4. Fejezet: Jéghideg fürdő

KwanJong szemszögéből:

 Lassan nyitom ki a szemem és csodák csodájára egy kék hajú lány nyomkodja mellettem a telefonját. A bal kezemmel a szememhez nyúlok és kitörlöm belőle az álmot ami ma sem több mint egy üres szoba.

- Jó reggelt álom szuszék - mosolyog rám IlYun. - Azt hittem sose kelsz fel.

- Hány óra van? - motyogom és felültem.

- Fél kilenc múlt - kuncog. - Pedig azt mondtad, hogy te leszel az első aki fel kell. Őszintén szólva, igazán kíváncsi lettem volna, hogy mit csinálsz a két ribivel amíg alszanak.

- Nem tudtam elaludni az este... - rúgom le a takaróm és körbenézek onnan, ahol tegnap elaludtam.

Minden olyan, mint tegnap este. Annyi különbséggel, hogy ahol a lányok aludtak, most csak az ágyneműjük van. Egyedül IlYung nem hajtogatta össze. Ragaszkodott hozzá, hogy az este mellettem aludjon. Nagyon sokat beszélt nekem az anyja barátjáról, és amennyit tudok róla én is csak azt tudom leszűrni, hogy egy rohadt nagy szemét láda. Hihetetlen sokszor próbálta megerőszakolni In-t, és nagyon sokszor sikerült is neki... Ha IlYun nem lenne olyan amilyen, olyan lenne mint SungBok akkor minden alkalommal megtörtént volna. Velem egyszer se tette volna meg az a köcsög. Az első adandó alkalommal elvágtam volna a torkát, halálra vertem volna, vagy csak össze vissza szurkáltam volna egy ollóval vagy ceruzával.

- Én könnyen elaludtam a négy szelet pizza után - vetődik le mellém a takarómra. - A pizza után csak jó álmaim vannak - keresi elő a cigijét. Kihúz egy szálat, majd még vissza nyúl az öngyújtójáért és meggyújtja a cigit. Hátra dől és az ölébe kapja a hamu tartót.

- Mit álmodtál? - teszem fel a kérdést, mire ő beleszív a dohányba, majd kifújja a füstöt.

- Azt, hogy kinyírom a szemetet... - sziszegi el dühvel az arcán.

Magam is meglepődtem a kijelentésén. Képes lenne megölni egy élő embert? Képes lenne bűntudattal élni le az életét? Arra sem képes, hogy fájdalom nélkül haljon meg egy késsel a csuklóján. Hogy akar valakit eltenni láb alól, ha még ő se képes elviselni, vagy feldolgozni a fájdalom és a halál fogalmát? Amit mond csak üres szavak... Képtelen lenne kést ragadni és elpusztítani az anyja pasiját. Ő ehhez túl ügyetlen és tapasztalatlan. Viszont.. Mind ketten utáljuk a lányokat akik ezen a hülye "bulin" vannak. Úgy érzem, hogy segítenem kell neki idő előtt végezni azzal a rohadékkal.

- Tényleg nagyon utálhatod, ha végezni akarsz vele - mosolyodok el. - Ha akarod segíthetek...

- T-Tessék...? - nyomja el a cigijét.

Kikerekedett szemekkel kezd nézni mire én hátra fordulok és a kezembe veszem az asztalon pihenő kést amivel tegnap pizzát vágtunk. Megforgatom a kezemben, majd leengedem.

- Boldogabb lennél, ha nem élne? - döntöm oldalra a fejem, mire ő bólint. - Akkor egy valamit kell tenned - az épp tenyerembe vágok egy két centis sebet, majd az ő kezéért nyúlok. - Ha bárkinek is szólsz arról amit megfogadtunk vissza veszem a vérem. - nagyot nyel és hagyja, hogy neki is megvágjam a kezét amire ő szisszen egyet, majd össze nyomom a tenyerünket. - A következő három napban eltüntetem az életedből őt.

- Szóval... - kezd kuncogni. - Nem ő lesz az első akit megölsz. Igaz?

- Igen - bólintok és csak a szemét nézem.

- Volt már olyan aki megszegte a vér esküd? - teszi fel az újabb kérdést amire én ismét csak bólintok. Nagy levegőt vesz és folytatja. - WooMin is bele ment az eskübe? Ő mit kért?

- Részben ugyan azt amit te.. Annyi különbséggel, hogy csak akkor tegyem meg amikor újra történik vele valami - engedem el a kezét.

- És mit kérsz cserébe? - néz rám riadtan. - Drogot? Cigit? Pénzt?

- Egyiket se. Csak annyit, hogy segíts szét szedni Jimint és Bungot - a számhoz emelem a kést és lassan nyalom végig a kést amin az én és IlYun vére van.

- Beteg vagy... - jelenti ki. - Minek akarod ennyire szét szedni őket? Valamit érzel Bung iránt?

- Fúj! - teszem le a kést vissza az asztalra. - Dehogy tetszik az a kurva - ráncolom a homlokom.

- Akkor... Ji...Min? - dadogja el. - Komolyan őrült vagy!

- Egyéb kérdés? - állok fel és ledobom a pizsi felsőm. - Ha nincs akkor lassan jön Jimin és kimegyek a ház elé. - a kezembe veszem a melltartóm és felveszem.

- És ha te nem tudod megölni három nap alatt? - mosolyodik el. - Akkor saját magadat ölöd meg?

- Igen.. De még egyszer se telt el a második nap mire már a kiszemelt halott volt - veszem fel a pólóm, majd a nadrágomat.

- Eddig hány embert végeztél ki? - dől hátra és a kezével kezdi el támasztani magát.

- Nem tudom - bújok be a cipőmbe, majd megkötöm.

Lassan telt az idő és In minden fontos dolgot megadott. A telefon számát és azt, hogy hol laknak. Talán még ma délután benézek hozzájuk. Az anyja nem lesz otthon mivel ma "dolgozik". Azt is megtudtam, hogy általában ilyenkor szokta bántani IlYunt. De most nem lesz rá alkalma.

Jimin szemszögéből:

Arra kelek, hogy Suga már megint magához ölel. Kihámozom magamat a keze alól, majd felülök és a hajamba túrok. Hány óra lehet? A telefonomért nyúlok, de csak JungKook mobilja akad a kezembe. Felnyitom a kijelzőt és beugrik az arcomba egy szám amitől rosszul leszek. Tíz óra tizenkettő. Kikerekedik a szemem és lerúgom a takaróm.

- Srácok! - pattanok ki az ágyból és meztelenre vetkőzök. - Keljetek fel! - megkerülöm a földön fekvőket és a szekrényemben kezdek kutatni. A ruha darabokat amiket felakarok venni azokat az ágyra, illetve YoonGi-sshire dobálom.

- Mi van Ji...? - szólal meg Jin. - Az istenit! Öltözz már fel!

Vissza húzom a beépített szekrény ajtaját, majd magamra kezdem kapkodni a cuccaimat. Megigazítom a hajam és rohannék ki a szobámból.

- Mi van Jimin-ah? - töröli meg a szemét Suga.

- Tízre Bunghoz kell érnem, hogy haza hozzam Kwongot! - vissza lépek a telefonomért és amikor megnyomom az oldalán levő gombot be villan egy üzenet.

Megállok és megnyitom. Megnyugszom, de mérges leszek. Vissza zárom a telefonom és magam mellé ejtem a kezem. A padlót kezdem nézni.

- Mi van Jimin? Nem mész a húgodért? - ásított V.

- Egyszer a rajz tanárral barátkozik, most meg egy kibaszott emós kurvával! - ordítom el magam. - Az kell még, hogy megint vissza essen! És az a rohadt ribanc biztos rá szoktatja a cigire és a drogokra is!

- Nyugi van! - lép mellém Jin. - In tudja, hogy KwanJong csak egy kislány. - neveti el magát Hyung. - Amúgy meg IlYun soha nem adna 16 éves kislánynak cigit. Nyugodj meg.

- Megölöm a csajt, ha megint baja lesz a húgomnak - vetődök vissza az ágyamra YoonGi mellé.

- Szóval akkor KwanJong nem ér vissza egyre? - néz rám Suga boci szemekkel.

Én csak a kezembe kapom a párnám és arcon vágom mire mindenki nevetni kezd. Suga lassan néz fel rám, majd elmosolyodik és én se bírom megállni, hogy egy mosoly ne törjön az arcomra. Végül mind a heten rohadt hangosan kezdünk el nevetni, amitől az egész szobám beremeg.

KwanJong szemszögéből:

Csak ültem IlYun ágyán a kezemben egy konyha késsel és egy kis ollóval a farzsebemben. In-t elküldtem innen. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön, hogy itt járt. Jobb lesz, ha csak én fogom az egészet végig csinálni, egyedül.

Ahogy meghallom a lépéseket a szoba előtt oda fordítom a fejem az ajtó felé és várok. Nyílik az ajtó és a srác lép be. Eltűnik az arcáról a mosoly ahogy meglát.

- Te meg ki vagy? - vonja össze a szemöldögét.

Nem mondok semmit csak fel állok és megforgatom a kezemben a kést, úgy, hogy szúrni tudjak vele, majd egy lépet teszek felé elég gyorsan, de sajnos hátrébb lép ezért csak a pólóját sikerül felsértenem. Ő azonnal vissza támad. Az ágyra lök és a csípőmre ül, majd azon van, hogy lefogja mindkét kezem és kivegye belőle a kést. A lélegzet vétele hatalmas a helyzet miatt. Sikerül kivenni-e a kezemből a kést, majd lefogja a kezem és végig mér.

- Hol van IlYun?! - ordít rám, de én csak rángatom a fejemet. - Mond el vagy téged kúrlak halálra!

Nem mondtam semmit és ő azonnal a nyakamat kezdi csókolgatni. Kirántom a kezem az övéből és a farzsebembe nyúlok. Előhúzom a kis ollót, majd egy könnyű mozdulattal a mellkasába állítom. Ledől rólam és nincs más dolgom, még ő szenved azzal, hogy kihúzza az ollót addig én a késért nyúlok és a markomba fogom. A fiú derekára ülök és egy könnyű mozdulattal szúrom át a kezét és nyomom beljebb az ollót a testébe, minden valószínűséggel az olló hegye kikandikál a hátán.

Leszállok róla és nagy levegőt veszek. Meghalt... Többet nem fog fájdalmat okozni a barátnőmnek. In szoba tükréhez fordulok. Szerencsére egy csepp vér sincs rajtam. A kezembe veszek egy zsepit és elkezdem a kezét törölgetni, majd egyszerűen a késhez emelem a bal kezét. A kés nyelére markoltatom, majd a zsebit elteszem. Minden kész... Nem fogok nyomot hagyni. Hallom, hogy valaki bejön a lakásba, majd meglátom IlYunt.

- Na? Kész va... - belép és meglátja a hullát. - Istenem! Nagyon komoly vagy!

- Csak hívd a rendőröket - indulok meg az ablaka felé. Szerencse nyitva volt. - Ne fogj meg semmit és, ha valaki kérdezi akkor mond, hogy így találtad - kimászok az ablakon és hatalmas kerülőt téve elindulok haza felé.

~~~

Ahogy beestem a lakásba azonnal a szobámba vettem az irányt. Könnyen is ment volna, ha apám el nem kap a lépcsőn felfelé menet. Vissza nézek rá és kicsit megforgatóm a szemem. Szinte azonnal ki is szúrja a "sértő" viselkedésemet. Persze szóvá is teszi...

- Későn jössz haza és ezek mellett még szemtelen is vagy? - lép közelebb hozzám és a lépcső korlátjára támaszkodik. - Hol voltál?

- A Barátnőmnél - jelentem ki maga biztosan.

Csak szemeszünk egymással egészen addig még YoonGi és Jimin nem jönnek lefele a lépcsőn. Ahogy meglátják a lélek harcot apám és köztem a bátyám azonnal közbe lép.

- Lassan le kéne feküdnie és még nem fürdött le. Hagyd egy kicsit apa - teszi a vállamra a kezét az én szeretett Oppám.

- Jó éjt - indul vissza a nappaliba apa.

Én is indulnék fel, de Jimin megállít. Rá nézek és elmosolyodok. Látom, hogy YoonGi egy pillanatra se veszi le rólam a szemét.

- Minden rendben? - keresi a tekintetem Jimin. - Hol maradtál eddig?

- Csak sétáltunk IlYunnal, Oppa. - döntöm oldalra a fejem és még szélesebb lesz az arcomon a mosolyom amint oldalra döntöm a fejem. - Jól vagyok, csak szeretnék megmosakodni.

- Rendben... - ölel meg és kinyitom a szemem.

YoonGi még mindig engem nézz szemrebbenés nélkül. Annyira idegesítő... Folyton utánam rohangál és néz... Nem mintha nem lenne helyes, de az én szívem már másé. YoonGi túl... Romantikus.

Hátrébb lépek Jimintől és elindulok felfelé a lépcsőn. Csodálkozok, hogy Jiminnek nem tűnt fel a kezem. Felérek és azonnal a szobámba megyek. Belépve az ajtón találkozok a szobalánnyal. Rám néz és térdig hajol, majd felegyenesedik és bezárja a szekrényem ajtaját amibe most pakolt be.

- Segíthetek valamiben? - fordul felém.

- Csak fürdeni szeretnék. - veszem le pulcsim, majd a pólóm és a földre dobom.

- Meleg, vagy langyos víz? - veszi fel a szennyesem a földről.

- Hideget... És kérek jég kockákat is. - mielőtt le venném a nadrágom elő veszem a telefonom, és utána bújok ki a farmeromból.

Amint lent van elindulok a fürdő felé és út közben kicsatolom a melltartóm. Félmeztelenül mentem be a mellékhelységbe és a telefonomat kezdtem bámulni. Mi lesz már In?! Bámulom a kijelzőt, majd megcsörren és azonnal felveszem.

- Szia - szólok bele vidám hangon.

- KwanJong... - motyogja el a nevem sírás közben. - Megölték anyám pasiját... - kezd hisztérikus sírásba.

Hihetetlen, hogy mennyire tudd színészkedni és hazudni! Hallom, hogy a sírástól alig tud beszélni. Csak a könnyei nem éppen azért vannak amiért hiszik... Ezek a könnyek a boldogságtól áztatják el az arcát.

- Mi történt? - kérdezek vissza és a tükör elé lépek. - Jól vagy?

- Igen... Azt mondták a rendőrök, hogy öngyilkosság volt... Először nem ment ezért egy nagyobb késsel próbálkozott a szobámban...

- Holnap, majd beszélünk. Rendben? Elmegyek hozzád ha szeretnéd - nézek végig magamon egészen a fedetlen mellemig.

- Rendben... Örülnék, ha átjönnél, vagy ha átmehetnék annak jobban örülnék... Viszont leteszem, még haza kell mennünk anyával a rendőrségről. Szia, jó éjt.

- Szia. Neked is. - leteszem a telefonom és a csapnak dőlök, majd elmosolyodok és hagyom, hogy a hajam elrejtse az arcom.

A szobalány besiet utánam a fürdőbe, a szennyest elteszi, majd hideg vízzel kezdi el feltölteni a kádat. Megkeresi a törölközőm és a kád melletti kis akasztóra teszi, hogy elérjem. Kirobog és minden bizonnyal jégért siet. Jó darabig nézem magam a tükörben, majd valaki kopog az ajtómon. Lekapom az akasztóról a törölközőm és magamra terítem, de csak úgy, hogy épp a mellemet takarja. A szoba ajtómhoz megyek és kinyitom. Csodámra YoonGi áll előttem. Először az arcomra mered, majd lejjebb néz és a mellemen megáll a tekintete. Az arca kipirul és nagyot nyel.

- Mi az, YoonGi? - lépek közelebb hozzá. Érzem, hogy a törölköző lecsúszik a mellemről, így az előttem álló fiú teljes látványt kap a fedetlen cicimből.

- É-É-Én csak... J-J-Jimin azt kérdezi mekkora a melled... Vagyis! Mit kérsz, majd vacsira. - a légzése felgyorsul és a homlokán megcsillannak az első izzadság cseppek.

- Nem vagyok éhes - lépek hátrébb és bezárnám az ajtót, de meglátom a szobalányt, hogy jéggel púposra pakolt két bögrével siet hozzám. Beengedem, majd még egyszer YoonGira mosolygok és bezárom az ajtót. A lány után sietek. Elzárja a vizet, majd beleönti a jeget és távozik. Vissza rakom a helyére a törölközőm, majd kibújok a bugyimból és a szennyesbe teszem. A kád mellé lépek, majd gondolkodás nélkül ülök bele a jég hideg vízbe. Szinte azonnal felmegy az adrenalin szintem és elmerülök benne. Percekig a víz alatt vagyok nyitott szemmel, majd amint elfogy a levegőm vissza megyek a felszínre. Hátra tűröm a vizes hajam és a kád peremének dőlök. A halvány barna csempét kezdem bámulni, akár csak egy porcelán baba.

Suga szemszögéből:

Még mindig ledöbbenve meredek az ajtóra ami előtt még pár perce KwanJong állt fedetlen keblekkel. Annyira kerek és szép mellei vannak! Istenem! Egyáltalán nem olyan mint a pornó filmekben! Sokkal szebb! Csoda, hogy tudtam magam türtőztetni és nem löktem beljebb a szobájába, kaptam a melle után.

Teljesen vörös fejjel megyek le a konyhába. Semmi kedvem nem volt haza menni ezért maradhatok éjszakára. Mázli, hogy jók rám Jimin ruhái.

Leérek és a konyhába megyek ahol csak Jimin van és nyugiban kajál a nagy üveg asztalnál. Rám néz, majd elneveti magát. Az arcomra mutat és csak röhög.

- Mi van? - ülök le elé a székre.

- Olyan piros az arcod! - nyeli le az ételt a szájából. - Kisminkelted fent magad?

- Ha elmondom mi volt nem leszel ilyen boldog - nézek le róla.

- Hadd halljam! - harap bele a szendvicsébe.

- Kwong meztelenül nyitott ajtót nekem... - nézek vissza a barátomra. Kiesik a kezéből, majd később a szájából a kaja és ledöbbenve mered rám. - Ne legyél nagyon kiakadva! Nem is néztem rá!

- YoonGi én megöllek... Ha csak egyszer is vissza mersz rá gondolni megfojtalak! - áll fel.

- Hogy ne tudnék vissza emlékezni azokra a szép, feszes cicikre! - állok fel én is.

- N-Ne beszélj a húgom melléről! - pirul el ő is. - Fejezd be a perverz gondolatokat és egyél. - ül vissza még mindig vörös fejjel. - Nem akarom elhinni, hogy a húgom képes bárkinek ajtót nyitni pucéron... - veszi a kezébe a szendvicset.

- Volt rajta bugyi... Egy fekete francia... - veszek egy szendvicset az asztalon lévő nagy tányérból és azt kezdem rágcsálni.

- Fejezd már be! - csap az asztalra.

- Gyerekek! - siet be a konyhába Jimin anyukája. - Mi ez a nagy ricsaj? A húgod már aludna! Próbáljatok meg nem óbégatni az éjszaka kellős közebén! - néz rajtunk végig. - Nektek is aludnotok kellene. Holnap suli. Még egy hét és vége a félévnek. Örülnék, ha nem rontanál a végén Jimin... - a fia háta mögé lép és végig simítja azt.

- Jó... - Jimin feláll és ledobja a szendvicset a tányérra. Persze a két szelet kenyér könnyen ketté jön és a benne lévő dolgok kiesnek. - Jössz YoonGi? - néz rám.

Csak bólintok, a számba tömöm a szendvics maradékát, felállok és megköszönöm a vacsorát meghajolással, majd Jimin után sietek az emeletre. Nagyon gyorsan fel húzott! Csak a szobájában érem utól. Benyitok és szegény az ágyán hasal és a párnába nyomja a fejét. Beljebb megyek és leülök mellé.

- Minden oké? - pislogok rá, de ő csak morog egyet a párnájába és megrázza a fejét. - Mi a baj?

A hátára fordul, majd felül és rám néz. Fújtat egyet, majd bele kezd.

- A következő félév első hetén az összes elsős osztály osztálykirándulásra megy és pár végzős kíséri őket. Ha KwanJong ott is eljátssza ezt a meztelenkedős szart akkor az egyik nyilvános vécében fogják felcsinálni a felső évesek - néz rám kétségbe esetten.

- Én már elvállaltam, hogy elmegyek rá, épp mint Jin. Mi, majd vigyázunk rá! - teszem a vállára a kezem.

- Én is kifogom harcolni, hogy mehessek! - dől hátra. - Ha nem is velem lesz egy szobában, de a közelében leszek...

- Szörnyű vagy - fekszek mellé és lehunyom a szemem.