6. Fejezet: Nem adom!

KwanJong szemszögéből:

Megáll a busz és mi azonnal az öltöző felé vesszük az irányt. Beérnünk és ledobjuk a cuccunkat a padra. Elővesszük a cuccainkat, de nem szólunk egymáshoz a buszban történtek óta. Azt hiszi mérges vagyok rá és bántanám? Hülyeség.

- KwanJong... - motyogja el a nevem. - Most utálsz? - pislog rám még én leveszem a pólóm.

- Nem. - fordítom felé a fejem. - Miért lennék? Nem tettél semmit csak kicsit gúnyosan beszéltél Jimin Oppával. - veszem a kezembe a fekete sport toppom és felveszem. A nadrágomat is kicserélem egy halvány rózsaszín szoknyára.

- T-Tényleg...? Nem akarsz... Megölni...? - suttogja el és csak áll a pad előtt, a kezét tördelve.

-  Nem tudnálak bántani... - mosolyodok el és megkötöm a cipőm. - A barátnőm vagy.

- Ohh... - mosolyodik el.

Átöltözik, a farmert egy rövid nadrágra cseréli és a pólót egy sima fehérre. Össze fogja a haját és indulunk ki a pályára. Bérlünk neki egy ütőt és megyünk a lefoglalt pályára. A hármas, négyes és az ötös pálya a miénk.

- Megmutatod, majd, hogy hogyan kell? - pislog rám nagy szemekkel.

- Nem vagyok valami jó... - nézek a fekete rózsaszín ütőmre. - De Jin nagyon jó benne. Ha megkéred, majd ő segít.

A padunkhoz érünk és letesszük rá az ivós üvegeket. Hirtelen fojtó parfüm bűz csapja meg az orrom. Itt van... Eom Ha Min... A legundorítóbb teremtmény az egész világon.

Vöröses fekete haj. Mindig kisminkelve arc és vér vörös rúzs...

Hátra fordulok és szembe találom a velem egyidős HaMinnel magam. Kiskorom óta idegesít. Mindig is annyira nagyra volt magával, mivel az egyik szülője az idolok világában foglal helyet és az anyja modellkedik. Azt hiszi azért mert az anyja szép ő is az.

Egy mini topp van rajta ami teljes mértékbe ki van vágva, de szegénynek semmi melle csak a melltartó nyomja fel neki. A szoknyája ugyan olyan hosszú mint az enyém, de nekem jobban áll...

- Nem gondoltam, hogy eljössz? - mosolyodik el és végig mér. - Apám azt mondta ma nyugodtan megalázhatlak. Legalább Jimin Oppa is látja, majd mennyire jó vagyok. - dobja hátra a haját és elhalad mellettem.

Utána fordulok és látom, hogy Jiminék előtt vonul el, majd igényesen lehajol és a kezébe veszi az ütőjét. Elő villan a fogom és megforgatom a kezemben az ütőm, majd a tenyerembe fogom és megszorítom. Esküszöm megölöm! Az ütővel fogok agyon verni!

- Győzd le a kurvát... - suttogja a fülembe In.

A pálya másik oldalára megyek és újra megforgatóm a kezemben az ütőm. HaMin elneveti magát, majd feldobja a labdát és elkapja.

- Egy év alatt csak ezt tanultad? - ordítja nekem.

Elkapom az ütőt és várakozó állásba állok, majd újra kivillannak a fogaim. Igaz most nem a dühtől. Elmosolyodok és várom a labdát, elüti és én vissza. Jó darabig ez megy még én olyan távolságra nem ütöm tőle, hogy nem tudja elérni. Ebben a tudatban maradok és leengedem az ütőm. Sajnos sikerül vissza ütnie, de nem tudok olyan gyorsan reagálni ezért a labda egyenesen homlokon kap. A fenekemre ülök és a fejemhez emelem a kezem amiből az esés során kiesett az ütő. Kinyírom.

- Gyerünk! Állj fel! - ordít nekem IlYun. - Rúgd seggbe! - kezd a levegőbe bokszolni hatalmas mosollyal az arcán.

A kezembe veszem az ütőt és két lábra állok. Látom, hogy HaMin máris szerzet egy új labdát.

- Üssed, ribanc... - motyogom el.

Újra üti, de most sikerül eltalálnom, így teljes erőmből tudom megküldeni a kis labdát. A tenisz labda egyenesen száguld a hárpia felé. Nem fogja tudni vissza ütni. Az ütőt maga elé tartja és lehunyja a szemét. Én magam se hiszek a szememnek. A labda átszakítja az ütő hálóját és egyenesen orron találja. Felordít és most ő ül a földre. Szinte azonnal rohan hozzá az anyja és két lábra állítja. Kivezeti a pályáról, majd utána nézek, de a tekintetem vissza talál Oppára és aranyosan kezdek mosolyogni. Ő is elmosolyodik, de ahogy látom apám, most jobban örül mint bármikor máskor.

- Ő az én lányom! - ordít az apám. - Nem volt valami szabályos, de szép volt!

- Igazán mondhatnál valamit neki... - rázza meg a fejét anyám. - Nem volt sportszerű a játéka.

- Szép volt! - rohan hozzám In és felkap, majd megpörget.

- Tegyél le... - suttogom el.

Abba hagyja a pörgetésem és két lábra tesz a földre. A szemébe nézek és megigazítom a ruhám.

- Bocsi... - hajol meg és vár ameddig azt nem mondom, hogy elég. Nem mondok semmit csak elsétálok mellette. Utánam rohan és egyenesen a padhoz sétálok ahol az üvegeink vannak és ahol HaMin ül. Az anyja a véres orrát ápolja, de amikor hozzá tenné a zsebit ő felordít.

- Ne! Ne érj hozzá! - üt az anyja kezére. A véres kezével törli le az arcán pihenő könnyeket, majd rám néz, de azonnal elfordul tőlem. - Hagyj békén, anya...

Az anyja látja, hogy semmi értelme vitatkoznia vele ezért ott hagyja. Leülök mellé és inni kezdek az üvegemből.

- Most rohadt boldog vagy... Igaz? - suttogja el.

- Mondjuk... - zárom le a palackot. - Talán baj? - fordítom felé a fejem.

- Nem. - rázza meg a fejét. - Nem várok mást egy gyilkostól... - suttogja a fülembe. - Tudod, hogy én is a halálba kergettem a bátyám, de csak utána jöttem rá, hogy semmit nem érzek iránta. - von vállat.

- Honnan veszed ezt a hülyeséget? - kezdek pislogni rá.

- Ha most beszélgetnék Jiminnel biztos találnál valamit amivel könnyen kicsinálhatnál. Olyan fura, hogy a suliban három fiú halt meg, majd amikor vissza jöttél a kék hajú nevelő apja is "öngyilkos" lett. - mutat idéző jelet az ujjaival. - Nem vagyok hülye. Tudom, hogy te se vagy százas.

- Örülök, hogy ezzel ennyire tisztába vagy... - állok fel a padról és a kezembe veszem az ütőm. - Szép jelenet volt...

- Csak annyira fájt mint neked. - mosolyodik el.

Nem teljesen tudom mi volt HaMin és a bátyával, de abban biztos vagyok, hogy rossz vége lett.

Nem foglalkozok tovább vele. Egyenesen Jiminékhez sétálok. Nagyban beszélgetnek, de nem érdekel. Elkapom Oppa kezét és mellé állok.

- Oppa! - nézek fel az arcára. - Játszunk! - kezdem rángatni, de nem akar mozdulni. - Jimin? - pillantok vissza.

- Sajnálom, Kwong, de most nincs kedvem játszani. - mosolyodik el és zavarában a tarkójára simít.

- Miért...? - engedem el a kezét és a sport cipőjét kezdem bámulni.

- Nincs kedvem. - mondja. - De Suga szeretne játszani.

YoonGira nézek. Elmosolyodok és a csuklóját fogva kezdem ráncigálni a pályára. Jimin ennyire utál? Azt hittem kibékültünk, de most... Lepattint és elküld azzal játszani aki nyomul rám. Szép... Nem tudom miért ilyen megint.

A pályára vonszolom a fiút, majd fel állunk és én szerválok. Feldobom a labdát és izomból ütöm meg. A labda száguld YoonGi felé, de az utolsó pillanatban vissza üti és most a labda felém kezd repülni. Talán van húsz ide oda ütés amikor sikerül annyira megküldenem, hogy Sugának muszáj ki ugrania előre. Mi szándékom van YoonGival? Talán annyi, hogy Jimin összes barátját elüldözzem körüle. Az oppám csak szomorú, ha barátai vannak, mert nem lehetek vele, de ha egyedül van csak én maradok neki. Egyedül én... Bár ha már itt tartunk... Kíváncsi vagyok mennyire lenne féltékeny Jimin, ha YoonGival törődnek.

- Jól vagy YoonGi?! - ordítók a fiúnak aki a nyakát simogatva sétál vissza a pályára.

- Igen... - mosolyodik el. - Minden oké.

- Nagyon sajnálom. - magam elé emelem az ütőt  és meghajolok. Csak, hogy még aranyosabb legyek.

- Mondom! Semmi baj! Ez csak egy hülye játék! - kezd nevetni. 

Folytatjuk a játékot, egészen addig még meg nem szerzem a győzelem édes és utolsó pontját. YoonGi a földre borul és lihegni kezd. Elmosolyodok és rohanok IlYun-hoz. A kezembe kapom az üvegem és innék, de teljesen üres. Én ittam meg? Nem is emlékszem rá... 

- IlYun. Te voltál? - emelem fel a flakont és a barátnőmre nézek. 

- T-Talán... - néz le rólam. - Bocsi... 

- Legalább megkérdeznéd. - teszem vissza a padra. - Most mehetek kunyizni Oppától. 

Ő csak nevetni kezd és leül a padra. Láttam, hogy a második pontomnál Jin és In egész sokáig gyakoroltak, majd valami történt a barátnőmmel... 

Mosolyogva igyekeztem Jiminhez. Megálltam előtte és eszembe jutott valami. Féltékennyé akarom tenni Jimint. Azonnal YoonGihoz fordulok és rá mosolygok. 

- YoonGi Oppa. - nyávogom el. - Kérhetek tőled inni? Az enyém elfogyott. 

- P-P-Persze... - adja a kezembe az sötét kék üvegét. 

Kinyitom és csukott szemekkel kezdem szopogatni az üveg kis csőrét, majd iszok belőle. Pár kortyot nyelek le és vissza adom Sugának. Csak fél szemmel nézek Jiminre. Le sem veszi rólam a szemét... 

Jimin szemszögéből: 

- Miért nem te mentél vele játszani? - teszi fel a kérdést Jin, miután Suga kis híján meghalt Kwong labdájától. 

- Nem tudom... Olyan mintha... Félnék tőle. - hajtom le a fejem egy hatalmas sóhaj társaságában. 

- Hát én se szívesen játszanék vele az előző után. - kezd nevetni JungKook. - Kicsit életveszélyes. 

- SeokJin. - csatlakozik a beszélgetésünkhöz a kék hajú szörnyeteg. - Megmutatnád, hogyan kell játszani? - néz az ütőjére. - Nem igazán tudom, hogy kell és Kwong azt mondta, hogy te nagyon jó vagy benne... 

- Tényleg? - mosolyog a lázadóra Jin. - Ez aranyos tőletek. Szívesen segítek. 

Elindulnak az egyik szabad pálya felé, majd elkezdenek gyakorolni. Mi van ezzel a csajjal? Olyan lett Jin közlében mint egy kis cica! Nem értem a lányokat... Byung is teljesen ki volt ma akadva... Nem tudom miért nem képes megérteni, hogy mi történt a telefonommal. J-Hope mobilján keresztül küldött el a franca, hogy csak úgy letettem. Időnként annyira idegesít... 

A fiúk folyamatosan beszélnek, de én csak a húgomat figyelem és a legjobb barátomat. Még mindig szörnyen haragszom rá a reggeli akció után. A húgom nem nyomulna fiúkra... Nagyából tíz perc múlva Jin tér vissza hatalmas mosollyal az arcán. 

- Mit mosolyogsz? - lököm oldalba. - Valami történt? 

- Randira megyünk. - jelenti be. 

Persze nem csak az én állam kezdi a földet seperni. NamJoon is ugyan így reagál, viszont a fiatalok azonnal az áldásukat adják rájuk. Jin hatalmas hülyeségbe vágta a fejszéjét. Az a csaj nem érdemli meg, hogy Jinnel legyen. Teljes ellentétek... 

Arra eszméltem fel, hogy Suga teljesen leizzadva rohan hozzánk. A húgomra  pillantok akin mindössze a kontya csúszott lentebb. Ennyire meg izzasztotta egy kislány a nagy tenisz játékost? 

- Vesztetem. - jelenti be mosolyogva. 

- Egy afrikai család elélne rajta. - nevet Tae. - Annyi víz van rajtad. - adja az idősebnek a törölközőjét. 

- Jimin-ah, a húgod nagyon jól játszik! - teszi le az ütőjét a padra és fel veszi az ivós üvegét. Inna bele amikor megjelenik Kwong. 

Elém áll, majd Suga felé fordít. 

- YoonGi Oppa. - nyávogja el. - Kérhetek tőled inni? Az enyém elfogyott. 

- P-P-Persze... - azonnal a húgomnak adja. 

Nem tudom hova tenni a történteket. Kwong nem tőlem kért... inni? Miért nem engem hív Oppának!? Miért YoonGit?! Mérges leszek a barátomra és a húgomra is aki kikerekedett szemekkel és vörös arccal nézi a húgomat aki akár egy baba a csőrős üvegből iszik. Amint végez vissza adja a jogos tulajdonosának. 

- Köszönöm, Oppa. - fordít hátat nekünk, de amint tesz két lépés vissza néz rám. - Mikor megyünk haza, Jimin? 

A szívem darabokra törik. Hol marad az Oppa szó...? Az csak engem illet! Sugának semmi köze az édes húgomhoz. De ellopta... 

- Nem tudom... - kezdem a földet bámulni. - Majd szólók... 

- Oké. 

Ott hagy, egy ölelés és puszi nélkül. Hogy meri... Hogy van mersze elvenni a testvéremet! 

A kezem ökölbe szorul és vigyorogni kezdek. 

- YoonGi-sshi... elkísérnél a vécére...? - motyogom el. - Az ajtót nem lehet bezárni... 

- Mintha kislány lennél, Jimin-ah! - indul el nevetve a ház felé Suga,

Utána megyek. Belépek a házba és a vécébe megyünk, de a piszoár helyett YoonGit találom meg. Hátra fordulok és a vécé ajtónak lökve nézek a szemébe. Nem érti az egész helyzetet és ledöbbenve mered, még én dühtől és féltékenységtől fűtve a pólója nyakát szorongatom. 

- Mi...? - suttogja el.

- Szállj le KwanJongról! - ordítom el magam. - Ne vedd el őt is tőlem!