1. Fejezet: Gyilkos eszköz a WC kefe

Jimin szemszögéből:

Lassan fél öt. Amint haza értem anyáék elrohantak valahova és már lassan két órája nem jöttek haza. Nem mintha érdekelne, hogy hova mentek, csak na. Szólhattak volna. Az autót elvitték szóval YoonGival véletlenül se tudunk elmenni szórakozni így péntek délután. Mivel nincs kocsi ezért arra itthon verjük a farkunkat a fiúkkal. Csak gratulálni tudok apának az eladott kötvényekért és anyának azért, hogy volt képes elvenni az édesapám. Egy rohadt nagy ház egy, hatalmas medencével és egy koktél bárral. Kell ennél több a gimis éveimre? Tökéletes életem van a haverjaimmal és a barátnőmmel aki mellesleg mese szép! Sajnos ma délután más dolga van ezért nem tudott átjönni. De ha úgy vesszük akkor szerintem YoonGi örül, hogy nincs itt.

- Mi lesz ChimChim? - nevetett a medencéből TaeHyung. Mély hangja egyszerre volt irritáló és idétlen. Éppen a matracon fetrengett egy sötét kék fürdő nadrágban. - Jössz vagy lenyomod a torkodon a szívó szálat?

- Nélkülem nem tudsz élni? - fordultam felé a bár széken és nevetni kezdtem.

- Tudd, hogy a kurvám vagy, édesem! - kacsintott rám, majd még időben sikerült ledöntenie a matracról J-Hopenak mielőtt a tekintetével megerőszakolt volna.

- Tényleg be kellene mennünk. - állt fel mellőlem Suga. - Rohadt meleg van és te itt koktélozgatsz.

- Maradjál már YoonGi-sshi. - álltam fel én is és a fejem főlé emeltem a karom nyújtózás képpen. - Nem tudom ki volt az aki inkább videojátékozni akart.

- Jól van na! Ha sokáig ugatsz a vízbe fojtalak! - tette a fejemre a kezét és a hajamba túrt.

Mindig olyan csúnyán vissza él azzal az egy centivel! Ahol tud ott köt belém miatta. Szinte mindig felhozza, hogy egy törpe vagyok. Miatta hív J-Hope Doolynak.

- Jiminnie! - nyávogott Jin. - Te vagy YoonGi fog nagyobbat ugrani? - a medence szélén ült teljesen vizes hajjal. Tökéletesen látszott rajta, hogy pár hete konditerembe jár. A hasán már kezdtek megjelenni a kis kockák, amiket JungKook szeretettel hív puding kockáknak.

- Na Hyung! Ugorjatok! Nem érünk rá. - ült ki Jin mellé a kölyök. Fekete haja a szemébe szemébe lógott. Erősen ő a legédesebb mind a hetünk közül.

- Nos... - fordultam Suga felé.

Több se kellett neki. Futásnak eredt és a vízben kötött ki. Hatalmasat csobbant és a víz a medence szélén ülő barátaimat terítette be. Még engem is ért, de nem annyira, mint a többieket. A medence széléhez mentem és előre hajolva vártam, hogy a víz felszínére jöjjön. Amint elő bújt a halvány vörös hajával és rám nézett beszélni kezdtem hozzá.

- Csak nem felszedtél pár kilót YoonGi-sshi? - húztam fel a szem egyik oldalát.

- Te csak ne beszélj nekem a kilókról Jimin-ah! - fröcskölt le. - Na ugorj!

Hátrébb léptem és neki futottam. Éppen hogy felugrottam hallottam a, hogy egy kocsi dudál a ház előtt anyáék jöttek haza. Egészen a medence aljáig merültem, majd fellöktem magam és sikeresen szembe találtam magam a csapat idiótával.

- Ki szedet fel pár kilót? - nevetett gúnyosan a partról Suga.

Elsziszegtem magamban pár halk káromkodást, majd kimásztam a vízből. Kikaptam TaeHyung kezéből a törölközőjét, majd megtöröltem a hajam. Vissza dobtam Vnek a törölközőt. A hátsó ajtó felé néztem és megláttam valakit. Nyílt az ajtó és egy szőke hajú lány libbent ki. A húgom... Szét nézett, majd amikor meglátott elindult felém.

- Ez meg ki? - kérdezte Rap Monster.

- A húgom... - motyogtam és a lányt néztem.

Megkerülte a medencét és amilyen gyorsan csak tudott felém kezdett rohanni. Az a fehér lenge ruha amiben olyan volt mint egy igazi angyal. Bár... A ruhán keresztül is látszott, hogy nem kicsit lett nőiesebb. Édesen mosolyogva kötött ki a karjaimban.

- Jimin Oppa! - hallatszott a magas lágy hangja.

Örülök, hogy látom, de nem értem mit keres itt. Még jó pár hétig tanítás van.

- KwanJong! - rohantak ki a házból a szüleim is. - Istenem...

Oda siettek hozzánk. Valaki igazán elmondhatná, hogy mi történt és, hogy miért van itt.

Mint mindig. Apámat követte anyám. Most is egy igazán magassarkú cipő volt édes anyám lábán. Egy testhez simuló szürke ruha amiben tökéletesen látszódtak a tehén mellei. Nem mondom, hogy csúnya a mamám, de nem igazi. Szinte minden műanyag rajta. Az orra, a melle, a feneke. Sajnos csúnyán vissza él azzal, hogy így lett szép. Apám meg biztosra veszi, hogy KwanJong nem is anyám gyereke, mert túl szép. Ezt nem vitatom. Kwong gyönyörű.

Apám óvatosan nézett Sugára és a többiekre. Már megint... Miért kell utálni a barátaimat? YoonGi a legpénzesebb az egész Dél-Koreában. Lehet ez az oka. Suga családja miatt mi csak a másodikok vagyunk a ranglétrán. Vissza fordult felém és a húgom felé, majd szép lassan a zsebébe csúsztatta a kezét. Egy sóhaj hagyta el a száját.

- KwanJong... Menj... Öltözz át. - forgatta a szemét.

Csak ellépett tőlem és a szemembe nézett. Elmosolyodott és vissza indult a házba. Amint beért apámra néztem.

- Miért van itt? - tettem fel a kérdést és egy pillanatra se engedtem a tekintetem szorításából. Tudom, hogy nem sikerül úgy néznem rá, hogy benyomást keltsek akkor sose mondja el.

- Az iskolájában... Három fiú meghalt. - bökte ki. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd anyámra.

- Azt mondják, hogy öngyilkosság volt... - motyogta el anyám. - De erősen kétlem, hogy valaki úgy akart öngyilkos lenni, hogy kézen szúrta magát, majd kiugrott az ablakon, vagy éppen a nyakába állította bele az író eszközt és kipottyant a másik után. - fűzte a mellkasa előtt keresztbe a kezét és rosszallóan megingatta a fejét.

Anyám nem hülye... Ha nem sok mindenhez, de ehhez nagyon is ért. Ügyvéd és rengeteg halál esetett vizsgált. Tudja, hogy mi hogyan van és én is erősen tudom elképzelni, hogy valaki a nyakába szúrja a tollát vagy a ceruzáját.

- Mi lett volna ha Kwongnak esik baja!? - szorítottam ökölbe az ujjaimat. - Ő csak egy kislány!

- Igen... Ezért is ürítették ki az iskolát. Az összes tanuló elhagyta az épületet. - apám arca haraggal teli lett.

Mindig is azt akarta, hogy a húgom ott tanuljon. Engem nem tudott rá venni és ezt még a mai napig is hallgatom. Egyszerűen nekem az az iskola túl komoly volt. Nem mintha a Blue Eyed Lion nem lenne elég szigorú. Ott is halálosan komolyan veszik az összes hülyeséget.

- És most hova fog járni? - a kettőjük arcát fürkésztem.

- A te koszos iskoládba... - nézett a medence másik oldalán lévő koktélosra.

Engem is ledöbbentett a hír. Abba az iskolába fogja őt hozni amit a legjobban ellenzett nekem. Látta, hogy nem reagálok rá semmit ezért hátat fordított nekem és elment, anyámmal együtt.

- Sajnálom YoonGi - sshi... - fordultam Suga felé.

- Nem para. - nevetett. - Már megszoktam, hogy ilyenek. - túrta a hajába.

- Azt hiszem nekünk mennünk kellene Jimin... - nézett rám szomorúan JungKook. - Őszintén kicsit félek a szüleidtől.

Ez tényleg igaz. Amikor JungKook meglátja a szüleimet a vér kifut az arcából és hófehér lesz. A szája, a keze és a lába is remegni kezd. Görcsbe ugrik a gyomra és nem tud megszólalni.

- Ja... Oké... - sóhajtottam és elindultunk befelé.

Beszélni akarok Kwonggal. Remélem nem esett baja. Elköszöntem a fiúktól és a szobámba mentem. Fel a nagy lépcsőn és a második ajtó jobbra. Az ajtómon egy STOP feliratos tábla lógott. Benyitottam és beléptem a rumlis egész nagy szobába. Bezártam az ajtót és az ágy melletti gardróbhoz léptem. Nehezen, de sikerült kihúznom. Szerencse a cselédlányok össze pakoltak. Mikor hazajöttem a suliból hatalmas rendetlenség volt. Minden szét volt dobálva. A tiszta ruha a szennyessel pihent az ágyon, földön, író asztalon. Szemét hevert a ruhákon. Koszos tányérok tornyosultak az író asztalon.

Kivettem egy tiszta boxert és egy rövidnadrágot, majd vissza zártam a gardrób ajtaját. Levettem a fürdőgatyát és felvettem azokat amiket elő vettem. A kezemben a fürdőnadrággal a szobámból nyíló fürdőbe mentem. Itt is szép rend lett. Imádom a cselédlányokat! A szennyesbe dobtam a nadrágom, majd amikor indultam volna a húgomhoz rá jöttem, hogy sürgősen hív a természet. Dobtam egy sárgát és mentem hozzá. Az ajtaja elé léptem és kopogtam. Kiszólt, hogy szabad és benyitottam. Azonnal a szemem elé emeltem a kezem. Melltartóban és bugyiban hasalt az ágyán és tévézett.

- T-Tudod KwanJong csak akkor szokták azt mondani, hogy szabad, ha nem meztelen az illető. Te nem akarod ezt a technikát használni? - nevetett kínosan, majd még jobban letakartam a szemem.

- De nem érdekel, ha így látsz, Oppa. - hallottam, hogy mocorog az ágyon. - Sőt!

- Kérlek öltözz fel! - utasítottam.

Azonnal a szekrényéhez lépett és kinyitotta. Keresgélt, majd gyorsan felöltözött.

- Kész. - jelentette ki amire én elemeltem a szemem elől a kezem. - Így jó?

Egy halvány rózsaszín trikó lógott rajta, egy világos lila rövid farmer nadrággal. Végig nézett magán, majd rám emelete a tekintetét. Elmosolyodott és vissza ült az ágyára. Egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét. Ez van amikor nem akarok felvenni pólót.

- Figyelj Kwong... - ültem le mellé. Felém fordult és nagy szemekkel nézett rám. - Ugye nem láttad a három fiú testét.

Válasz képpen csak megrázta a fejét. Elmosolyodtam. Annyira aranyos és őszinte! Nem lehet rá haragudni. Nem mondtam semmit csak megöleltem. Végig húztam a kezem a hátán. Egy darabig öleltem, majd amikor távolabb akartam tőle ülni. Nem engedett el.

- Kwong... Kérlek! Még sok dolgom van! - kérleltem.

- De... Oppa... Olyan rég öleltél meg... - motyogta és a fejét a mellkasomnak nyomta.

- Még este át jövök. Jó? - mosolyodtam el.

- Rendben, Oppa... - ült távolabb tőlem.

Felálltam és vissza mentem a szobámba. Az ágyamra vetettem magam és lehunytam a szemem. Örülök, hogy itt van a húgom. Legalább apa nem engem fog zaklatni minden vacsoránál. Elmosolyodtam és rezegni kezdett a telefonom. Fel ültem és a szememmel kezdtem keresni a mobilom. Meg is találtam. A párnámon pihent. Érte nyúltam és megnéztem ki írt. YoonGi...

Egy jó darabig beszélgettünk, majd vacsorázni kellett mennem ezért magamra vettem egy pólót. Igazam volt. Apám hozzám se szólt evés közben. Hatalmas mosollyal az arcomon mentem fel a szobámba. Fáradt vagy átmenni Kwonghoz. Remélem megérti.

KwanJong szemszögéből:

Hétfő reggel van. Izgatott vagyok, hogy egy iskolába fogok járni Jimin Oppával. A hétvégén próbáltam minél több időt tölteni vele. Felültem és az ég felé nyújtottam a karom. Körbe néztem a rózsaszín szobámban, majd szép lassan elkezdtem kimászni. Tegnap fürödtem szóval ma reggel nem zuhanyzok le. Kerestem egy tiszta nadrágot, pólót és fehérneműt, majd felöltöztem. A vécébe mentem és össze szedtem magam, majd a lépcsőn ülve megvártam Jimint. Komás fejjel sétált le a lépcsőn a szája előtt a kezével. Amint észrevett elmosolyodott és a vállamra tette a kezét.

- Jó reggelt. - ült le mellém.

- Neked is, Oppa... - öleltem meg.

Érzem rajta, hogy pár perce lépett ki a meleg víz alól. Óvatosan tettem a tarkójára a kezem, majd a hajába túrtam. Még vizes volt. Közelebb ültem hozzá csak, hogy jobban hozzám simulhasson.

- Mindent össze pakoltál? - hajolt el tőlem. A kezem lecsúszott a hajáról.

- Igen. - bólintottam egy mosollyal az arcomon.

- Rendben... YoonGi, a barátom jön értem kocsival. Eljöhetsz velünk. - mosolygott és felállt.

Én is felálltam és utána mentem. A konyhába mentünk. Az asztal meg volt terítve. Jimin a kezébe kapott egy almát és egy szelet pirítóst, majd a bejárati ajtóhoz ment. Körbenéztem az asztalon, majd én is a kezembe vettem egy pirítóst.

- Nem kér mást? - kérdezte a komornyik.

Csak megráztam a fejem és Jimin után szaladtam. A bejárati ajtó nyitva volt. Kinéztem és ő már egy fekete nyitott tetős autó anyós ülésén ült. Oda mentem hozzájuk.

- Szia KwanJong-ah. - mosolygott a vöröses hajú fiú. - Min YoonGi vagyok. - nyúlt hátra és kinyitotta a kocsi ajtaját.

Bedobtam a táskám és beültem Jimin mögé. Bekötöttem magam, majd elindult az autó. Elkezdtem enni a pirítósom.

- Örülök, hogy mind ketten a kocsimban esztek. - nevetett YoonGi. - Nem mintha zavarna.

Elmosolyodtam. YoonGi kedves fiú. Remélem nem meleg és vigyáz Jiminre. Amint megreggeliztem kifele kezdtem bámulni a kocsiból. Egészen addig bámultam ki még lekanyarodtunk és egy parkolóban kezdtünk gurulni, majd megállt. Kicsatoltam az övet és kiszálltam. YoonGi beriasztotta a kocsit. Apa azt mondta, hogy első órában fel kell mennem az igazgatóiba a könyvekért és az egyenruhámért. Remélem Jimin felfog kísérni.

- Szerinted NamJoonék ideértek már? - kérdezte Jimin és elindultak előttem.

- Kim NamJoonról beszélsz! Még szép! - nevetett YoonGi.

Ahogy beléptünk az iskola ajtaján hatalmas zaj ütötte a fülem. Mindenki beszélgetett valakivel. A táskámmal a hátamon sétáltam a fiúk után. Néha Jimin hátra pillantott, hogy ott vagyok-e. Egy jó darabig sétáltunk, majd megálltunk. Öt fiút láttam. Nagyon kedvesek voltak. Sorba mutatkoztak be. Nem volt nehéz megjegyezni mindenki nevét.

- Hány éves vagy? - kérdezte Jin egy kedves mosollyal az arcán.

- 16. - válaszoltam és a földet kezdtem nézni.

- Lehet egy osztályba fogunk járni! - hallottam Kooki élet vidám hangját.

- Sziasztok! - lány hang ütötte a fülem és a hangirányába néztem. Egy hosszú barna hajú lány lépett oda hozzánk. Jimin oda fordult hozzá és szájon csókolta.

Megfagytam. Kikerekedett szemekkel és résnyire nyitott szájjal néztem az egész jelenetet. Féltékeny lettem és dühös. Képes lettem volna a csaj a hajánál fogva elrántani Jimintől, majd a falba verni a fejét addig, hogy a feje szét nem megy és a fal vörös színűre nem változik.

- Kwong ő a barátnőm. - nézett rám Jimin. - Rhee Sung Bok. Bung ő a húgom KwanJong.

- Örülök. - nyújtott kezet nekem Bung egy aranyos mosollyal az arcán. A kezére néztem. Kicsit hezitálva, de oda nyújtottam neki a kezem.

- Én is... - mosolyodtam el.

Undorító volt megfogni a kezét. Csak remélni tudom, hogy nem nyúlt hozzá Jiminhez olyan helyen ami tilos.

- Majd elkísér az igazgatóiba, rendben? - mosolygott rám Jimin.

Csak bólintottam. Elköszöntünk a többiektől és SungBok kíséretével elindultam. Több ezer mód jutott az eszembe, hogy hogyan csinálhatnám ki. Ökölbe szorítottam a kezem.

- Megjöttünk. - jelentette ki, majd bekopogott az előttünk lévő ajtón.

Felnéztem és az volt az ajtóra írva, hogy Igazgatói. Kiszólt egy nő, majd bementünk. Egy harmincas év körüli nő ült az igazgatói asztalnál.

- Ohh... - állt fel. - Maga lenne Park KwanJong? - mosolygott. - Kim Dae Chung vagyok. Az iskola igazgatója. Hallottam azt a szörnyű dolgot. Remélem önnek nem esett baja.

- Kutya bajom. - mosolyogtam.

- Édes apád gondolom ismertette a szabályokat. - kerülte meg az asztalt. - Oda adom a könyveket és az egyenruhád. Öltözz át aztán menj órára. Ugye SungBok elkíséred az öltözőbe KwangJongot?

- Természetesen. - válaszolt a mellettem álló szajha.

A táskámba pakoltam a könyveimet és a kezembe vettem az egyen ruhám. Leindultunk az öltözőbe. Hamar leértünk. Már elkezdődött az első óra. Az egyik osztály a tornateremben rohangált. Bunggal az öltözőbe mentünk. Lepakoltam és elkezdtem öltözködni. Felvettem a térdig érő zoknit, majd a sötét kék szoknyát ami a térdemig se ért. Bele bújtam az ingbe és gyorsan megkötöttem a rajta lévő masnit. Amint kész voltam a tükör felé fordultam és megigazítottam a hajam. Láttam a tükörből, hogy SungBok engem néz. Amikor észre vette, hogy nézem megszólalt.

- Nagyon csinos vagy benne. - mosolygott és össze fűzte a karját a melle előtt.

- Kösz... - fordultam vissza a táskámhoz és belepakoltam a ruháimat amiben jöttem. - Mióta jársz Jimin Oppával? - húztam össze a táskám.

- Hát... Úgy három hete. - engedte le a kezét maga mellé. - És neked van most valakid? Mármint... - nevetett. - Tetszik valaki?

- Igen. - fordultam felé. - De nem ismered. - mosolyodtam el.

- Gondoltam. Biztos kedves, ha bejön neked. - ült le a táskám mellé a padra.

- Lefeküdtél már Jiminnel? - ültem le én is a padra.

- H-Hát... I-Igen... - jelent meg egy kis pír az arcán.

Mérges lettem. A szoknyámba markoltam és a cipőmet kezdtem bámulni. Megfogom ölni... Ha kell a vagináján keresztül vágom fel a ringyót...

- Elmegyek a mosdóba... - felálltam a padról és az öltöző vécéjébe mentem.

A csaphoz léptem és zihálni kezdtem. A tükörbe néztem saját magam és közben a kerámia csap szélét szorítottam. Körbe pillantottam a mosdóban és olyan dolgot kerestem ami képes átvágni valaki húsát. Meg is pillantottam valamit. Az egyik fülke nyitva volt. A vécé mellett egy vécé kefe lógott. Beléptem a fülkébe és a kezembe vettem 'kefét. Egy könnyű mozdulattal törtem ketté. A fejét a vécébe dobtam, a másik felét megnéztek. Pont jól tőrt el. Szúrni és vágni is tudok vele. Kimentem a vécéből és láttam, hogy még mindig a padon ül. Közeledni kezdtem hozzá, majd mögé léptem és...