza pillant rám. - Hogy hívnak?

- Park Kwan Jong... - suttogom el, majd hosszan lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. Megcsapja az orromat egy gyenge, de egész finom illatú parfüm. Nem túl drága márka lehet, mert az összes drága parfüm illatát ismerem. Anya rengeteget használ. Szerintem minden reggel magára önt egy egész üveggel. Hetente, vagy két naponta új parfümje van.

- Akkor KwanJong kérlek rajzold le a személyiségedet. - indult vissza a tanári asztalhoz. - A többiek pedig azt fessétek le amit mindennél jobban akartok. Legyen az használati tárgy, tulajdonság vagy személy.

Mindenki azonnal rajzolni kezdett. Szét néztem a terembe, majd a kezembe vettem egy tiszta ecsetet és rajzolni kezdtem. Egy fekete karikát húztam amit aztán ki is színeztem ugyan olyan feketére. Ezzel készen is voltam. Letettem az ecsetet és a tanárra néztem. Kérdően pillantott rám. Látta, hogy nincs a kezembe semmi ezért megszólalt.

- Aki kész van az takarja le és szabad foglalkozás... - sóhajtott és leült a tanári székbe, majd az egyik fűzetett kezdte firkálni. Sokszor felnézett.

Letakartam az alkotásom és néztem ahogy JungKook festeget. Először csak halvány rózsaszín vonalak voltak, majd megláttam mit is akar ábrázolni. Egy lányt és egy fiút rajzolt. A lány fekete haja lófarokba volt fogva. A két ember egymás kezét fogta és egy kősziklán álltak a tenger mellett. Húzott pár vonalat, majd letette az ecsetet és letakarta. Rám nézett és elmosolyodott. Az óra további része unalmasan telt. Csak firkálgattam a rajzfüzetembe. Mindenki örömmel és megkönnyebbülten állt fel a székéből és indult el a terem ajtaja felé. Kooki is össze pakolt és elindult. Utána mentem, de amikor kiértem megpillantottam YoonGit. Az ajtóval szembe lévő falnak támaszkodva állt. Pár perce csengettek ki és ő azonnal ide ért. Meglátott és elmosolyodott. Elém lépett és levette a vállamról a táskám, majd megint a sajátjára dobta.

- Tesitek lesz igaz? - nézett Kookira.

- Ja... Ahha. - bólintott a fiatalabbik és a zsebébe tette a kezét. - Hogy mennyire utálom a tesit...

- Ő tartja? - komolyodott el Suga arca.

- Ki más? Ah... Mindig valamelyik gyerek az orvosi szobába megy az óra végén... Félek, hogy most én fogok a nővérnél kikötni. Már pénteken is eléggé rám volt szállva... - sóhajtott JungKook.

Csak nem lehet olyan vészes. Lementünk a lépcsőn, ugyan oda vette az irányt a két fiú mint ahova Bunggal mentünk. Vissza kaptam a táskám és bementem az öltözőbe, egyedül. Már az osztály nagy része öltözött. A lányok fehérneműben beszélgettek és pózoltak. Beljebb léptem és kerestem egy olyan helyet ahol nem sokan vannak. Nem kaptam sport ruhát ezért nem is öltözök át. Lassan mindenki felöltözött. Megszólalt a csengő és valaki berúgta az öltöző ajtaját. Egy melegítős öreg férfi lépett be. A nyakában egy ezüst színű síp lógott. Csípőre tette a kezét és körbe nézett. Ahogy meglátta, hogy nem vagyok felöltözve fújt egyet és maga mögé mutatott. Minden lány kiiszkolt mögötte. Én is elindultam, de az ajtóban megállított.

- Miért nem vagy átöltözve, fiú? - nézett le rám.

Pislogtam párat amitől ő csak még idegesebb lett. Eltorzult az arca és ismét fújt egyet. Láttam, hogy az izmai megfeszülnek, mert még két perc után sem adok neki választ a kérdésére. Elszánom magam és megválaszolom a kérdését.

- Nem kaptam az igazgató nőtől... - mondom ki határozottan amitől ő megijed és hátrál egy lépést.

- Menj ki... Fuss le öt kört... - komolyodik el ismét az arca és megvárja még kimegyek mellette, majd utánam indul.

Komolyan azt várja, hogy lefussak neki öt kört? Szoknyában? Nem mintha zavarna, mert tudom, hogy Jiminéknek az udvaron van a fizika órája. Megmutatom, hogy mit tudok! Ki viharzottam az udvarra ahol a többiek már javában futották a körüket. Láttam, hogy a másodikosok a futó pálya mellett ülnek és éppen a fénytant veszik. Rögtön kiszúrtam Jimint. Ő is engem. Végig mért, majd integetni kezdett. Kipirult az arcom. Futni kezdtem és rögtön a pályán kezdtem villám gyorsan rohanni. Sorra előztem be a többieket. Elfutottam a lányok mellett, majd a fiúkat is beelőztem. Köztük a négy zselét és JungKookot. Mindenki előtt fejeztem be az öt kört. Nem ziháltam és még izzadni se kezdtem el. Ahogy a többiek is beértek a földre vetődtek. A fiúk ledobták a pólójukat, még a lányok oldalra kötötték a fehér egyen pólót. Én csak a hajamat igazítottam meg. 

- E-Elnézést. - hallottam meg WooMin tanárnő hangját. Mindenki hátra fordult még a testnevelés tanár is. - Szeretném elkérni Park KwanJongot. - nézett rám. 

- Vigye csak... Úgy se sok mindent tud csinálni... - lökött kicsit hátba a férfi. Muszáj volt előre tennem egy lépést, hogy ne essek el. Hátra néztem és az egész osztály a focipályára igyekezett. 

- Beszélni szeretnék veled KwanJong. - indultunk el. 

Egészen a rajz teremig sétáltunk. Ahogy beértünk bezárta mögöttünk az ajtót. Leült a tanári székbe én meg az asztal előtti öreg fa székre. Az asztala mögött a rajzom volt a táblának támasztva. Meglátta, hogy azt nézem. 

- Erről szerettem volna veled beszélni... Amikor megláttam igazán megrémültem... Szeretném megkérdezni, hogy értetted amit mondtam? Értetted, hogy mit kellett lerajzolnod? - próbált mosolyogni. Csak bólintottam amire a látszat mosolya is eltűnt. Az arcából kiszökött a vér és résnyire nyitott szájjal nézett rám. - Valami baj van otthon? A szüleid? - megráztam a fejem. - Park Jimin testvére vagy, igaz? Abba az iskolába jártál ahol az a szőrnyűbaleset történt. 

- Igen. - bólintottam. 

- Az viselt így meg? Minden rendben van veled, KwanJong? - állt fel és megkerülte az asztalt. Elém lépett és leguggolt elém. Megfogta a jobb kezem és megdörzsölte. 

- Igen, tanárnő. - mosolyodtam el. - Sajnálom, ha bajt okoztam. 

- Nem! Nem erről van szó. Csak zavart, hogy ezt rajzoltad... Vagyis... - állt fel és az asztalának támaszkodott. - Tudod pont ilyen voltam a te korodban. Nem igazán tudtam mit akarok és beszélni se igazán beszéltem. De ahogy mondtad nem a szüleid miatt rajzoltad. - csukta le hosszan a szemét. - Sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak. Ha szeretnéd akkor veszek neked valamit inni amitől jobb kedved lesz. Szereted a cukros italokat? Mondjuk a te korodban ki ne szeretné. - kuncogott fel. 

- Köszönöm, de nem kérek. - álltam fel. - Sajnálom, hogy nem azt rajzoltam amit látni akart. - hajoltam meg. 

- Tudod KwanJong... Nem sok ember tudja, hogy más vagyok mint te.

- Hogy érti ezt, tanárnő? - egyenesedtem fel és a szemébe néztem. 

- Tudod... Én nem igazán a férfiakhoz vonzódom... - bámult kifele az ablakon. - Nem szoktam ennyire megnyílni a tanulóknak, de te kedvesnek tűnsz KwanJong

- Ohh... - döbbentem le. - Ne izguljon tanárnő. - mosolyogtam el és megfogtam a kezét. - Egy cipőben járunk!

- Mármint... Te is... 

- Nem. Nem vagyok homoszexuális, de én is olyan embert szeretek akt nem szabadna szeretnem. - mosolyogtam továbbra is. 

- Tessék? - döbbent le. - Kibe vagy szerelmes? 

- Ha elmondom megígéred, hogy nem mondod el senkinek? - léptem még közelebb hozzá. Megdöbbent, hogy tegezni kezdtem, de bólintott. - Jimin Oppa... - égni kezdett az arcom ahogy kimondtam a nevét. Nem a helyzettől, de ha csak meghallom Jimin nevét képes vagyok zavarba jönni. 

- Sz-Szerelmes vagy a saját bátyádba? - lépett volna hátrébb, de az asztalba ütközött. 

- Megígérted WooMin! Ha elmondod valakinek akkor többé nem leszünk barátok! És a baráti szerződést csak vérrel lehet felbontani... - komolyodott el az arcom. 

Jimin szemszögéből: 

A hosszú fizika óra után megkönnyebbülve és felfrissülve léptem be az ebédlőbe. A társaságomban TaeHyungot tudhattam aki jelen pillanatban is azzal él vissza, hogy alacsonyabb vagyok nála. A nyakamba karolva sétálunk Az asztal felé ahol a többiek már javában kajálnak. 

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre V-vel amire mind az öten felkapták a fejüket. Ránk néztek és teli szájjal viszonozták a köszönést. 

- Nos... - kezdett bele a hülyeségébe Tae. - A kurvám és én arra jutottunk, hogy ma is átmehetnénk hozzájuk. - vette ki a karját a nyakamból és helyet foglalt J-Hope mellett. 

- Csak ha akartok. - vágódtam le Suga mellé. - Úgy is eléggé rá voltál állva ma a húgomra. - loptam egy húst a haverom kajájából. 

- Ha nem segítek neki teljesen eltéved. - válaszolt felvont szemöldökkel. - Ha te már nem értél rá, hogy segíts neki akkor kellett valaki aki megteszi helyetted... 

- Már bocs, hogy a barátnőm miatt nem foglalkoztam az amúgy 16 éves húgommal! - álltam fel mellőle. 

- Most veszekedtek egy hülyeségen? - sóhajtott Jin és folytatta az evést. 

- Ez nem hülyeség! Ő még csak 16 éves! Suga te már lassan húsz leszel! - támaszkodtam az asztal tetejére. 

 - És amikor a nagypapák házasodnak össze a vele idős lányokkal? - nézett fel rám YoonGi. - Nem vagyok annyira öreg hozzá! 

- Jó... Oké ez igaz... - ültem vissza. - Csak tudod ő a húgom.. Szeretem és nem akarom, hogy rosszul érezze magát. 

- Én is szeretlek Oppa! - ölelt meg hátulról valaki. 

Azonnal felismertem az egyenes szőke hajáról a személyt aki a kezeit a mellkasomra simítja és teljesen hozzám simul. Kellemes illat árad a bőréből és a hajából. Nagyon aranyos, de kicsit zavar a közelsége ebben a környezetben. 

- Kwong. - szóltam rá és azonnal elengedett, majd betolakodott mellém és NamJoon közé. - Minden oké?

- Igen. - bólintott.

- Miről beszéltetek WooMin tanárnővel? - szegezte a húgomnak a kérdést JungKook. 

- Semmiről. - mosolygott és úgy mint én elvett Suga tányérjáról egy falat húst, majd a szájába nyomta. Megrágta, majd lenyelte és folytatta. - megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni!

- Amikor azt mondtam tegnap, hogy szerezz barátokat nem arra értettem, hogy egy ízlés ficamos tanárt találj magadnak. - ráztam meg a fejem. 

Eltűnt az arcáról a mosolya. Felállt és elindult kifele az ebédlőből. Nem értem mi rosszat mondtam. Ismeri a tanárt úgy... két órája, de már ennyire jó barátok? Miért nem tud a korosztályával barátkozni? Ah... Hülye... Amint haza értem vigasztalhatom meg. Pedig nem akartam a lelkébe gázolni... Egyáltalán nem akartam... 

- Akkor mi lenne, ha holnap mennénk át? - dobta be az ötletet JungKook. - Úgy érzem, hogy most nem kellene átmennünk... 

- Igen... Lehet. - sóhajtottam. - Holnap úgyse csinálok semmit. Ha szeretnétek gyertek át. 

- Szívesen megyek Jimin-ah. - mosolygott Suga. - Nem akartam a tesódra nyomulni... 

- Nem baj. - mosolyogtam. - Az Ő döntése, hogy hogyan reagálja le... Nem az enyém... 

~~~

Fél öt lesz, de Kwong még mindig nincs sehol! Az egész iskolát végig jártuk YoonGival, de sehol nem találtuk... Hol lehet ez a lány!? Anya megöl, ha megtudja, hogy magára hagytam! Már látom magam előtt apa mérges arcát, ahogy azt mondja: "Felelőtlen vagy! Nem kapod meg az új kocsit amit anyával kinéztünk neked!". Nem... Tudom, hogy így is úgy is megveszik a kocsit amit kinéztek. Talán annyit mondanak, hogy egy hétig nem jöhetnek át a többiek és hétvégén nem mehetek el otthonról. De akkor is! Elvesztettem a húgom! 

Rohantam ki a parkolóba Suhához, hogy megnézzem, hogy ott van-e Kwong. A kocsihoz értem, de sehol nem találtam. Megörülök!

- Sehol nem találtad? - kérdezte Suga hófehér arccal. 

- Sehol... És még válaszolni, se válaszol az SMS-imre! Pedig jó párat küldtem neki... - vettem elő a telefonom. 

Ahogy a kezemben volt a készülék megrezzent, majd jelezte, hogy üzenetem jött. Felnyitottam a telefonom és láttam, hogy Kwong válaszolt. Elolvastam amit írt és kénytelen volt vicsorogni. Még, hogy nem figyelek rá! Mekkora hülyeség már ez! Nem lehetek mindig mellette! Lezártam a telefonom és vissza tettem a zsebembe. 

- Na? - vonta fel a szemöldökeit YoonGi. 

- A plázában van... WooMin tanárnővel... - sóhajtottam és megkerültem az autót. - Haza viszel? - nyitottam ki a kocsi ajtaját és beültem az anyós ülésre. 

- Persze. - ült be ő is. Bekötötte a biztonsági övét és elindította az autóját. Csendben mentünk hazáig. Ahogy megérkeztünk kinyitottam az ajtót és elköszöntem tőle. A vállamra kaptam a táskám és a házba mentem. Köszönetem az éppen arra járó dolgozóknak, majd fel siettem a szobámba. Ledobtam a zakóm, majd a szekrényemben kezdtem kotorászni. Kerestem tiszta ruhát és megcéloztam a fürdőt. Bezártam magam mögött az ajtót és a tiszta ruhákat ledobtam a kád melletti szekrényre. A türkbe kezdtem magamat nézni. Kilazítottam a nyakkendőm, amit később a tiszta ruhák mellé tettem. Egyesével gomboltam ki az ingem. Napról napra egyre dögösebb leszek. Levettem az ingem és a nyakkendőhöz tettem. Végig húztam a kezemet a mellkasomon, majd a hasamon. Izmos vagyok és szexi! Nem csodálom, hogy Bung annyira oda van értem. Sajnálom, hogy ma nem tudtunk kettesben lenni. Igazság szerint miután vissza jött a húgommal nem is igazán akart velem lenni.

Teljesen leöltöztem, majd megnyitottam a zuhanyt és beálltam alá. Élmény volt a langyos víz alatt állni kosár után. Teljesen vizes lett a hajam, és az egész testem. Megmosakodtam, majd kiszálltam a víz alól és megtörölköztem. A tiszta ruháimba bújtam volna bele amikor nyílt a fürdő ajtaja és a szobám tisztaságáért felügyelő szobalány lépett be rajta. Ahogy meglátott teljesen meztelenül, lépett volna vissza, hogy elhagyja a fürdőt amikor vissza rántottam a csuklójánál fogva, majd bezártam az ajtót és neki nyomtam. 

- Kopogni nem illik...? - suttogtam a fülébe. Éreztem, hogy szegény megijed és össze rezzen. - Bejössz, majd még azt sem mondod, hogy elnézést? - hajoltam a nyakához. 

- K-Kérem... - motyogta és a mellkasomra tette a kezét. Ahogy a bőre az enyémhez ért azonnal elrántotta a kezét. - Sajnálom! 

Messzebb hajoltam tőle és az arcát fürkésztem. Csukott szemekkel állt a szürke ruhában. Barna haja oldalra volt fonva. Aranyos lány. Igazság szerint nem sokszor találkozok vele. Egy idős velem. Minden délután itt dolgozik, de még egyszer sem került rá sor, hogy ennyire közel kerüljek az amúgy csinos testéhez. Vékony csípő és hosszú lábak. Pár centivel ha alacsonyabb. 

- Tessék... - léptem el tőle és a derekamra csavartam a törölközőm. - Itt vannak a szennyeseim. - vettem a kezembe az iskolai egyenruhám. Kipakoltam a nadrág zsebéből, majd a kezébe adtam. Kinyitotta a nagy barna szemeit és a kezébe nézett. Szemmel láthatót nyelt és bólintott. Indult volna ki amikor utána szóltam. 

- Várj egy pillanatot! - tette a vállára a kezem. - Bocsánat amiért ilyen voltam. - kinyitottam a pénz tárcám és kivettem belőle hat ezer wont. A ruhája zsebébe nyomtam és az arcára néztem. Döbbenten nyúlt a zsebébe és vette ki belőle a pénzt. Megszámolta és ijedt arccal nézett rám. 

- Vegyük úgy, hogy ez egy köszönet amiért kitakarítod a szobám. - tettem le a csap mellé a cuccaimat a kezemből. 

- Na de uram! - szólalt meg. - E-Ez... Nem fogadhatom el! - adta volna vissza a kezembe, de nem engedtem neki. 

- Vagy ki mész, vagy előtted fogok öltözködni. - sóhajtottam. - De ha lehet ne nagyon hangoztasd, hogy mennyit, vagy, hogy egyáltalán adtam neked jutalmat. 

- K-Köszönöm. - hajolt meg. 

Megfordult és elhagyta a fürdőt. Elmosolyodtam és gyorsan felöltöztem. Kimentem a szobámból és elkezdtem házit csinálni. Tanultam, majd hallottam, hogy valaki bezárja Kwong szobájának az ajtaját. Hozzá fogtam a többi leckémhez és szinte mindennel egész hamar végeztem. Fél kilenc volt amikor át mentem Kwonghoz. Kopogtam, de nem jött válasz. Benyitottam és láttam, hogy az ágyában feküdt az ajtónak háttal. Az ágyához mentem és megnéztem mit csinál. Ahogy megláttam a lehunyt szemeit és a törékeny kezét a feje mellett tudtam, hogy elaludt. Megkerültem az ágyat és leültem mellé. 

- Jimin... - motyogta és közelebb bújt hozzám. Gondoltam, hogy nem alszik annyira mélyen. Teljesen hozzám bújt és átkarolt. - Megpuszilsz? - nyitotta ki a szemét és az arcomra nézett. 

Nem mondtam semmit csak arcon pusziltam. Elhajoltam és elmosolyodott. Még jobban átölelt. Kénytelen voltam lejjebb csúszni. A mellkasomra tette a fejét és szuszogni kezdett. 

- Nem gondoltam komolyan amit írtam... Csak zavart, hogy SungBokkal többet foglalkozol... 

- A barátnőm Kwong... - simogattam a fejét. - De nem azt jelenti, hogy őt jobban szeretem... 

- Tényleg Oppa? - a mellkasomra támaszkodva emelte fel a fejét és nézett a szemembe. - Akkor miért vagy vele együtt? 

- Nem azt mondtam, hogy nem szeretem. - nevettem. - De nekem mindig is te leszel az első. 

Közelebb hajolt hozzám és egy csókot nyomott az arcomra. Az egyik kezével az arcomra simított és elmosolyodott. 

- Itt alszol ma? Nem akarok egyedül lenni... - feküdt vissza az ölembe. 

- Ha szeretnéd... De remélem nem haragszol amiért nem foglalkoztam veled? 

- Dehogy haragszom Oppa! - húzta magára a takarót. - Nem tudok rád haragudni...